A Datejust történetének első részében megismertük a típus alapjait, főbb változatokat, kialakulásának történetét, és a korai, főbb generációkat. 1977-ben hagytuk abba, most pedig pontosan innentől folytatjuk, egészen napjainkig.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az előző rész tartalmából…
A Datejust a Rolex egykori zászlóshajója volt, egészen, amíg nem jelent meg a Day-Date (más néven President), ami már nem csak acélból, vagy arany és acél kombinációjából készült, hanem kizárólag nemesfémekből, valamint mutatta 11 és 1 óra között a napot is. A Datejust a kezdetektől fogva 36 milliméteres acéltokba került, az első igazán elterjedt, és sikeres generáció a 1600/1601/1603 óta 100 méteres vízállósággal és automata szerkezettel. Számtalan számlap – index változatban, szinte kivétel nélkül Jubilee szíjjal. A plexi bár könnyen karcolódott, hasonlóan egyszerű volt polírozni, vagy olcsón cserélni.
1965-től a megbízható, és a gyártó több modellje között is elterjedt 1570-es szerkezettel szerelték. Nem volt benne semmi csodálatra méltó, de mindent tudott, ami elvárt volt: közel kétnapos járástartalék, megbízható automatika, pontos járás, megfelelő strapabírás a külső behatásokkal szemben (pl. ütődés).
Ennél mélyebbre nem megyünk az előző rész kapcsán, több elem is visszatér itt, a Datejust típustörténetének második részében.
A harmadik generáció – 160**
A szerkezet
Mivel napjainkban sem köthetünk igazán bele a típus technológiai fejlettségébe, 1977-78-ban sem volt másképp, amikor a 160* sorozat gyártását leállította, és a 160** gyártását elindította a Rolex. A szerkezet lecserélése volt talán a legfőbb változás. A megszokott, megbízható 1570 helyett megérkezett az újragondolt 3035.
Az addigi 19.800-as lengésszámot óránként 28.800 féllengésre módosították a nagyobb pontosság érdekében -nem kizárólag ezen múlik a pontosság, de magasabb lengésszám mellett könnyebb elérni a nagyobb pontosságot- és bemutatták a gyors dátumváltást. Ez kétértelmű kifejezés lehet, ugyanis a Rolexek dátumváltása éjfélkor egyébként is talán egyedülállóan gyors, egy szempillantás alatt történik, egy erőteljesebb kattanás kíséretében. Azért is megemlítendő ez, mert sok más gyártó még napjainkban sem foglalkozik azzal, hogy egyrészt illúzióromboló, másrészt a legkevésbé sem esztétikus az, amikor a dátumváltás 10-30 percig eltart, ahogy a dátumtárcsa lassan elindul, egy darabig látni a tegnapi és a mai dátumot egyszerre, aztán jóval éjfél után egyszer csak aktuális dátumot mutat. Nem beszélve a napot és dátumot is kijelző órákról. De ismerünk olyan szerkezeteket is, amik 23:00 körül indítják a dátumváltást, és hajnalban fejezik be. Ami igazán meglepő, hogy a lassan váltó szerkezetek közé olyanok tartoznak, amik régóta, és megbízhatóan szerepelnek, mint az ETA 2836-2, 7750, Seiko szerkezetek, stb.
Itt viszont a gyors dátumváltás azt jelenti, hogy -a legenda szerint a Rolexnél volt ez a lehetőség elsőként- úgy is lehet dátumot állítani az órán, hogy a koronát első pozícióba húzva közvetlenül a dátumot állítjuk, ellenben az akkori és korábbi órákkal, amiknél a dátum állításának egyetlen módja az volt, hogy külön a dátumot nem, csak az időt tudtuk állítani, így ha a dátumot akartuk, akkor az idő előretekerésével tudtuk csak. Milyen bosszantó lehetett, amikor a felhasználó eltévesztette, és egy nappal későbbre állította a dátumot, nem volt más lehetősége, mint 30 napot előre tekerni (tehát hatvanszor körbe a mutatókat). A gyors dátumváltás tehát ezt a problémát oldotta fel. 1977-ben járunk.
Az apróságok felett se szaladjunk el, a járástartaléka 42 óra, és 27 követ használtak fel csapágyazásra a werkben.
Típusok és számlapok
Az elérhető változatok referenciaszámai között az első Datejust rész után már könnyen eligazodhatunk:
- 16030 – Acél tok és mart acél (ún. „engine turned”, művésznevén „hamutartó”) lünetta, acél Jubilee szíj.
- 16013 – Acél tok, hullámos sárga arany lünetta, arany felhúzókorona, kéttónusú -szélén acél, középső szemeknél sárga arany- Jubilee szíj
- 16014 – Acél tok, hullámos fehérarany lünetta, acél Jubilee szíj.
- 16018 – Sárga arany tok, lünetta, felhúzókorona és sárga arany Jubilee, vagy president szíj.
A korábbi verziókhoz képest a sigma és a wide-boy számlap ami elmaradt, és előtérbe kerültek az egyszerűbb pálcika indexek. A lecsapott, gömbölyített szélű megmaradt -ezekkel részletesen az első rész második oldalán foglalkoztunk-. Viszont megjelent a rakott indexes, római számos, ebből a kerámiából készül, valamint a tapestry, tehát „tapéta” számlap. Nem összekeverendő a linen, tehát mondhatjuk úgy, hogy lenvászon mintás számlappal.
A számlapon továbbra is találkozhatunk többféle percjelöléssel. Félperces-perces indexek, percenkénti rövid, festett pálcikák, percenkénti pöttyök, vagy olyan, ahol a percindexeket a számlapon körbe egy vonal köti össze.
A tokméret, vízállóság nem változott, és továbbra is plexit használtak. Az indexek fölötti pöttyök világítását tríciummal oldották meg, aminek mint tudjuk véges az ereje, 25-30 év után már ember legyen a talpán, aki sötétben még látja világítani.
Viszont sok újdonság érkezett az extrémebb darabok között. Mintha a Rolex tervezőcsapata zöld utat kapott volna, hogy kiéljék az eddigiekhez képest őrült kreativitásukat. Onyx, Lapis Lazuli, tigrisszem, ferrit és fa számlap. Igen, fa.
Legszebb megőrülései voltak a Rolex-tervezőknek, például az Onyx számlapos Datejust, megkockáztatom, hogy az egyik legjobban sikerült, legletisztultabb, legelegánsabb darab a típus történetében. Egyébként sem hétköznapi dolog egy kőzetből számlapot csinálni.
Ugyanez a mondás igaz lehet a tigrisszemből készült számlapra. Emlékszem, gyerekként meg voltam őrülve érte, kimondhatatlan érzés volt minden alkalommal találkozni ezzel a kővel, volt egyfajta érdekes misztikuma.
A Lapis Lazuli, magyarul lazurit elnevezésű kőzet már önmagában sokkal ritkább. Elérhetőségét korlátozza, hogy azokban az országokban, ahol elérhető, mint Afganisztán, Irán többek között, a folyamatosan labilis politikai helyzet nem segíti a kőzettel való kereskedést. Chilében és Oroszország szibériai részén is fellelhető, de miután az iráni forrás megszűnt a Rolex számára, nem folytatták tovább az érdekes, kék számlapú Datejust gyártását.
1985-ben jelent meg az ún. Jubilee számlap, amit a Datejust 40. évfordulójának alkalmából készítettek. A számlapba sűrűn dombornyomott „ROLEX” felirat elsőre túlzó lehet, de gyorsan hozzá lehet szokni. ’85 óta számtalan kombinációban és színben készült a elefántcsont színtől kezdve a kéken át a feketéig.
A plexi-korszak itt, 1987-88-ban véget ér, csak úgy, mint a 160** széria. Új szerkezet és zafír üveg is jött, de ez nem minden. A negyedik és ötödik generációt mutatjuk be a következő oldalon. LAPOZZ!
