A Baume & Mercier fejlesztés szempontjából eddig csöndben megbújt a Richemont csoport középkategóriás márkájaként, most viszont előléptek a sötétségből és egyből egy egész jó megoldással.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ha nem akarjuk hosszúra húzni a történelmet, amit viszont ki nem hagyhatunk, akkor a kvarcválságig kell visszamenjünk, legalábbis addig, míg a nyolcvanas évek közepén a Swatch Group kezébe került szinte minden. Ekkor az ETA szerkezeteit tokozta szinte mindenki, akinek nem volt bevált, saját szerkezete, fenntartható infrastruktúrával. A csoporton kívüli cégek közül is, például TAG Heuer, Breitling, IWC, Sinn és így tovább. Ha már saját szerkezet fejlesztéséről és készítéséről volt szó cégen belül, akkor mindenki inkább a komplikáltabb szerkezetek felé nyitott, azokat fejlesztették és a hárommutatós, legfeljebb dátumos modelljeikbe, valamint az alap stopperes órákba csak vásárolták a werkeket. Az ETA 2824, 2836, 2892, 2893, 7750 lefedték gyakorlatilag az alsó- és középkategóriát, valamint a felső-közepet is, lásd az Omega cal.1120 egy alig módosított 2892-a2.
Ez így ment egészen addig, míg az ETA be nem jelentette, hogy Swatch Groupon kívüli gyártóknak nem szállít többet. Kizárólag a svájci gazdasági versenyhivatalnak köszönhetjük, hogy ez nem történt meg egyből 2002-ben, hanem igen hosszú kifutású lett. Nagyjából 2010 után, mikor már nagyon kivételes esetben szállított csak komplett szerkezetet az ETA külsősöknek, a Sellita előtérbe került és az ETA szerkezeteivel több, mint 95%-ban azonos werkeket kezdett gyártani. Hogy ez mennyire aggályos, vagy etikus, azt ne firtassuk, a minőségük a tapasztaltak szerint valamivel elmarad az ETA minőségétől. De a lényeg, hogy a gyártók egészen lassan vették rá magukat, hogy hárommutatós alapszerkezeteket elkezdjenek maguknak gyártani. A Tudor például meglépte, és mint a Rolex leányvállalata azért előnnyel indult, de megalkotta a hárommutatós, dátumos saját szerkezetét /amit aztán elbarterezett a Breitlinggel a B01 kronográfra/. Viszont a gyártók legtöbbje még mindig a Sellitánál, vagy az enyhén módosított Sellitánál tart.
És itt jön képbe a Baume & Mercier -továbbiakban B&M-, valamint előző írásunk ebben a témában [LINK], tehát a központosított kutatás-fejlesztés. A Richemonton belül meglépték azt, hogy a kisebbik márkájukkal -tehát nem az IWC-vel, vagy a Vacheronnal, vagy a JLC-vel, aminek egyébként bőven van saját szerkezete, hanem a B&M-mel- készíttettek egy olyan szerkezetet, amit bármilyen közép, vagy felsőbb kategóriás órába beépíthetnek.
Ez a szerkezet a Baumatic, szakmaibb nevén BM12-1975A. Egyik érdekessége, hogy a járat, tehát a gátkerék, horgonyvilla és a billegő legfontosabb alapanyaga a szilícium, ami egyrészt nehezen mágnesezhető (~1500 Gauss), másrészt rendkívül tartós.
A gyártó által Powerscape-nek nevezett járat geometriája is eltér az eddig használttól. Ezekkel a változtatásokkal és anyaghasználattal sikerült elérni, hogy a 28800-as lengésszám mellett is 120 órás legyen a járástartalék. Méretben az ETA 2824-2-vel vetekszik, ami azért érdekes, mert egyrészt a Baumatic 4,2 mm az ETA 4,6 mm, viszont a Baumaticnak nagyjából háromszoros a járástartaléka, és ehhez kizárólag egy fejlettebb, vagy ennyivel erősebb rugó kevés lett volna. Ebből is látszik, hogy a fejlesztéseknek van gyakorlati hasznuk.
A gyártó -4/+6 másodperces maximális napi járáseltérést emleget, ami pont a kronométer szabvány, ettől függetlenül nem adnak minden óra mellé kronométer tanúsítványt, de vásárlás előtt igényelhető, „on demand”, ahogy a ők mondják. Az ígéretekhez hozzátartozik, hogy az újratervezett alkatrészeknek és kenőanyagoknak köszönhetően a szervizintervalluma is lényegesen hosszabb lehet napjaink ipari sztenderdjénél, az 5 éves periódusnál. Ezt arra alapozva állítják, hogy 10 évnyi használatot szimuláltak (kérdéses, hogy milyen módszerrel) és a teszt alapján összegyűjtött adatok a B&M szerint ezt támasztják alá.
A finiselése nem különleges, látszik, hogy törekedtek arra, hogy látványos, de legalábbis szépen kidolgozott legyen, ez látszik is rajta, de nincs agyondíszítve, láttunk már ennél szebbet hasonló kategóriában. Ennél a szerkezetnél elsőre talán nem az a lényeg, hogy hogy néz ki – rejtették volna el -, hanem a technológiai újítások.
Hasonlóan a szerkezethez, az óra megjelenésében is az egyszerű eleganciára törekedtek. A fehér zománc hatású számlap egyszerű és elegáns, a célkereszt – angolul találóbb: crosshair – csempész minimális sportosságot, de első ránézésre inkább csak elegáns és esztétikus. A hosszúkás, karcsú indexek és a rövid, finom percenkénti osztás is ezt a hatást segíti, csak úgy, mint a polírozott 40 milliméteres acél tok.
A Baumatic öt napos járástartalékát a számlapon is hirdeti az óra. Örök kérdés marad, hogy kell-e ennyi felirat egy számlapra, vagy nem. Ha kisméretű képen nézzük az órát, akkor szimmetrikusabb, ha alul megvan a két sor, de nekem nem hiányozna az alsóbb. A viselője valószínűleg tisztában van az öt nap járástartalékkal, aki pedig le tudja olvasni, az nézi már olyan közelről, hogy akár meg is kérdezhetné. Igaz, kevés gyártó van, aki felirat nélkül is gyárt órát (H. Moser & Cie.), nem is erről van szó, ez egy folytonos és örök kérdés marad, hogy minek kell lenni a számlapon és minek nem.
És ahhoz képest, hogy saját fejlesztésű, igen jónak ígérkező szerkezet ketyeg benne, nem is kiemelkedően drága, mondhatjuk akár azt is, hogy azért, amit kapunk, jó áron van. 2800 dollárról indul majd az USA-ban, ez nagyjából 700.000 forint. Árkategóriájában a Longines valamivel alatta, az Omega, GrandSeiko és Tudor valamivel fölötte helyezkedik el és a TAG Heuer az, ami megközelítőleg ez az árkategória. A 120 órás járástartalék, és az ígért 10 éves szervizintervallum biztató, csak úgy, mint az árcédula. Szeptembertől kapható.
Képek és forrás: Hodinkee
