A Seiko Tuna becenévre hallgató búvárórák valódi célszerszámként indultak. De sokkal kevesebben búvárkodnak, ahányan kedvelik a strapabíró, vízálló órákat. Akik pedig búvárkodnak, azok sem feltétlenül mechanikus órákkal teszik ezt – ha igen, akkor valószínűleg addig használnak egyet, amíg szét nem esik. Így ha valaki szeretne látható mennyiségű búvárórát eladni, logikus döntés a mindennapokban is hordható darabokat készíteni. A tesztben szereplő Prospex szériás Seiko ezt a feltételt igazán jól teljesíti, és külső megjelenése is látványos, érdekes.
A természet védelme egyre nagyobb szerepet kap, ahogyan a környezeti problémák súlyossága is fokozódik. A Seikora mindig is jellemző volt a természeti motívumok megjelenítése, a japán kultúra természetközeliségének hangsúlyozása, ezért a természetvédelem ügye teljes mértékben illeszthető óráikhoz. A természetvédelem támogatása érdekében hozták létre a Seiko „Save the ocean” programot és óra sorozatot, ezzel a tengerek védelmére hívják fel a figyelmet. Az „elvi” támogatás mellett az ilyen órák megvásárlása konkrét támogatást is jelent, árukból a Seiko több projektet támogat: például tengeri hulladék eltávolítása, a sarkok kutatása, vagy tenger alatti régészeti helyszínek védelme.
Hirdetés
-----------
A Prospex – „Save the ocean” sorozatban a különböző Seiko búvárórákat variálják olyan speciális számlapokkal, színekkel, amelyek a tengert és annak élővilágát idézik fel. A számlapokon megjelent már ördögrája, a kék bálna bőrének mintázata, a tenger vizének különböző árnyalatai. Most a Seiko a hideg tengereket mutatja meg, ezen az órán antarktiszi motívumokat láthatunk. A számlapon pingvincsapat úszkál, és az egész órára jellemző a hideg színek használata, az acél és a pingvineknek otthont adó tenger kék színe váltakozik. Az indexek és a mutatók fehér színébe pedig akár beleláthatjuk a tenger felszínén lebegő, olvadó jégtáblákat is.
Az óra legnagyobb attrakciója és lényege egyértelműen a számlap, amelyet a Seikora jellemző látványos módon és jó minőségben sikerült elkészíteni a hullámokkal és pingvinekkel. Nekem nagy plusz ebben az órában, hogy a dátumablakban nem fehér alapon fekete számok vannak a dátumtárcsán, hanem fordítva. Ha fehér alapon fekete szám lenne – amit sokszor érthetetlenül és van amikor bosszantóan használ nem csak a Seiko hanem sok másik nagy márka is – sokat elvenne az egységes látványból.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ez az óra azért is érdekelt, mert sok Tuna tokos Seikot próbáltam már, de mindennapi hordásra nekem nagyok voltak. Igaz, hogy a rájuk jellemző rövid tokfül – ami valójában nem nagyon rövid, hanem a tényleges óra szerkezet tokot védő keret takarja el a fülek egy részét, ahogyan ez a hátoldal felől látszik – segíti a hordást, de a csuklóm mérete olyan, amilyen. Ez az óra viszont a maga 43 mm-es méretével, közel 13 mm-es magasságával teljesen jól hordható átlagos csuklóval is és látványra sem hatalmas. Az aránylag kisméretű, sötét számlap és a tok színével megegyező acél lünetta is kisebbnek láttatja az órát. A Tunáknál jellemző szögletes és meredek oldalú forma érezhetően nem befolyásolja a hordást, de könnyebben gyűjti a karcokat, könnyebben beüthető, mint az áramvonalasabbak.
A Seiko Prospex-ekre jellemző, 4 óránál lévő korona is segíti a kényelmesebb viseletet, a korona használatát viszont nem nehezíti, jobb megoldás, mintha a leggyakoribb módon 3 óránál helyezték volna el.
Az óra külső megjelenése láthatóan jól átgondolt, a szálcsiszolt és a polírozott felületek harmonikusan váltakoznak egymással, a gumiszíj színét is illesztették a számlapéhoz. A tervezés alaposságát mutatja, hogy a Seiko búvárórák egyik sok évtizedes motívuma, az aranyszínű másodpercmutató is megvan, a mutató egyik fele ilyen színű – ami így alig látszik, ezért nem is lóg ki az óra hideg színvilágából.
Az egy irányba forgatható lünetta tekerés közben pontosan, jól teszi a dolgát, szépen kattog. Érzésre nem olyan „finommechanikusan” tűpontos, mint például egy felső kategóriás Seiko SLA, de jól, pontosan használható és az óra ára cserébe messze nem hétszámjegyű, mint egy új SLA. Az óra 200 méteres vízállóságú, nyugodtan bevihető a vízbe a vízállóság, a rozsdamentesség és a gumiszíj miatt.
A szilikon szíj puha anyagból készült, jól használható, minőségi problémát nem érezni. Egyéni probléma és adottság, hogy a kezem kissé izzadt alatta, ezért személy szerint inkább az órához illeszkedő, jobban szellőző vintage hatású „lukacsos” gumiszíjjal vagy bőrszíjjal hordanám. Az óra és a szíj jellegéből adódóan érezhető a „nehézfej-hatás”, amikor a viszonylag nehéz tok és szerkezet oldalra húz. Viselés közben ez nem zavaró, annyira nem nehéz ez a Seiko.
Azonban levételkor érdemes erre figyelni, mert az ilyen órák hajlamosak fejest ugrani az asztalra vagy a földre, üveggel és számlappal lefelé fordulva. Egy nem tüskecsatos, hanem például pillangócsatos vagy búvárcsatos szíj ezt a problémát egyszerűen meg tudja oldani.
Az órában a Seiko dátumos alapszerkezete, a 4R35 található – ez egyébként in-house szerkezet, ha fontos valakinek -, ami egy kézi húzásra is alkalmas automata, kb. 41 órás járástartalékkal. Ettől a szerkezettől azt várhatjuk, amit tud is: megfelelő karbantartással hosszú időn keresztül megbízhatóan működik, jár, mutatja az időt és a dátumot, alkatrész van hozzá bőven és a szerviz számla sem okoz majd stresszes pillanatokat.
Bármilyen óra értékelésénél legfontosabb, hogy a helyén kezeljük: figyelembe kell venni, mi a célja, miért készült. Az óra színhasználata, számlapja, mérete jól mutatja, hogy nem arra találták ki, mint a sokszáz méteres vízállóságú, 50+ mm átmérőjű tokos, felső kategóriás szerkezetes Seiko nehézbúvárokat. Hanem arra, hogy legyen egy különleges kinézetű sportóránk, amivel az óceánok védelmét is támogathatjuk. Lehet, hogy a számlapja színe, az óra mérete nem a legcélszerűbb jó mélyen a víz alatt, de nem is arra készült. Amire készült, azt viszont tudja, megfizethető áron.
209.000 forintos áron kapható, amennyiért összességében jó csomagnak mondhatjuk. A Seikonak ebben, vagy valamivel alacsonyabb árkategóriában sok hasonló méretű, műszaki tulajdonságú búvárórája van, ezért inkább az a kérdés, hogy a pingvines kiadás és az óceánok védelmének támogatása megéri-e azt a néhány ezer vagy tízezer extra forintot vagy sem.
Galéria:
