A márkáról
Sokáig nem értettem az Orist. A közösségi médiában és a sajtóban mindig sugárzott egyfajta tisztelet a márka iránt a gyűjtők, sőt a sajtó részéről is. A magasztaló cikkeket olvasva azt éreztem, mint amikor megláttam Madonnát a Playboyban úgy 30 éve. A fiatalok kedvéért, akkoriban a Playboy volt az egyetlen felület, ahol celebek kebleit fedetlenül lehetett látni. Első gondolatom az volt hogy „hihetetlen, Madonna meztelenül”, azán meg ráeszméltem, hogy hiába Madonna, igazából kéne a fenének. Inkább csak énekeljen, a vetkőzést hagyja Samantha Foxra, meg vica versa.
Visszatérve az órákhoz, korábban azok a márkák nyomták meg bennem a megfelelő gombot, melyek számomra kedves filmekből vagy épp korszakokból származtak. Ilyen például a számológépes Casio a Vissza a jövőbe c. filmből, bármelyik óra a Bond filmekből vagy a Speedmaster a Holdraszállás kapcsán. Szóval értettem, hogy az Oris egy legenda, de onnan, ahol én voltam csak az alap Sellita szerkezeteket és a számomra hordhatatlanul nagyméretű tokokat láttam, meglehetősen borsos árakon. Pedig mentségükre szólva költenek marketingre és PR-ra bőven, de valahogy nem jutott el hozzám az üzenet, hogy „hello, mi az Oris, egy menő óramárka vagyunk”.
A múlt ismerete segít a jelen megértésében, ezért érdemes áttekinteni a hölsteini cég történelmét.
A céget 1904-ben alapította Paul Cattin és Georges Christian egy korábbi óra üzem megvásárlásával. Érdekesség, hogy az Oris nevet a műhelyhez közeli patak után nevezték el. Az Oris azóta is konkrétan az akkor megvásárolt épületben székel, természetesen bővítve és fejlesztve azt – alighanem már kapszulás kávégépek is vannak a folyosókon. Mindenesetre nálam ez tradíció a javából, hogy nem költöztek át egy ipari parkba Genf külsőn. Ha 2000 után születtem volna, azt mondanám: lájk vagy yolo. Gondoljuk csak bele, hogy hány multi tudja ma ugyanezt elmondani magáról 116 év távlatából?
A következő két évtized a bővülésről szólt, nyitottak plusz üzemeket és 1911-re az Oris a város legnagyobb munkáltatójává vált. Fontos, hogy még csupán zsebórák előállításával foglalkozott Cattin úr és hűséges üzlettársa. Az első karórák sorozatgyártására 1925-ig kellett várni. Mondjuk 1927-ben a Rolex már vízálló órát (Oyster) mutatott be, de például a Tudor még nem is létezett, talán csak Wilsdorf úr fejében.
1938: elkezdik saját gátszerkezetük termelését, ekkorra már az óra minden elemét képesek maguk előállítani és külön büszkék rá, hogy egyenlő feltételek mellett alkalmaznak nőket és férfiakat is. Feltételezem, hogy ez a fajta polkorrektség az egyforma javadalmazásban mutatkozott meg. Szintén ebben az évben jöttek ki a Big Crown pilótaórával, mely azóta is létező típuscsalád lett.
A második világháború alatt ébresztőórák készítésével igyekeztek éves bónuszra szert tenni. 1949-ben 200.000 darab ilyen – 8 napos járástartalékú – asztali órát készítettek.
1952: első Oris automata szerkezet megszületik, a Calibre 601.
1965: bemutatják az akkor nagyon modernnek számító – jelen cikk alanyának őse – Divers Sixty-Five búvárórát. 100 méteres vízállóság, automata szerkezet, egy irányba forgatható búvár lünetta és világító indexek, pont, mint most az újrakiadás esetében.
A ’60-as évek az Oris aranyévei, ami a 10 legnagyobb óragyár közé növi ki magát, több mint 800 alkalmazottal és évi 1,2 millió értékesített órával. A gyártósoraikat is maguk fejlesztik és mérnöki gyakornok programmal biztosítják az know-how utánpótlását.
Mint tudjuk, a 70-es és 80-as években vége lett a svájci óraipari idillnek, köszönhetően többek között a Seikonak és a kvarc technológiának. Az Oris is gyors hanyatlásnak indult, az eladások beleálltak a földbe. Mint az IWIW, amikor jött a Facebook. Emlékszik még erre valaki?
Mindegy, szóval ilyenkor mint tudjuk, fejeknek kell hullaniuk, ezért 1982-ben Dr. Rolf Portmann és Ulrich W. Herzog kivásárolják az akkori menedzsmentet és veszik kézbe a cég irányítását. Ők fogalmazzák meg a mai Oris célkitűzését is: mechanikus órák gyártása elérhető áron. A hangsúly a mechanikuson volt, büszkén hirdetve a hagyományos órakészítést a modern technológiákkal szemben. Jórészt sikerült is tartani ezt, a kvarcválság időszakában üzleti szempontból merész vállalást. Az órás berkekben máig sokan bizton állítják, hogy soha – de legalábbis az elmúlt 40 évben nem – készült kvarc Oris. A hivatalos honap is “bölcsen” hallgat bármiféle elemes szerkezet bevezetéséről. Egy korabeli hirdetés és néhány fellelhető példány viszont bizonyítja, hogy egykor áram is hajtotta óráikat, nem csak rugó.
Az Oris karórák megjelentek épp úgy a repülés világában, mint a motor- vagy vízi sportokban. Lehet, nem olyan harsányan és rámenősen tolják a vásárló arcába a hollywoodi színészekkel elkészített plakátokat, de nem is ez a hitvallásuk. Minőségi órákat szeretnének valódi embereknek eladni. Szimpatikus, őszinte hozzáállás nemde? A múltjuk alapján megtehetnék az ellenkezőjét is.
Ehelyett 116 éve teszik a dolgukat abban az épületben, ahol elkezdték, független és valódi gyártóként (nem csak egy márkanévként egy cégcsoportban), felesküdve a tradicionális mechanikus órák gyártására. Lehetnek szerények, de igazából nincs mire.
Lapozz!
A következő oldalon elmélyülünk
az egyik legnépszerűbb búvár-Oris részleteiben!
