A Ranger eredete ha nem is közvetlenül, de 1952-ig és a legendás British North Greenland Expeditionig (BNGE), azaz a Brit Észak-Grönlandi expedícióig és a Tudor Oyster Prince-ig nyúlik vissza.
Az Rangernek volt közvetlen elődje, az ETA 2824-2-vel meghajtott, 41 milliméteres modell még a „mosolygós” Rotor Self-Winding feliratot viselte és 79910-es referenciaszámon futott. Megjelenésében, stílusában nagyon hasonlít rá az új modell, hogy megértsük a Ranger miértjét, sokkal messzebbre kell visszamenjünk az időben.
Az ötvenes években fénykorukat élték a felfedező expedíciók és az óraipari fejlesztések egyaránt. Ahogy a Rolex Explorer típustörténetében is megírtuk akkoriban a lehető legjobb tesztelési lehetőséget pontosan az expedíciók adták, ahol különleges igénybevételnek és a természet teljesen szélsőséges viszontagságainak voltak kitéve az órák és viselőik egyaránt, legyen ez kegyetlen szaharai hőség, vagy embertelen fagy a Föld legmagasabb, legzordabb pontjain.
Több gyártó is „munka órákkal” (így már érthetőbb a tool watch kifejezés, igaz?) támogatta az expedíciókat: a résztvevők megkapták az órát, viselniük kellett az expedíció alatt és a végén vissza kellett küldeni a gyártónak, hogy azok alaposan átvizsgálják a tömítéséket, szerkezetet, hogy lássák, hogyan reagált az a szélsőséges körülményekre.
A Tudor a 7909-es referenciájú Oyster Prince típust küldte az észak-grönlandi expedícióra és ezzel indult a márka expedíciós történelme, ami aztán az 1967-ben megérkező 7995-tel vált Rangerré – a Tudor kollekció-, és referenciaszám története kevésbé egyértelmű és átlátható, mint a Rolexé.
Ami a Rolexnek expolrer, az a Tudornak Ranger, ami alapvetően vadőrt jelent, de ki ne ismerné a leghíresebb Texas Ranger-t, akinek azért nincs órája, mert ő dönti el, mennyi az idő, aki elszámolt végtelenig, kétszer Cordell Walker, azaz Chuck Norris. A Texas Rangerek bár nem vadőrök, de a Tudor is reklámozta favágóval a kollekciót, tehát egy szabadon értelmezhető elnevezésnek tekinthetjük.
Az ETA szerkezetes, utolsó generáció, a 79910 egy jó ár/érték arányú darab volt, de nem volt egy különösen népszerű óra. Személyes véleményem szerint aránytalan volt a számlap-indexek-számok – mutatók viszonya. Időközben azért volt egy részben hagyományőrző, részben kitekintő próbálkozása, a North Flag, ami szerintem az egyik legjobban eltalált modern kori Tudor, de nem lett kirobbanó siker, még úgy sem, hogy ebben debütált az akkor még új Tudor-Kenissi szerkezet, az MT56**.
Most pedig megérkezett a „teljesen új” Ranger. Megőrizve az eredeti vonásokat, a nyíl alakú óramutatót, a 4 arab számot és pálcika indexeket. 41-ről 39 milliméterre fogyott, ezzel beállva a szintén idén megjelent Tudor Black-Bay Pro mellé. Hogy ez a „downsizing” folyamat-e már, vagy csak épp így jöttek ki új modellek, azt majd pár év múlva láthatjuk biztosabban.
A tok formája igazodik a Tudor 2010 óta indult irányzatába. Többnyire szálcsiszolt felületek finom élekkel, letörésekkel, a tükörpolírozott részeket csupán kontúrként használva.
A számlap matt, az indexek, számok és mutatók egyaránt világítanak. A felső félre került a pajzs-logó, a Tudor és a Geneve felirat, az alsó félre pedig csak a Ranger. Azért csak, mert az in-house szerkezetes modelleknél, amik ugye COSC kronométer minősítésűek, itt mindig a COSC szabvány szöveges jelölése, a „Chronometer Officially Certified” és a vízállóság jelenik meg. Aki a Rolex felirat elhelyezéseiben otthon van, az most fel is kaphatja a fejét, innen ugyanis, hogy hiányzik a számlapról a vízállóság, sejthetjük, hogy 100 méteres vízállóságú a tok (csak a 100 métertől eltérő vízállóságot jelöli a számlapon a Rolex, mivel a 100 méter az alapvető minimum az Oyster tokoknál). Hogy a COSC szöveget miért felejtették le róla, talány marad, de higgyük el, hogy végre felülkerekedett a szépérzék, és így találták ők is arányosabbnak a számlapot.
A Black Bay 58-ben bemutatott, közepes méretű MT5402-es kapta az új Ranger, 28.800-as lengésszámon dolgozik, kronométer minősítésű werk, 27 köves, 26 milliméter az átmérője és 5 milliméter vastag. Járástartaléka egy rugóházból 70 óra.
Ha a történettől eltekintünk, nehéz az egyhangú és a letisztult között dönteni, még ha technikailag és kidolgozás szempontjából a Tudor egy nagyon erős felső-középkategória is. Ha viszont a történetet is figyelembe vesszük, akkor egy nagyon szuper darab, főleg, ha az árát nézzük. Szövet, gumi-bőr és fémszíjon is elérhető, 2600 – 2900 svájci frank között, ez ma 1.050.000-1.180.000 forint plusz némi eltérés a hazai ÁFA miatt. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy a nevetséges módon, a porig értéktelenített forintból 406 kell most ahhoz, hogy 1 frankot kapjuk (amikor a BB58 bemutatkozott ’18 márciusában, akkor ez még 270 volt, nem kell matematikusnak lennünk ahhoz, hogy lássuk az 50%-os romlást 4 év alatt), akkor láthatjuk, hogy ez egy zseniális ár/érték arányú óra. Feltéve, hogy vonz minket a „tool watch”-ság, mint munka-óra érzés és a közvetett expedíciós történelem.
Ha Magyarországról nézzük a Tudor weboldalát, akkor hazai ÁFA-val, a ránk vonatkozó árakkal szembesülhetünk, szíjtól függően 1,1m és 1,22m között érhető el az új Ranger.
Galéria:
