A rattrapante, hétköznapi nevén split second, az egyik legösszetettebb komplikáció a percütő és az öröknaptár mellett. A most bemutatott Triple Split pedig ezt magasan túlszárnyalja. Az A. Lange & Söhne megalkotta a világ első Triple Split kronográfját.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A rattrapante működésének lényege, hogy olyan kronográf, ami részidőt képes mérni. Ez már egy átlagos stopperes óránál lényegesen összetettebb szerkezetet igényel. A stopper indítására elindul a központi nagy másodpercmutató, ami alatt általában nem látszik, de van egy másik másodperc mutató is. Ha a 10 óránál elhelyezett gombot nyomjuk, azzal csak az egyik másodpercmutatót állítjuk meg, a másik mér tovább, tehát az elsővel részidőt mértünk. Alábbi képre a változatosság kedvéért egy IWC-t tettem, ami a leírtakat tökéletesen ábrázolja.
Az A. Lange & Söhne (továbbiakban egyszerűen Lange) erre tett rá egy lapáttal, amikor létrehozták a split second továbbfejlesztett változatát a Double Splitet. A split jelentését, mint osztott, már ismerjük, itt a double a lényeg. Itt azt jelenti, hogy nem csak a másodperc, hanem a percgyűjtő is számol részidőt, tehát nem csak legfeljebb 60 másodperces különbséggel tudunk részidőt mérni, hanem akár 30 perc különbséggel. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy elindítjuk a stoppert a megszokott módon a 2 óránál lévő gombbal, és amikor mondjuk 5 perc 20 másodperc múlva a 10 óránál elhelyezett -nevezzük úgy, hogy split gomb – gombbal megállítjuk, akkor a második másodperc-, és percmutató számol tovább. Ha újra megnyomjuk a split gombot, akkor a már álló mutató egy ugrással utoléri a másik másodperc mutatót, és együtt mozognak tovább. Az eredeti start gomb (2 óránál) megnyomásával pedig mindkettőt megállítjuk egyszerre, a 4 órás nullázó gombbal pedig nullázzuk. Hogy ez még ne legyen elég, a Lange hozzátette a flyback elnevezésű komplikációt, ami azt jelenti, hogy a stopper bármelyik pillanatban megállítás nélkül nullázható és egyből indul újra.
A mostani SIHH-n pedig a Lange bemutatta a Triple Split kronográfot. Ami már nem csak másodperc, vagy perc szinten, hanem 12 órás intervallumban is tud részidőt mérni. Ehhez az előbbi modellhez képest kellett egy plusz segédszámlap, amin szintén van két mutató, amik 12 óra alatt érnek körbe.
Tény, hogy rémisztően szűk az a réteg, amíg tagjai egy megközelítőleg 38 millió forintos fehérarany karórával szeretnének 12 órás intervallumban részidőt mérni, óra, perc, másodperc szinten, sőt, az is valószínű, hogy az a 100 darab, amit összesen készítenek ebből a típusból az ki is szolgálná a valós igényeket, sokkal esélyesebb, hogy inkább gyűjtőkhöz, vagy kronó-fanatikusokhoz kerülnek majd.
Hirdetés
-----------
Olyan keveset beszéltünk eddig a szerkezetről, még pár szót ejtsünk róla. A Double Split modell is komplikált darab, 465 alkatrészből épült fel, a Triple Split esetében az a plusz egy segédszámlap a maga két mutatójával 102 plusz alkatrészt igényelt (összesen 567). Itt ne csak arra gondoljunk, hogy kellett egy luk a számlapra, plusz két mutató, mert ahhoz egy igen komoly áttételes fogaskerék és karrendszer kellett, hogy az óragyűjtő is részidőt mérő flyback stopperként rendszerben működjön a stopper többi egységével.
Olyan „többemeletes” kerékrendszer épül fel a hátlap és a számlap között, hogy olyat tényleg nem látott még ember – mondván ez az első ilyen komplikációval szerelt szerkezet. Egy remekmű ez a szerkezet. Háttérképnek, vagy unalmas percekben nézegetni való készítmény. Térjünk vissza a száraz tények világába. Apróságnak tűnik, de a számlapon 3 és 4 óra között elhelyezett percgyűjtő mutatói nem egyenletesen haladnak, hanem lépnek, egyesével, minden percnél. Ez egy elegáns extra, amikor például a Heuer alkalmazni kezdte korai cal.11-es automata kronográfjában, ennek a funkciónak az energiaigénye okozta a legtöbb bajt a szerkezet járástartalékával. Mondjuk akkor 1969-et írtunk, most pedig 2018-at, a Lange mérnökei az ugró percgyűjtővel már nem mint problémával szembesülnek.
55 órás járástartalékot ígér a gyártó, több, mint elfogadható, és hogy jól eszünkbe véssük, a szerkezet neve: L132.1.
A számlap szürke, a rattrapante mutatók kékített acélok, és érdekes, hogy míg az indexek, az óra, perc és folyamatos másodpercmutató (8-9 óra között) ródium bevonatos arany alkatrészek, addig a stopper másodperc-, és óramutatója, valamint a járástartalék kijelző mutatója ródium bevonatos acél. Érdekes megoldás, hiszen a ródiumbevonattól ugyan úgy néz ki.
Az elegánsabb, vagy mondjuk úgy öltönyóráktól számomra mindig egy kicsit szokatlan, ha világítanak sötétben. Rém hasznos funkció a világító festékkel bevont mutató, csak ha diszkrét, akkor még jól is állhat az órának. Tehát az óra és a percmutató, valamint az óraindexek végén egy apró négyzet, 12 óránál pedig kettő apró négyzet világít sötétben. Majd’ elfeledtem a járástartalék kijelzőt. A márkától megszokott német Auf/Ab végpontok között mozog, a lejárat előtti utolsó kis szegmenst pirossal is jelölik, hogy a gondos tulajdonos ne feledkezzen meg az óra felhúzásáról.
A szerkezetet ismerjük, az árát tudjuk, azt is, hogy 100 darab készül belőle összesen, azt viszont eddig nem tudtuk, hogy hatalmas darabra sikerült a stílusához képest. 43,2 milliméter az átmérője és 15,6 milliméter a vastagsága. Tény, hogy hely kellett a szerkezetnek, a mutatóknak, tehát nem azt mondom, hogy teljességgel indokolatlan, de nagy. Én elfogadom, a következő kihívás a Lange előtt részemről egy 40 mm átmérőjű, maximum 12 mm vastagságú tokba megépíteni.
Galéria:
