Ez még nem a típustörténet rovat, amit már február eleje óta ígérek a GMT Masterről, hanem a vélemény rovat, és most egy picit belenézünk abba a varázsgömbbe, amit Pepsi GMT Master-nek nevezünk, és néha hatalmasakat szikrázik. [Frissítve]
Én személy szerint nagyon szeretem a Pepsi GMT Mastert. Egy olyan óra, amit bármikor szívesen birtokolnék, és a ha kéne egyetlen olyan órát választani, amit már nem cserélnék le, vagy ami az egy, ami minden alkalomra jó, mint ahogy a kérdést felvetettük ebben [LINK] az írásban is tehát a #kronometerultimate, akkor ez lehetne az, és nagyjából az egyetlen, ami tartós használati tárgyként/óraként szembeszállhatna a Rolex Datejust-tal.
Hirdetés
-----------
Nem azt mondom, hogy nincsenek jobb órák, mert vannak. Vagy, hogy nem vágynék bizonyos órákra nagyon, mint például a bronztokos Ferdinand Berthoud-ra, de nem gondolkodom abban, hogy egy 60-70 millió forintos óra legyen az egyetlen, mindenhova megfelelő darab, függetlenül attól, hogy ki tudja megengedni magának éppen, vagy sem.
Kanyarodjunk vissza az alanyhoz, a Pepsihez. Amikor a GMT Master megjelent, akkor csak ebben a színkombinációban lehetett kapni, tehát 9-től 3 óráig kék (ez a GMT lünettán 18-6 óra), alul, tehát 3-tól 9-ig (ez 6-18) pedig piros lünettával. Nem volt coke, tehát fekete-piros, vagy sima fekete, vagy egyéb, ezek a 80-as évek találmányai már. A típus mindig elterjedt volt, no nem annyira, mint a búvár-ikon Submariner, de azért fogyott, főleg, hogy nyugaton és Amerikában elég más a repülési kultúra, mint itthon volt a hatvanas évektől.
Mindig volt Pepsi. Egészen 2007-ig, amikor az éppen 18 éves 16710-es szériát leállították és 2008-ban átvette a helyét az arany-acélként már 2005-ben bemutatott (116713), Supercase tokba bújtatott 116710, a fekete kerámialünettás GMT Master II. És itt vége volt. Nem volt többé Pepsi. Minden Baselworld alkalmával várták a rajongók, hogy nagy csinnadratta közepette bejelenti majd a Rolex, hogy újra van Pepsi. De nem lett.
2013-ban érkezett a Batman, tehát a fekete-kék kerámialünettával készült verzió, gyorsan sikeres lett, amolyan „pepsi-pótló”, de nem az igazi. Aztán 2014-ben ismét kiadták a pepsit. Fehéraranyból. Ez nem az a „kétmillióforintos” GMT Master II, amihez a nép hozzászokott, hanem egy ~9 millió forintos.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ha pepsi kell, hát fizess…! Sokkal több nem lett, de azok, akik hajlandóak, vagy képesek ennyit fizetni egy pepsiért, azok kivételes helyzetbe kerültek, és a kevesek között lehettek, akik birtokolhattak 40 milliméteres nagy tokos (Supercase), óriás indexes (maxi dial), pepsit. Közel 10 millió forintért. Éljen.
.
.
.
Tehát voltak a kivételezettek, akiknek újra lehetett Pepsi GMT Master és ráadásul új. Eközben a régi, tehát 2007-ben kifutott acél értéke elkezdett nőni. Míg 2012 környékén 2200-3000 euró körül is lehetett kapni, most a pepsik szép állapotban, nem rommápolírozott élekkel 7000 euró alatt alig-alig vannak, de a dobozos, papíros, gyári állapotú példányokért akár 10000 euró környékén is kérhetnek. Vagy fölötte.
Beállt a rendszer, vagy vett az ember annyiért használt pepsit, amennyiért közel új kerámiás modellt lehet kapni (6500-8000 euró), vagy bevállalta a telek, vagy középkategóriás új autó árával vetekedő fehérarany GMT Mastert. És ez így ment az elmúlt 4, kifejezetten pörgős évben, mikoris egy hete a Rolex bemutatta az ACÉL PEPSI GMT Mastert. És volt csinnadratta? Nem! Semmi nem volt, nem volt egy mély hangú konferanszié, mint a boxmeccseken, aki elmondja, hogy „Ladies and Gentlemen, let me introduce you the new… Rolex GMT Master II… Pepsi… in stainless steel” és ahogy ezt kimondja az őrjöngő-sikítozó távol-keleti látogatók dollárkötegeket dobálva iratkoznának fel. Nem. A Bulgari épp bejelentett valamit, a Rolex vitrinjében pedig egyedül ott árválkodott a „zacélpepsi” és kihasználva az alkalmat, hogy éppen a kutya nincs ott, és senki nem tudja, hogy a fehérarany pepsiket abban a másodpercben még árukban lehet eladni, nézegettem egy kicsit:
Szívek, pénztárcák, hitek dőltek össze, emberek sokasága kezdett pánikszerűen telefonálgatni a Rolex butikokba és lefogadom, hogy már most várólistás.
Az egész akkor kezdődött, amikor bemutatták a 116500-as jelölésű kerámialünettás Daytonát. Mivel a Daytona megjelenése szemmel láthatóan alig valamit változott az elmúlt 30 évben, ezért hatalmas hype indult. Mindenki acél Daytonát akart holmi 11850 eurós áron. Tehát 3,5 millió forintért. Több se kellett a Rolexnek, elkezdte előtérbe helyezni azokat a modelleket, amiken nagyobb haszna van: az arany és arany-acél típusokat. Van saját aranykészletük, van saját öntödéjük, és az arany drága dolog és annál még drágábban lehet eladni. Hát miért ne fognák vissza a kisebb árréssel eladható acél gyártását? És akkor elindult a lavina: először csak a „mellék-modellek” – tehát amik nem az örökös kínálatot képezik – fogytak el a kereskedőknél, mint a Batman GMT Master II, vagy a zöld számlapos, zöld lünettás Submariner, a Hulk, majd az alapmodellek is, mint a dátumos/dátum nélküli Submariner. Ezeket a legtöbb helyen már rendelni kell, a várólista pedig országtól és kereskedéstől is függ, a 3 naptól a 10 évig bármi lehet a válasz. Van kereskedés, ami nem vesz már fel feliratkozót az acél Daytonákra, van, amelyik azt mondja, hogy akár 10 év is lehet a várólista.
Mit ért el ezzel a Rolex? A hiánycikk mindig sokkal vonzóbb még az alapvetően vonzó, de elérhető termékeknél is, másrészt a nagyobb árréssel kapható modelleken jól keres ezidő alatt, harmadrészt soha nem unják meg az emberek azt, amihez szinte soha nem juthatnak hozzá. Kisebb-nagyobb túlzással, természetesen. Nem fognak leiratkozni az emberek a várólistákról, hogy „áh, én meguntam, hogy alig lehet ilyet szerezni, már nem érdekel”. Az lehet, hogy közben vesznek valami mást, de ha sorra kerülnek és elérhetővé válik, egészen biztos, hogy elhozzák.
Mindeközben a használtpiacon a kereskedők szép pénzeket szakíthatnak. Vagy igazából bárki, akinek jutott a jóból: korábban 14-15000 euróért, újabban 16-16500 euróért cserélnek gazdát ezek az acél Daytonák. Ami azt jelenti, hogy ha a szerencsés bemegy a butikba és átveszi a 11500 eurós órát, kijön és fél óra elteltével már kereshet rajta 4500-5000 eurót, tehát másfél millió forintot. Ehhez persze kifejezetten szerencsésnek kell, hogy egyáltalán sorra kerüljünk.
Ha valaki befektetési tippet szeretne: vegyen két-három acél pepsit MOST. És két-három év múlva adja el. Az egyiket hordja, még használtan is sokat fog érni.
Egy apró frissítés, olvasónk írta, hogy a Március 21 12:00-ás bejelentés után kevesebb, mint fél órával írt egy e-mailt egy osztrák hivatalos viszonteladónak, akinél már több órát is vett korábban, az e-mailt az olvasónk adatainak kitakarásával beillesztem ide:
Németesek és franciások kedvéért a levélben kéri, hogy írják fel az új Pepsi GMT Master II várólistájára, majd azt a választ kapja, hogy lezárták a várólistát, mert annyira sok hívást kaptak már…
És hogy mi dőlt még össze? Számtalan olyan ember hite, aki úgy gondolta, hogy a fehérarany pepsije különleges lehet. Most pedig egy órákhoz éppen csak kissé értő ember simán rávághatja, hogy de szép az acél pepsid! Ezt hívják úgy az internetes köznyelvben, hogy epic fail.
Volt már egy hasonló eset, nem is olyan rég, csak ott ha összegszerüleg nem is, de presztízsben nagyobb buktát könyveltek el a végén. Egész konkrétan a sárga arany Patek Philippe Grandmaster Chime 5175 hat tulajdonosa, akik fejenként nagyjából 600 millió forintot fizettek a Patek valaha volt legkomplikáltabb, hordhatatlan méretű, de egészen elképesztően kidolgozott karórájáért. Aztán a Patek bemutatta kevésbé cizellált fehérarany tokkal és elnevezte 6300-nak. Annak a hat embernek nem volt őszinte a mosolya.
Tehát itt az új pepsi, a bumszli Supercase tokot végre karcsúsították, csak úgy, mint a Datejustnál (a legjobb döntésük az elmúlt 10 évből), és megkapta a 3285-ös werket a korábbi 3186 helyett (ami a 3185 picit csiszolt változata, ami még a nyolcvanas évek végén került gyártásba).
Mi jöhet most? Semmi. A régi pepsi ára nem megy láthatóan lejjebb, hiszen az újat is alig kapni majd. És nagyjából ennyi. Nyáron, de legkésőbb ősszel a 8800 frankos listaár helyett simán mennek majd 10000 körül és úgy ácsingóznak utána majd a Rolex-fanok, mintha nem lenne holnap pepsi nélkül. Ez nem hangzik jól, de ez az üzeltpolitika működik, ha lesz pepsink, ha nem.
De van acél pepsi, újra. Érted már?!
Frissítés, 2018.07
Az acél Pepsi megjelent az első szürkepiacos kereskedőknél. 20.000 euró körül. A listaára 9000 alatt van, továbbra is, de több, mint kétszer ennyiért bármikor meg lehet szerezni.
A címlapképért óriási köszönönet a Fratello Watches-nak!
Mémek egy részét köszönöm hűséges és kitartó olvasónknak, Győzőnek.
