Az ötvenes évek óta, mint minden Rolex, közel változatlan megjelenésével hódit. Eleinte nem volt különösebben sikeres, majd jött Paul Newman, és fordult a típus sorsa. Ez a Rolex Daytona.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Történelméről röviden és tömören…
Kevesen tudják, de a jelenleg harmadik generációját élő Daytona egészen 1988-ig kézihúzós szerkezettel készült. Kevesen tudják, hogy a Daytona neve majdnem LeMans lett, de többek között a bonyolult liszenszelés miatt elengedték, és maradtak a Daytonánál. 1965 óta ez a neve hivatalosan, viszont 1975-ig sok esetben lehagyták a számlapról a típusnevet. Az akkoriban, tehát az ötvenes-hatvanas években a kronográf szó helyett a Rolex által használt „Cosmograph” került fel, ami azóta is megmaradt, így Cosmograph Daytona a modell teljes neve.
Ahogy a Rolexnél általában, ezesetben is minden jellemzőt kiírtak a számlapra. Oyster – a jellegzetes tokforma és vízállóság, Cosmograph – stopperes szerkezet. Tehát hiányzik a Perpetual szó, ami az automata szerkezetet jelölné, és hiányzik a külön feltüntetett típusjelzés. Fontos viszont, hogy a 6240-es referenciaszám előtt, tehát 1969-ig nem Oyster tokkal készültek a modellek. Az pedig már csak mellékes apróság lehet, hogy a korai darabok ~37 milliméter átmérőjűek voltak.
Az első modell 1955-ben készült el 6234-es referenciaszámmal, 1976-ban vált rendszeressé a Daytona név használata és feltüntetése a számlapon, és egészen 1988-ig a kézihúzós első generációt gyártották. Ekkor váltottak a Zenith legendás El Primero szerkezetére, amit apróbb módosítások után egészen 2000-ig gyártottak, ezek már 5 számos referenciával jelöltek voltak. Apróbb módosítás például a Zenith szerkezetének magas, 36.000-es lengésszámának csökkentése 28.800-ra, valamint a billegő, hajszálrugó cseréje.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Majd 2000-ben bemutatták a harmadik generációt, már a Rolex saját fejlesztésű oszlopkerekes kronográf szerkezetével, amit cal. 4130 névvel illettek, ezek már 6 számjegyű referenciaszámot kaptak. Napjainkban is ez a szerkezet dolgozik a Daytonában. Szerencsénkre már a számlapról felismerhető, hogy a Zenith, vagy már a saját szerkezetes darabbal állunk szemben, egyrészről az indexek formája az újabb modellek esetében rövidebb, tömzsibb, másrészről pedig a segédszámlapok kiosztása változott. Míg a Zenith-szerkezetesnél a folyamatos másodperc-segédszámlap 9 óránál helyezkedik el, 6 óránál a 12 órás gyűjtő, 3 óránál pedig a 30 perces percgyűjtő, a 4130-as szerkezet esetében a folyamatos másodperc és a 12 órás gyűjtő helyet cserélt, a folyamatos másodperc került 6 órához.
A harmadik generáció – szembejött
A Rolex egyik sosem kimondott csalása a Daytona mérete. Az órát 40 milliméteresnek hirdetik, de közelebbről és alaposabban megmérve 3 és 9 óra között mindössze 39mm. Optikailag ez nem észrevehető, de mindenesetre egy megmosolyogtató részlet.
Maga az óra, ami szembejött, 2009-ben készült, tehát a számlap körüli belső gyűrű már gravírozott. Az acél verzió valamivel ritkább, több készülhetett az arany-acél változatokból, amiknek szintén megvan a maga hangulata.
A polírozott acéllünetta bár könnyen szedi a karcokat, optikailag a fehér számlappal együtt „széthúzza” az órát, ezért sem érezni rajta azt az 1 millimétert. A 904L acélból készült tok minden oldala polírozott, ahogy a Rolex – mondhatjuk – új generációs, 2000 után indult modellcsaládjainál -ezek jellemzően 6 számból álló referenciaszámot kaptak- tapasztalhatjuk.
Stopperes óra esetében pedig különösen figyelni kell a nyomógombokra, hogy ott is meglegyen a kellő vízzárás. A Daytona esetében ezt nem csak a csavaros koronával oldották meg, hanem a stopper nyomógombjait is egy menetes gyűrű, vagy anya öleli körül, és a nyomógombok kizárólag ezek kitekerése után nyomhatók be.
Az üveg az 1988 után készült darabokon már zafír, a gyártótól megszokott módon tükröződésmentes bevonat nélkül. A mutatók, indexek fehéraranyból készültek -kivéve a másodperc mutató-, és kifejezetten szépen világítanak sötétben -az 1998 utáni, már nem tríciumos modellek-. A hátlap az ismert „egyen-hátlap”, szálcsiszolt, polírozott széllel, az összes információt a számlap tartalmazza, a lünetta pedig a kronográfoknál megszokott átlagsebességmérő -tachymeter- skálát kapta.
A Daytona abból a szempontból érdekes hatást kelt a viselőjében, hogy minden porcikája azt sugározza, hogy „kell”. De konkrét indokokat nagyon nehéz találni. A tokforma szép, Rolexes, Oyster. A számlap igényesen elkészített, minden apró részlet pontosan ki van találva, a fehér is olyan fehér, amilyennek lennie kell. Nem sárgább, nem szürkébb, fehér. A szerkezettel szemben semmilyen kifogással nem élhetünk, a gyártótól elvárt és megszokott minőségű. Az oszlopkerekes megoldásnak köszönhetően határozottan, erősen kell megnyomni a gombot, de a működése a finomság mellett ugyanilyen határozott.
De ezeken túl a belőle áradó misztikum nem megfogható. Nem olyan, mint mondjuk az Omega Speedmasternél, aminek egyedi története van, és ezért nem fáj az sem, hogy 2017-ben kézihúzós. Nem a múltjával és a történetének hangulatával kelt bennünk érzéseket, hanem a jelenével és azokkal a részletekkel, amik egységet alkotnak és teljessé teszik.
Érdekesség, hogy a 2016-os Baselworld-ön bemutatott két új modell, a fehér és fekete számlapos, Cerachrom lünettás 116500LN olyannyira visszafogott gyártással készül, hogy jelenleg is akár több éves várólista után lehet hivatalos forrásból hozzájutni. Hiába 11.300 euró a listaára, a használt piacon fóliás, hordatlan modelleket árulnak 15-16.000 euróért, és el is kelnek.
Mindeközben a klasszikus acél és arany-acél modellek is ritkán esnek 9-10.000 euró alá. Ha a szerkezet kevésbé számít, akkor az 1988-2000 közötti darabokat ki lehet fogni már ~8.000 eurótól.
Paul Newman Daytona és a marketing…
A cikk elején röviden említettük, hogy Paul Newman hozta meg a típusnak a sikert. Paul Newman híres amerikai színész és autóversenyző volt. A hetvenes években már kellően befutott ahhoz, hogy szinte mindenki ismerje. Ahogy a kilencvenes években és napjainkban is (Omega – James Bond), úgy a hetvenes években is egyedi hype-ot, mondjuk úgy érdeklődést tudok kelteni egy-egy szerepben, vagy színész által viselt karóra.
Ilyen volt Newman -egyik- Daytonája -az ötből-, amit a vásárlástól kezdve, egészen 2008-as haláláig nap, mint nap viselt a legenda szerint. Az órát Joanne, a felesége választotta, hátlapba gravíroztatta: „Drive carefully – me”, gyakorlatilag egy üzenet magától, magának miszerint „Vezess óvatosan”.
Ez a konkrét darab idén előkerült -a családtól- és hamarosan, 2017 október 26-án a Phillips aukciós ház árverezi el New Yorkban. A számítások szerint ~1 millió dollár az értéke, de a gyűjtők, szakértők ennek többszörösére számítanak.
Az, hogy egy híres színész, aki a filmek mellett az autóversenyzésben is jeleskedik egy Rolex Daytonát, vagy Cosmograph-ot hord, nagyot lendített a típus karrierjén, viszont a Rolex is ügyesen aknázta ki az ebben rejlő lehetőségeket. Az 1969-es „Winning” című film után – amiben Newman szintén Daytonát viselt- a Rolex többször is alkalmazta, mint a típus reklámarcát.
A Daytonát egyáltalán nem keresték. A 70-es évek elején 300 dollár körüli áron álltak a polcokon, a kereslet pedig elenyésző volt. A fehér számlap – fekete segédszámlapos kombináció, úgynevezett „Exotic dial”.
Paul Newman viszont kedvelte a modellt, öt különböző is volt neki élete során, tehát konkrétan Paul Newman Daytona akár öt is lehetne, viszont egy, az említett fehér számlapos modell vált legendává.
A névadást a harmincas évek beli Rolex- nagyköveteken kívül nem lengi körül több misztikum. Akkoriban a stopperes órák a motorsporttal voltak összeköthetőek szellemiségben és funkcióban egyaránt, a Daytona International Speedway nevezetű legendás versenypályán pedig a Rolex volt a hivatalos időmérő. A többi modell mellett ez is egy logikus névválasztás.
Összegzés
Más ikonikus órákhoz képest számomra megmagyarázhatatlan a varázsa. Nincs Holdra szállás, vitorláskapitány-érzés, nem másztuk meg benne az Everestet. Viszont van egy nagyon szép kidolgozású, apró részleteiben -indexek, mutatók, tokforma, gombok- külön-külön gyönyörködtető óránk. Kevesebb érdekesség van rajta, mint egy átlátszó számlapos Zenithen, nincs olyan történelme, mint a Speedmasternek, de egyszerű, megbízható és esztétikus. Talán ez teszi napjaink egyik legkeresettebb stopperes karórájává.
A hasznos információkért és háttértudásért köszönet Jake’s Rolex blogjának és a timeandwatches.com oldalnak.
