Az Oris idén áprilisban mutatta meg nekünk Genfben, a nagyközönségnek pedig pár nappal ezelőtt az Aquis nyári modelljeit Taste of Summer, azaz a nyár ízei fantázianévvel.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Nehéz leplezni lelkesedésem a színes órákkal kapcsolatban, mégis megpróbálom. Az óraipar szürkeségében sokszor nem látunk messzebb az óraipari alapszíneknél, azaz a fekete, fehér, szürke, kék és egyenzöld változatlanságától. Megszokták a felhasználók, vásárlók, hogy ezek vannak, elfogadják, nem reklamálnak.
Aztán egyszercsak jön egy gyártó, aki bevállalja (mivel nincs vesztenivalója), hogy készít valami színeset. Többnyire limitált szériában, hogy ha nem fogy belőle túl sok, akkor ne legyen óriási és látványos bukta, ha pedig jól megy, legyen okuk a következő kiadásra (lásd Breitling Superocean ’57 szivárványos indexes változatok). Olykor pedig a mamutok közül rukkol elő valaki, mint például 2020 őszén a Rolex a színes Oyster Perpetualokkal, amivel be is indította ezt a trendet. Azóta már szinte minden gyártó mutatott be valamilyen színes órát belépőtől a felsőkategóriáig biztosan, a luxus-szegmensben még azért óvatosabbak, de ott is látni már merész IWC-t, színes Breitlingeket, ami bíztató.
Az alsóbb (értsd belépő-, és középkategóriában), szegmenst viszont nem kötik ennyire a tradíciók, és bátrabban kísérletezhetnek, így tett az Oris is ezzel a szériával. Alapvetően egy ráncfelvarrott, Sellita szerkezetes Aquis, már a finomabbra kerekített tokszéllel és a barátságosabb koronavédőkkel, újraszabott mutatókkal és indexekkel. 41,5 milliméteres átmérő, 300 méteres vízállóság. A részletes újításokról beszámolunk majd, ha egyszerre mind a három új, 43,5 milliméteres változat a kezeink közé tud kerülni, remélhetőleg még a nyáron.
Tehát alapvetően egy „sima” 41,5 milliméteres, tehát középméretű Aquis, aminek búvárlünettája új lünettabetétet, és számlapszínt kapott. Bárcsak minden óraipari újítás ilyen egyszerűen tudjon ekkora hatást elérni. Azzal, hogy a fehér kerámialünetta piros festést kapott, és piros számlapot, amihez megmaradt aa fehér dátumtárcsa, valóban egy dinnyés összhatást nyújt. A fehér kerámialünetta már alapvetően egy friss, üde jelenség, és hozzá a dinnye-piros szín csak erősíti az érzést.
A kardmutatók és a nagy indexek könnyen leolvashatóvá teszik a számlapot, a dátumtárcsa általában már lehetne egyszínű a számlappal, de itt a lünetta-számlap kontrasztot erősíti a dátumtárcsa fehér színe is. Érdekes még egy pillantást vetni a szíjra, ami látványosabban szűkül, mint a korábbi modell esetében – ezzel az elegáns vonalvezetést kiemelve -, a középső szálhúzott rész egy kicsit szélesebb – ez pedig a sportosságot nyomatékosítja -, valamint némi szögletet vittek az ívbe.
A szerkezet sajnos nem a gyártó saját, caliber 400-asa, hanem a jól bevált cal.733, leánykori nevén Sellita SW200-1. Pofonegyszerű, régóta gyártott szerkezet, aminek őse, eredetije, az ETA 2824-2 annyira régóta van gyártásban, hogy jelen állás szerint nincs oka annak, hogy valaha kivezessék.
Az egyszerűbb szerkezetnek köszönhetően nem 1,4 millió forintot kérnek az Aquis-ért, hanem 980.000 forintot, ami jelenleg a középkategóriában bevett ár. Alatt találjuk némileg az Edoxot, a drágább Certinákat. Vele egy kategóriában a Longines Hydroconquestet, fölötte pedig TAG Heuer Aquaracer (szintén SW200-as szerkezettel), vagy Tudor Black Bay Heritage. Szoros mezőny minden irányba, viszont az Oris kiemelkedik a felhőtlen, nyári hangulatával.
Még mielőtt lezárnánk a bemutatót, mindenképpen érdemes megemlíteni a zöld színváltozatot. Ez sem az egyenzöld árnyalat, hanem egy látványosabb, élénkebb szín, sunburst textúrával. a fehér kerámialünettán zöld festéssel. Kiváló párja a piros modellnek, és a görögdinnyét még abba is bele lehet látni. Vagy az éretlen valódi thai banánt, kinek mi. Sajnos erről a modellről csak kaputelefonnal tudtam képet készíteni, de ami késik… Az Orisokat élőben a Babós Szalonban (Aréna pláza Bp, és Szeged) lehet megtekinteni és felpróbálni, a forgalmazónak pedig köszönjük a tesztdarabot!
Galéria:
