Előző írásunkban megmutattuk, hogy milyen az új SMP, most pedig beszélünk róla. Először csak az Omega pavilonjának kirakatában láttuk és gyári, talán nem is igazi fotókon, élőben pedig egész más képet ad vissza.
Míg elsőre megijedtünk attól, hogy miként hozta vissza az Omega a hullámmintás számlapot, elkezdhettük szokni, és mostanra talán már meg is barátkoztunk vele. Már nem érezzük annyira tolakodónak, nem bánjuk, hogy a hullámok nem domborodnak, hanem a lézer vágta ki, az a fél milliméter, amivel a tok meghízott, szinte észrevehetetlen.
Mert hízott. Fél millimétert általában nem lehet észrevenni, és ez így van az SMP esetében is. Egyáltalán nem érezni nagyobbnak magát a tokot. A számlap már egy más kérdés. A vízszintes hullámmintától mintha nagyobb lenne a számlap. A nagyobb indexek búvárkodáshoz mindenképpen hasznosak, könnyebben leolvasható a számlap sötétben, de ha életszerű példát akarunk hozni, akkor mondjuk egy rosszul választott mozifilm alatt gyorsan leolvasható az idő, nem szükséges sokáig keresgetni a mutatókat, hogy kitaláljuk, mennyit kell még a nézőtéren szenvednünk.
A mutatók finom változása emellett eltörpül, sőt, így, hogy minden változott, így igazából egységesnek is tekinthetjük a megjelenését. Nagyon fontos, hogy a szemünk hozzászokott valamihez. Az elmúlt 25 évben – mivel idén 25 éves a Seamaster Professional család – megszoktuk a megjelenést és a méretet. A fémszíjat nagyon sokan nem tudták megszokni, ez az egyik legmegosztóbb részlete a lukas mutatókon kívül.
Pierce Brosnan csuklóján vált rendkívül híressé a modell, és a mostanihoz hasonló kezdeti fájdalmat ébresztett a rajongókban az, amikor 2012-ben eltűntek a hullámok. Azóta a hullám hiánya volt a baj, most ismét lett hullámminta, kihasználva a technológia fejlettségét, és most épp ez háborít fel sokakat. Nem lenne fair, ha kihagynánk az elődmodelleket, és ne lehetne összehasonlítani egy oldalon belül.
Lehet, hogy csak a félresikerült kezdeti képek, vagy kevésbé gusztusos sajtófotók tették, de az új SMP egyáltalán nem néz ki rosszul. Más, mint az eddigi, és nem a fél milliméter miatt, hanem egyszerűen más hatása van. Kevésbé minimalista, mint az előző verzió, lényegesen sportosabb és talán zsúfolt is. Amit az első szemrevételezésnél is írtam, túl sok minden került a számlapra: hangsúlyos a percosztás, nagyobbak az indexek, ráadásul látványos a peremük, és egy kicsit zsúfolttá teszi a számlapot.
Nem írom le megint hosszan, hogy nagyon elrontották a héliumszelep formáját, inkább megpróbálom ignorálni. Ha megjelenik, szerintem egy érdekes kérdés lehet majd, hogy vajon csereszabatos-e a régi és az új héliumszelep koronája.
A szerkezet bezzeg… Megkapta a saját fejlesztésű Master Chronometer minősítésű 8800-as szerkezetet és nyitott hátlapot. Ez nekünk azért jó, mert innentől 0/+5 másodperces napi maximális eltérésre tesztelik az órákat a METAS rendszere szerint, és még jobban eltávolodtunk a hírhedt 2500-as kalibertől. 55 órás járástartalékot kapunk 25.200-as lengésszámon, koaxiális gátszerkezettel.
Azt mondják, hogy a fémszíj megjelenése is megváltozott, amit minimálisan lehet csak érzékelni. Mintha laposabb lenne a felülete, de ennyi. Viszont szépen a tokra simuló, egészen kényelmes gumiszíjjal is kapható. Lett fekete számlap – fekete lünetta, kék számlap – kék lünetta, szürke számlap – kék lünetta, arany – acél verzió fekete és kék számlaphoz egyaránt, valamint egy limitált titán-tantál-Sedna arany kombinációból készült szürke-szürke változat is.
Árakról biztosat nem tudunk még, ha abból indulunk ki, hogy az eddigi acél verzió nagyjából 1,1 millió forintba került az Andrássy úti butikban, akkor erős reményünk lehet, hogy az új modellnek sem emelkedik az ára.
Itt pedig képek tömkelege:
