Volt egy olyan időszak a huszadik században, amikor az emberek inkább zsebórát hordtak. Ugyanebben az időszakban a Renault harckocsikat (is) gyártott. Ebben az időszakban született meg a Cartier Tank, ami idén ünnepelte megalkotásának 100. évfordulóját.
Az első világháború előtti időszakban a karóra még nem volt egy elterjedt eszköz, a Patek Philippe által úttörőként megalkotott karóra inkább női hóbort volt, ékszer. Elegánsabb és a kor férfi-szelleméhez inkább volt illő a zsebóra. Voltak viszont olyan foglalkozások, amik űzése közben nem volt szabad kéz elővenni a zsebórát. Ezt úgy oldották meg, hogy egy bőrtokba rakták, ez a bőr tok pedig össze volt varrva egy szíjjal. Így gyakorlatilag nagyméretű karóraként viselhették a zsebórát.
A 20. század legelején az Európa-szerte híres pilóta Alberto Santos-Dumont egyik repülése után találkozott egy barátjával, Louis Cartier-vel, és megemlítette neki, hogy kifejezetten kényelmetlen, hogy nem tudja melyik kezét szabaddá tenni, hogy elővegye a zsebóráját repülés közben, viszont sokszor nagyon fontos lenne látnia, mennyi az idő. Cartier rövid gondolkodás után rájött, hogy egy olyan órát kell készítsen, amit a pilóta a csuklóján tud viselni, ezáltal repülés közben bármikor rá tud pillantani. Aránylag rövid tervezés és egyeztetés után megszületett a Cartier Santos, az ős-pilótaóra.
Annál jobb reklám a Cartier-nek és a karórának, mint hogy Alberto Santos-Dumont viseli, nem lehetett volna abban az időben. A repülés úttörőjeként tartották számon, akármerre járt, világszerte figyelték és csodálták. Soha el nem döntött például az, hogy ő, vagy a Wright fivérek emelkedtek először a levegőbe.
Pár évvel később elkezdődött az első világháború (1914-’18), óraipari szempontból pedig még mindig a zsebóra volt az elterjedtebb. A katonaság viszont megkövetelte a pontosságot és azt, hogy a katonák mindig tudják a pontos időt, hiszen a kornak megfelelő, aránylag lassú kommunikációs lehetőségek mellett előre egyeztetett, pontos időpontokban kellett feladatot végrehajtani. Ekkor kezdett szélesebb körben is terjedni a a karóra, sok esetben még mindig a csuklóra szíjazott zsebórák képében. Ahogy viszont a katonákon látták a városokban, falvakban, divattá vált és 1917 végére megfordult a trend, az emberek többsége kezdett karórát viselni.
A Tank
Ennél a pontnál pedig elérkeztünk a Cartier Tank megszületéséhez. Louis Cartier csodálója volt a modern technológiának és a hadi iparnak, láthattuk, hogy a repülés első mérföldköveinél is jelen volt, nem volt ez másképp a harckocsik terén sem.
Kifejezett csodálattal töltötte el a Renault FT típusú tankja. Ez a kezdetlegesnek számító tank két személyes volt. Egy katona, aki vezette, egy pedig aki a gépfegyvert kezelte. Ennek a tanknak formája volt az, ami megihlette őt, és létrehozta a Cartier Tank első modelljét. Morbidnak tűnhet az 1910-es évek vége felé a háború közepén egy órát Tanknak elnevezni, sőt, egyáltalán az alapján megtervezni, viszont ez a morbid gondolat egy örökzöld órát hozott létre.
A Renault FT rajzán láthatjuk, főleg felülnézetből, hogy mi az a látvány, ami Louis Cartier-t magával ragadta. Az óra formája nagyon hasonlít a tank felülnézeti sziluettjére. A tok két szélső oldala a tank lánctalpa, az alsó és felső pedig a tank teste. A számlapon a számokon belül rajzolt percbeosztás pedig a tank felső része, az úgynevezett torony. Az egyetlen rész, ami nem illik a tank-képbe a felhúzókorona, ami viszont a Cartier jellegzetessége, a kiemelkedő zafír.
Nem sok olyan óra formatervet ismerhetünk, ami annyira kortalan, mint a Tank. A bemutatása óta eltelt 100 év alatt bár több modellváltozat is létrejött, gyakorlatilag változatlan formában kapható még mindig. És nem csak, hogy kapható, hanem ismert, népszerű modell.
A Tank amellett, hogy kifejezetten karórának készült, nem egy zsebóra átalakítása, vagy bőrtokba foglalása volt, egészen mást nyújtott, mint az addig megismert órák.
A platinából készült tok 23×30 milliméteres volt -igen, ez férfi méret-, és egy egészen új megoldással lehetett a szíjat a tokhoz rögzíteni. Akkoriban még a kör alakú óratokra rá volt hegesztve a fix tokfül, és a bőrszíjat vagy varrták, vagy ragasztották, áthajtva a fix tokfülön, nem volt még könnyedén kivehető rugós stift (lsd. Panerai Radiomir ref. 3646). A tokfüleket összekötő kivehető stift -amit napjainkban is használunk- azonban egy új megoldás volt. Ezt a szíjrögzítést pedig a párizsi órás, Edmond Jaeger ötlötte ki.
Tankok és változatok
Ugyanebben az évben készült el a Tank Normale eggyel nagyobb változata a Tank Louis Cartier, gyűjtői körökben LC Tanknak nevezve. Ez lett az egyik legelterjedtebb darab, pár milliméterrel nagyobb volt az eredeti Tanknál és összességében is férfiasabb hatást keltett.
Mondhatjuk azt, hogy ezzel egy alapkollekció el is készült. A kisebb, de férfi méretű Tank Normale, a hosszúkás, hajlított változat, a Cintrée és a valamivel nagyobb, férfiasabb LC Tank. De az ékszerkészítő fantáziája nem nyugodott, látva a típus sikerét elkészítette a formabontóbb modelleket, elsőként 1928-ban a Tank a Guichets-t. Szokatlan megoldás volt az ugróóra, nem volt egy egész számlap, csak az órának és a perc-tárcsának a kivágása törte meg a tok egységét.
1931-ben megjelent a Jaeger-LeCoultre Reverso, ami abban volt különleges -és élteti a típust mind a mai napig – hogy az óra tokját egy sínben csúsztatva meg lehet fordítani, így nem az üveg és a számlap látszik, hanem a tok polírozott hátoldala, így védve az órát a sérülésektől. Mivel ebben a korban egyre inkább elterjedt, hogy sportolás, így lovaspóló, vagy cricket közben is viselje az ember az óráját, az eszközt védeni kellett, és a JLC mutatta meg a legjobb megoldást. Louis Cartier ezen felbátorodva ’32-ben létrehozta a Tank Basculante modellt, ami bár más elven, de ugyanúgy megfordítható volt, mint a Reverso. Az ötlete annyival volt biztonságosabb, hogy a koronát is védett helyre tette, 12 órához az óratok és a külső tok közé.
Az 1936-ban bemutatott Tank Asymétrique talán az egyik leglátványosabb darab a Tankok közül. Amellett, hogy kifejezetten feltűnő és modernnek hat, funkciója is van a 45 fokkal elforgatott számlapnak: Akár autó, akár repülőgép vezetése közben nem kell elengedjük a kormányt, és magunk felé emelni a csuklónkat, elég csak rápillantani az órára. Persze, apróság, de ötletes és látványos.
A kritikus hetvenes évek
Az 1970-es évekig változatlan kollekcióval, olykor minimálisan frissítve készültek a Tankok a Cartier-nél. 1976-ban viszont a cég kikerült a családi kézből, és a már oly’ sokszor emlegetett kvarcválság a Cartier óra-palettájára is negatívan hatott. Az új befektetők viszont meglátták a rést, és létrehozták a Must de Cartier Tankot. A Must de Cartier lényege, hogy nem aranyat, vagy platinát használtak, hanem ezüstből készült a tok és 20 mikron vastagon aranyozták, ezt az eljárást, vagy anyagot pedig elnevezték Vermeil-nek. A Must de Cartier családban készült tankok az ősmodell formáját vitték tovább, piros, kék, fekete, vagy különböző mintázatú (pl. fa) számlapokkal és kvarc szerkezettel.
Ezzel megalkották az elérhető árú Tankot, ami még ismertebbé tette a márkát és a típust, és az arányaiban alacsonyabb bekerülési költségek és a magas eladott darabszám a kvarcválság alatt is stabil anyagi alapot biztosított a márkának.
Napjainkban
A Cartier odafigyel a hagyományok őrzésére, de arra is, hogy kellőképpen haladjon a korral és divattal. Kezdeti kollekciót jelenkori igényeknek megfelelően átdolgozva készíti, Americaine, Française és Anglaise néven, acélból, aranyból egyaránt.
Az Americaine a régi Cintrée kollekció elnyújtott tokját örökölte, a Française egy szögletesebb Tank az Anglaise pedig a klasszikus Tank, szélesebb “lánctalpakkal”, sőt, már saját werket is készítenek -erről egy későbbi cikkben számolunk majd be, részletesebben-.
Amellett, hogy a klasszikus Tank Normale, és a Tank Louis Cartier is kapható, legméltóbb történelmi visszatekintés mégiscsak az 1998 és 2008 között elérhető Collection Prive, Cartier Paris széria volt. Ez nem csak a Tank típuscsaládot, hanem az egész márka történelmi múltját idézte fel.
A limitált kiadások hűen tükrözték az eredeti modellek formáját, hangulatát, a szerkezeteket pedig többek között JLC, a Piaget, Fredereic Piguet készítették. Egy méltó és modern megemlékezés arról a múltról, amikor a maradandó, örökzöld modellek jöttek létre. A modell 2017-es 100. évfordulóját pedig a névadóról elnevezett modell újrakiadásával ünnepelték.
Összegzés és vélemény
A Cartier Tank egyik és legfőbb konkurenciája a Jaeger-LeCoultre Reverso. Ha választanom kéne, sokáig töprengenék, mielőtt a Reversot választanám. Ez viszont elsősorban ízlés kérdés. Akinek inkább a tank, mint harckocsi által ihletett vonalak tetszenek és nem annyira fontos a megfordítható tok, annak gondolkodnia sem kell. Annak alapján, hogy a Tank már 100 éve hódít, 100 éve sikeres, mindenképpen egy jó választás, ha egy elegáns, semmiképpen nem egyhangú, tradicionális órát szeretnénk. Számtalan változata pedig teret enged saját stílusunknak, ki a hosszúkásabbat, ki a szögletesebbet, ki a klasszikus formát kedveli inkább. Jackie Kennedy-nek, Andy Warholnak, Fred Astaire-nek már bevált.
Az árak pedig… A Must de Cartier Tank Vermeil modellek elérhetőek már 500 eurótól, de tény, hogy ezek még eléggé lelakott darabok, 1000 euró körül vannak az igazán szépek. A klasszikus Tankból, 18 karátos arany 3500-4000 eurótól elérhető használtan, az aktuális LC Tank, rózsaarany tokban kézihúzós in-house szerkezettel 11.000 euró körül elérhető és akkor még nem ejtettünk szót a szkelettált változatokról…
A cikk elkészítésében nagy szerepe volt a monochrome-watches Tankkal foglalkozó anyagainak. A címlapképet szintén nekik köszönjük!
1 hozzászólás