Arról beszélni, hogy a Rolex körül kialakult hype, vagy a márka valós teljesítménye a nagyobb, értelmetlen. Jellemzően minél többet tud meg a márkáról az órakedvelő, annál inkább elismeri annak létjogosultságát és pozícióját az órák világában. Most a 39 milliméteres Oyster Perpetual jött szembe velünk.
Érdekes dolog, amikor szembejön a „belépő Rolex”, az Oyster Perpetual (OP), az a típus, ami elméletileg a kínálat al(ap)ját képviseli, legelső lépcsőfokán áll, és egyébként az óraipar nagyjából 1950-es évekig tartott alapvető filozófiáját követi, -ami azóta már több rendben megváltozott-, miszerint három mutató, és nem is kell több.
Ahogy vizsgáljuk az órát, egyre csak felmerül, hogy miért belépő? Elvégre az Oyster tok 10bar nyomást visel el, mint a többi -nem búvár- modell esetében, Twin-lock koronazáras, és 904L jelölésű acélötvözetből készült. 26-31-34-36-39 milliméteres változatban készül, utóbbi pont a köztes méret a Datejust család férfi modelljei között, tehát a 36 és 41 mm mellett.
Nem nagy, nem kicsi, teljesen optimális méret, főleg a Rolex által újabban használt „Super case” fantázianevű, a 2005 előtt készült modellek karcsúbb vonásai helyett masszívabb tokfülekkel rendelkező, erőteljes megjelenésű toknak köszönhetően. A felületkezelés az Oyster Perpetual esetében a klasszikus, régebbi vonalat követi, ami kifejezetten előnyére válik. A tokfülek számlap felőli oldala szálhúzott, a a tok oldala pedig polírozott, a két felületet pedig határozott él választja el.
Számlapból három három szín közül választhatunk ebben a méretben. Ródium (sötét-acélszürke), lila szőlő és kék. Szerencsére mindegyik selyemszámlap, tehát a sűrű, vékony szálhúzásnak köszönhetően játékosan töri meg a fényt, sokszor keltve azt az érzést, hogy nem is az az óra van rajtunk, mint fél órával korábban. A lume nem erős, ezt kijelenthetjük, bár alapvetően nem egy búváróra, nem elvárt, hogy hasonló mód világítson, de ennél valamivel többre számítana az ember. Este színházban, moziban, még leolvasható, de 12 óra barlangászás után ne várjuk el. Az indexek végén apró pötty szerű négyzetek Rolex-zöldek, ezzel csempészve a komolyság mellé egy kis játékosságot. Nem rossz gondolat a két különböző szín, de a szürke számlapos verzión a kék jelölések, vagy a lila szőlő színű számlapon a világos piros négyzetek kevésbé ütnek el egymástól. Mindenesetre ez ízlés kérdés, a gondolat pedig értékelendő.
Az automata szerkezet a 2010 óta gyártott 3132, mely a már-már matuzsálemnek számító 3135-ből lett mondjuk úgy dátumtalanítva, tehát megfosztva a dátumtárcsától, dátumváltó mechanizmustól. A 3135-öt már 1987/88 óta gyártják apróbb fejlesztésekkel, és szépen lassan vezetik ki a kollekcióból, bevezetve a frissebb, modernebb 3235-öt. A 3132 lengésszáma óránként 28.800, a megengedett járáseltérés a Rolex saját szabványa szerinti -a kronométer szabványnál szigorúbb- +2/-2 másodperc maximum, naponta, a járástartaléka pedig 48 óra, viszont semmi nem indokolja, hogy ennyi időre letegyük az Oyster Perpetualt.
Az Oyster Perpetual kizárólag Oyster szíjjal választható, teljesen szálhúzott, hasonlóan a Submariner szíjához, bár az OP esetében nincs búvárhosszabbító és Glidelock csat. Kényelmes és ha úgy akarjuk sportos, ha úgy akarjuk átmenet az elegáns felé -„elegáns” jelzőt a Jubilee szíjra lehetne használni, ha már egy fémszíjat ezzel a szóval illetnénk-.
Az Oyster Perpetual az a Rolex modell, ami a méret szempontjából a teljes palettát lefedi, az apró női darabtól a férfias, határozott megjelenésű típusig. Sallangmentes, nincs benne felesleges extra, felesleges komplikáció, túlzó él-rengeteg a tokon, nem a hullámos lünettát kapta, mint a Datejust, nem lehet a szíjakat variálni, egyszerűen, őszintén, a Rolextől megszokott minőségben mutatja az időt. Belépőkategóriának pedig azért nevezhetjük, mert a férfi modellek közül az árlista legszerényebb tagja, újonnan 5150 euró környékén érhető el a 39-es típus, a 114300.
A szembejött darab a Crown Club-ban, vagy a Szeptember 17-i Chronomeetingen megtekinthető, megvásárolható.
A címlapképet köszönjük a timeandtidewatches.com csapatának
