1861 óta létezik a Junghans és számtalan óraipari fejlesztésben úttörőek voltak. Mégis, legelterjedtebb fejlesztéseik a Junghans Mega1 1990-ből, ami rádiójel-vezérelt volt, valamint a Max Bill széria, a minimalizmus és a bauhaus határáról.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A 2016-os Baselworld-ön azonban bemutatták egy új modellcsaládjukat, ami rendhagyó módon az autózás világából merített ihletet. Fontos tudni, hogy a Junghans az elmúlt három évtizedben többször is tulajdonost váltott. Az első fontosabb állomás 1956 volt, amikor a Diehl Group vásárolta meg az akkor még családi kézben levő vállalatot. Ezidő alatt jött létre az első közreműködés a svájci tervezővel, Max Bill-lel, a közös munka alatt létrejött modellek ma is külön típuscsaládot alkotnak.
2000-ben egy másik befektetőcsoport vette át a céget (EganaGoldpfeil Holding), öröm az ürömben, hogy a vállalat vezetője szakmailag vizsgálta a céget, és az új szlogen a „From Tradition to Future”, magyarul „A tradíciókból a jövőbe” lehetne, és előtérbe helyezték magas minőségű mechanikus órák fejlesztését. 2006-ban megjelent a Meister kollekció, majd 2008-ban az Egana Goldpfeil megrendült anyagi helyzete miatt eladni kényszerült a vállalatot. A cég szerencséjére ismét egy család kezébe került, Hans-Jochem Steim és fia Hannes Steim lettek az új tulajdonosok.
A Steim családnak és az ő érdeklődésüknek köszönhetjük a Meister Driver sorozatot, ahol a kézihúzós hárommutatóstól az automata kronográfig mindent megtalálunk, különböző színkombinációkban. Tehát idősebb Steim megszállottja az autóknak, saját gyűjteménye igen terebélyes. Ez a fajta megszállottság vezérelte afelé, hogy felélessze a Junghans autóipari kötődéseit. A Junghans család nem csak jó kapcsolatot ápolt Wilhelm Maybach-hal és Gottlieb Daimlerrel, de kifejezetten műszerfalba épített órákat is készítettek. Ezen az autóipari szálon elindulva, 1905-ben Dr. Oskar Junghans fejlesztette ki a sebességmérőt, és ez a találmány adta az ihletet a 2016 márciusában bemutatott Mesiter Driver típuscsaládhoz, amiből a hárommutatós, kézihúzós változat jött velünk szembe.
Az összes modellvariáció egyértelműen a 20-as, 30-as évek -mondjuk úgy- motorsportját, vagy autók iránti szeretetét idézi fel. Azt, hogy egy óra stílusa, vagy története miként varázsolhatja el viselőjét, már megéltük milyen vitorláskapitánynak, űrhajósnak, vagy hegymászónak lenni, sőt, a Zenithek között láttunk már olyan modellt,a Heritage 146-ot, ami a hatvanas éveket idézi, amint nyitott tetővel autózunk a falvak között, mondjuk Franciaországban.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Most pedig a harmincas évekbe repülünk, ahogy egy Daimler Double Six-ben, fújja a hajunkat a kellemes őszi szél a Fekete-erdő rejtelmes-romantikus útjain, keresztül suhanunk Schramberg festői városán, ahonnan a Junghans család, és a márka is származik, élvezzük a korabeli V12-es motor hangját és rápillantunk a Junghans Meister Driverre.
A tok nagyon vékony, köszönhetően a módosított Peseux 7001 kézihúzós szerkezetnek, amit a Junghans J815 néven gyárt, az eredetitől eltérő 28.800-as lengésszámon dolgozik, és kifejezetten szépen dekorált. A minden pontján polírozott tok 37,7 milliméter, amit a vékonysága (7,3mm) optikailag összehúz. A vékony tok mellett a vízállóság csupán 3bar, fürdeni már nem érdemes vinni, de egy nyári záport még ki kell bírjon.
A domború plexi optikailag valamennyire még nagyít az órán és a kéttónusú számlap is csalóka, ha ennél nagyobb lenne a tok, elvesztené a 30-as évek eleganciáját, és már nem is egy Daimlerbe képzelhetnénk magunkat, csak egy Fordba.
A festett, kéttónusú számlap a 20-as, 30-as évek jellegzetes formájú betűtípusával kombinálva olyan harmóniát alkot, olyan autentikus hatást ad, hogy nincs kérdés, ami felmerül az óra formáját, vagy stílusát érintve.
A megszokottól eltérően fordítva osztották ki a számokat, tehát körben egy vékony sávban kisméretű számokkal látjuk az órákat felfestve, és a perceket ötös osztásban nagyméretű, világító számokkal.
A szerkezet a klasszikus kézihúzós werkek világából való vékony, elegáns szerkezet, amit a gyártó egyedileg módosított, és növelte a lengésszámot, belépve így abba az igen szűk csoportba, akik 28.800-as lengésszámú kézihúzós werket készítenek.
A konkrét darabon nem a gyári szíja van, ami olyan krémszínű, mint a számlap belső köre. Bár jó kidolgozású, finom bőrből készült, gyorsan tapasztalhatjuk, hogy a világos bőrszíj nem életszerű viselet a mindennapokra.
42 órás járástartaléka arra elegendő, hogy ha szombat délelőtt felhúzzuk, akkor vasárnap este még biztosan járni fog, de érdemes, mint minden kézihúzós óra esetében hozzászoktatni magunkat egy adott napszakhoz, amikor minden nap felhúzzuk az órát. Járástartalék kijelző hiányában nincs pontos információ arról, hogy hányadán áll a motorrugó.
A 37,7 milliméter nem nagy méret. Viszont nagyon keskeny a ráma az üveg körül, a számlap szélső pereme fehér, a plexi pedig domború, minden adott ahhoz, hogy optikailag nagyobbnak hasson az óra. A 36 milliméteres Datejust mellett első ránézésre is láthatjuk a méretkülönbséget. Vékonyságából adódóan észrevétlenül megbújik az ingujj alatt is, és a számlap játékossága ellenére öltönyórának is teljesen megfelelő – minthogy egy egyébként kifejezetten elegáns korszakot idéz meg.
A végére maradt az ára. Újonnan külhonból 300.000 forint, itthonról 370.000 forint körüli áron szerezhetjük meg. Ezért cserébe kapunk egy nagy lengésszámú kézihúzós werket, plexit, bőrszíjat, harmincas évek hangulatát idéző számlapot, erősen világító számokkal. Kategóriájában egyedi, ennyiért ilyen megjelenést és minőséget a svájciaktól nemigen kaphatunk. Ha meg tudunk barátkozni azzal, hogy minden nap, vagy másfél naponta fel kell húzni, akkor egy nagyon jó választás. Ha nem tudunk ezzel megbarátkozni, akkor valamelyest eltérő számlapokkal kaphatunk belőle automatát is.
A rengeteg hasznos háttéranyagot köszönjük a firstclasswatches.co.uk oldalának.
Makovsky Zsoltnak köszönhetően jött velünk szembe a Meister Driver, köszönjük!
