Minden óragyártónak illik tartania az aktuális kollekcióban acélból készült sportosabb jellegű órát. Ez elengedhetetlen, mivel a keresletnek egy jelentős része. Mást jelent viszont ez egy alsóbb kategóriás gyártónak és mást a legrégibb manufaktúrának.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Vacheron Constantin a legrégibb, megszakítások nélkül működő óragyártó, 1755-ben alapította J.M. Vacheron, a Constantin nevet pedig Francois Constantin társulásakor vette fel a márka 1819-ben. Az órás világban lehet hallani néha az óraipari szentháromságról, a hármakról. Ezt a Patek Philippe, az Audemars Piguet és a Vacheron Constantin alkotja. Hogy a Jaeger-LeCoultre például hozzá tartozik-e és miért nem szokták említeni, az külön vita tárgya lenne (és lesz is – a szerk).
A történelem, a tradíció azok a félig megfoghatatlan; a fejlesztések, kidolgozás, komplikációk azok a megfogható dolgok, amiért ezeket a márkákat lényegesen feljebb pozicionáljuk a többinél. Olyan egyszerűnek tűnik kimondani, hogy öröknaptár, öröknaptár és stopper, percütő, és a többi, viszont ezek mögött rengeteg tervezőmunka áll.
Míg ezek a gyártók -és most kezdjünk a cikk tárgyára a Vacheron Constantinra (VC) fókuszálni- a maradéktalan minőséget, komplikációkat, kiemelkedően vékony szerkezeteket jelentették, az esetek többségében arany tokba építve, az óraipar fejlődése a hetvenes évekre oda jutott, hogy ki kellett mozduljanak ebből a számukra kényelmes és megszokott helyzetből.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A kezdetek
A hetvenes évek kvarcválsága, amikor a japán gyártók olcsó, pontos kvarcórái pillanatok alatt átterjedtek Európába és Amerikába, lépésre késztetett minden európai gyártót. A Vacheron Constantin nem annak a rétegnek készített órákat, amelyiket meghatja az olcsó kvarcóra, viszont egy jel lehetett számára, hogy ki kell lépjenek békés komfortzónájukból és el kell kezdeni acél sportórákat készíteni. Elsőként az Audemars Piguet jelentkezett a Gerald Genta tervezte Royal Oak-kal, 1972-ben, majd 1976-ban a Patek a szintén Genta keze nyomát viselő Nautilus-szal, és 1977-ben Jorg Hysek megálmodta a Vacheron Constantin 222-t, a márka alapításának 222. évfordulója alkalmából, ami gyakorlatilag az Overseas család korai elődjévé lett.
Megjelenés terén teljes mértékben elszakadt a korábbi modellektől. a vastag tokfülek, az integrált fémszíj mind-mind eltértek a márka addigi arculatától. 37, 34 és 25 milliméteres méretben készült, utóbbi kizárólag kvarc szerkezettel. A 222-t egészen a 80-as évek közepéig gyártották. Az ezt követő 333-as modell nem lett sikeres -szép sem volt-, nem is térünk ki rá ennél jobban.
1996-ban pedig jött az áttörés, a Vacheron Constantin Overseas.
Az első generációnál már sejteni lehetett, hogy sikeres sorozatot alkottak. Hogy az Overseas kilógjon a sorból, nem Gerald Genta tervezte. Hogy egyébként mekkora ráhatása volt a Royal Oak-nak és a Nautilusnak a híres formatervezőre, Dino Modolora és csapatára, valamint a VC házi dizájnerére Vincent Kaufmanra, azt a végeredményt látva döntse el az olvasó. Az vitathatatlan, hogy mindhárom ikonnak megvan a maga megkülönböztető jele és a legerősebb ezek közül a máltai keresztre emlékeztető lünetta az Overseas-en.
Eleinte kizárólag 37 milliméteres tokkal készült, 150 méteres vízállósággal, zafírüveggel. Az integrált fémszíj optikailag jót tett a méretnek, és egyáltalán a sportos óra történelméből fakadó eleganciájának is.
Integrált szíjnak tekintjük azt, amikor nem egyszerűen a tokfülek között egy adott szélességű szíj csatlakozik, hanem a speciális formájú tokba integrálják a szíjat. Jellegzetessége, hogy a tokfültávolság, tehát a rögzítési ponton a szíj szélessége nem a megszokott szabványméret, tehát férfi óra esetében 16-24 milliméter közötti, hanem lényegesen keskenyebb, és a tokfül csatlakozás után a szíj kiszélesedik. Ha szíjat cserélnénk egy ilyen órán, jellemzően csak a speciálisan hozzá készített szíjak passzolnak, így lényegesen kisebb a csereszabatos tartozékok listája. Ilyen megoldással készült például A Patek Philippe Nautilus, a Tudor North Flag és az Overseas család is többek között.
Később megjelentek a 35 és 24 milliméteres változatok. Acél, arany, és arany-acél változatok egyaránt elérhetőek voltak a modellből. Az első generáció egészen 2004-ig húzta.
Vacheron Constantin Overseas Automatic 47040
A VC, ahogy a hármak közül mindenki, a vékonyabbnál vékonyabb szerkezetekkel szerelt órákkal (is) kitűnik a többi gyártó közül. Egy acél sportóra dátummal és 150 méteres vízállósággal jellemzően 11,5-12 milliméteres vastagságtól indul. Ezzel szemben az alap Overseas 9,8mm, ami tényleg kiemelkedő. Így a 42 milliméteres átmérő is valamivel kevesebbnek hat.
Ami pedig ezt a kellemes vékonyságot lehetővé, a cal.1126-os szerkezet. 28.800-as lengésszáma a svájciaktól elvárt, a 36 órás járástartalék is legfeljebb átlagos, viszont a 3,25mm-es vastagság már fejlesztést igényel. Ez pedig a másik érdekesség, hogy a 1126-os VC caliber egy JLC 889 a VC által díszítve, finiselve, minimálisan módosítva. A két gyártó egy befektetői csoport, a Richemont alá tartozik, így talán még érthető is, de ha nem ismerjük a svájci óraipar belterjességét, akkor bizony meglepő. Mindenestre a szerkezetet képeken látva már kezdjük is érteni, hogy miért gondoljuk ezeket az órákat egy egészen más kategóriának, mint a többi gyártóét.
Ami az óra jellegzetességét adja, az a vonalaiban máltai keresztre utaló lünetta. -Csodálkozom, hogy még egyetlen Bond-szerű kémfilmben sem használtak VC-t arra, hogy a lünetta passzoljon pont bele egy titkos ajtót nyitó ősi mintába…–
Az óra talán legkülönlegesebb része pedig a számlap. Elképesztően apró hegyesszögű háromszögek alkotják, szabad szemmel csak annyit látunk, hogy texturált, viszont közelről már látjuk, hogy ennek a rengeteg apró domborzati elemnek minden oldala másképp töri meg az éppen ráeső fényt, és pontosan ettől ad olyan különleges hatást, mintha az ezen elhelyezkedő elemek, az indexek, számok gyakorlatilag lebegnének rajta, egy teljesen másik síkot képezve.
Lehet kapni fehér, vagy sunburst szürke számlappal is, ha valakinek ez a fajta fekete nem a kedvence. Az óra használtan nagyjából 2,2-2,4 millió forinttól érhető el, nem egy hétköznapi darab, hazánkban kifejezetten ritka. Alapvetően fémszíjjal adták, nem bőrrel, viszont, ha már nehézkes a variálhatóság, a Dual Time-ra került ennek a fémszíja, erre pedig a Dual Time bőrszíja.
Vacheron Constantin Overseas Dual Time 47450
Két évvel az alap változat után megjelent a Dual Time, amivel végre indokolttá tették a típuscsalád nevét, az Overseas-t, ami annyit jelent, hogy tengeren túl. Így értelmet nyert a típusnév, két időzónát megjelenítő óra olyan embereknek, akik sokat utaznak.
A tok átmérője maradt 42 milliméter, viszont a vastagsága 12,45 milliméterre nőtt. Ennek oka a több funkció – vastagabb szerkezet. Maradjunk még egy szóra a toknál: az alapmodellhez képest itt is a máltai kereszt mintáját kapta a lünetta, annyi különbséggel, hogy a szürke selyemszámlaphoz sokkal inkább illő titánból készült, nem pedig polírozott acélból.
Ezzel a lünettával és számlappal, a fémszíjjal sokkal inkább hétköznapi óra hatását kelti, viselhetően masszív kisugárzása van. A szerkezet alapja ebben az esetben is a Jaeger-LeCoultre-től érkezett, a JLC 920-as szerkezet érdekessége, hogy saját órába a JLC sosem építette be, kizárólag más gyártóknak forgalmazta, így a Pateknek, az AP-nak és a Vacheronnak. A szerkezet automata léte ellenére mindössze 2,45 milliméter vékony és 1967-ben mutatták be – az Overseas Dual Time pedig 2006-os bemutatású -, ebből született meg a VC műhelyében a cal. 1222.
A számlap aprólékossága és megjelenése a kategóriának megfelelő, a segédszámlapok elhelyezése még pont nem zsúfolt. 9 óránál a járástartalék jelző, 7-8 óra között egy napszak indikátor, 6 óránál a második időzóna és 3 óránál a dátum segédszámlapját találjuk. A mutatók és az indexek ha nem is fáklyaként, de kellő erővel világítanak sötétben.
A tok és lünetta mintájához teljesen passzoló szíj szerintem inkább ehhez a modellhez illik. A tok megoldása és kialakítása ugyanaz a két modellnél, de az összkép valamiért a Dual Time esetében jobb a fémmel. A szíj szemeinek összekapcsolása a máltai kereszt motívumával és az az apró részlet, hogy optikailag a szíj a tokhoz egyenesen lünettába kapcsolódik apró részlet bár, de mindenképpen figyelemre méltó.
A komplikáltabb modell érezhetően drágább is, használtan 3,5 millió forinttól juthatunk hozzá Európán belül. Meg kell vallani, a Vacheron „utazós sportmodellje” igazán úri huncutság.
A harmadik generáció
2016-ban mutatta be a gyártó az új szériát, 6 modellel, mint öröknaptáras, kronográf, ultra-slim, dátumos, több időzónás és kisebb méretű, 37 milliméteres és megjelentek a gyártó saját szerkezetei is. A tokméretek komplikációnként különbözőek, és a lünetta is változott. Az eddigi 8 helyett, már csak 6 ága van és az integrált szíj már nem kelti azt a látszatot, mintha a lünettából indulna. A változásért a továbbra is a cégnél tevékenykedő Vincent Kaufmann a felelős.
Ez a generáció még aránylag fiatal de ki lehet jelenteni, hogy méltó utódja a második generációnak, és a gyár nevéhez hűen folytathatja a svájci felső kategóriás acél sportmodellek kronológiáját.
Ha a cikket egy gyönyörű állapotban megmaradt VC zsebórával kezdtük, a végére jöjjön a több, mint százéves, mai napig rendben, pontosan működő szerkezet:
