A Seiko idén 50 éve, 1968-ban adta ki az első hi-beat, tehát magas lengésszámú búváróráját, 1978-ban pedig a kvarc „saturation diver-t”. Korhűen idézik fel a régi modelleket.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Kezdjük az első hi-beat búvár reinkarnációjával, ami tényleg nagyon hasonlítani szeretne az elődre, az SLA025, úgynevezett re-creation, tehát újra alkotás. A tok monoblokk kialakítású, 300 méterig vízálló. Az átmérője 44,8mm és 15,7mm vastag, tehát egy igen masszív darabról van szó. Mint a Grand Seikoknál, itt is a Zaratsu elnevezésű polírozási technikával dolgoznak, aminek a lényege a hullámmentes, hibátlan tükörképet adó, egyenletes, polírozott felület.
Színeiben szintén az elődre, a 6159-7001-re hajaz, erről a modellről korábban írtunk egy szép történeti visszatekintést ITT [LINK]. A szerkezet a 8L55-ös kaliber, ami 36000-es lengésszámon működik, és a Japán északi részén, Moriokában lévő Shizuku-Ishi Watch Studioban készítenek. A magas lengésszám ellenére a járástartalék 55 óra és 37 kövezett csapágy került a werkbe.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Még a gumiszíj is az őst másolja, ami napjaink divatjának fényében nem meglepő. Több gyártó készít a hatvanas-hetvenes évekre, vagy a ikonikus előd-modellekre hasonlító újrakiadásokat, amik abból a szempontból jók, hogy a múlt dizájnját adják vissza modern tartalommal és megoldásokkal, sokaknak viszont inkább visszás az antikolt lüme sok esetben és az „ál-vintage” kinézet, ez csupán ízlés kérdése. Az 1500 darabra limitált széria 5500 eurós darabáron kerül majd a butikok polcaira.
Az SLA019 alapja szintén az ikon, 6159-7001, viszont ez már egy commemorative változat, tehát nem akar egy az egyben hasonlítani, csak emléket állít, színének múzsája egy japán sziget, Yakushima. Ez az iparosodástól érintetlen sziget annyira zöld, annyira él rajta a természet, annyira természetes, hogy az SLA019 is ezt tükrözi vissza a zöld selyemszámlappal és a zöld kerámialünettával. /Milyen érdekes, hogy a hasonlóan zöld/zöld modelljét a Rolexnél Hulkról, egy képregény szereplőről nevezik el a rajongók, a Seikot pedig egy érintetlen sziget ihleti… Tény: a Rolex márka-színe a zöld, és egy ünnepi kiadás indította 2004-ben/
A kerámialünettán az 5-10-15-20-as percindexek LumiBrite festékkel töltöttek, így sötétben nem csak a számlap indexei és a mutatók világítanak, de a lünetta számai is. A tok 44,3 milliméter átmérőjű és 14,4 mm vastag szinte azonosak az adatai az SLA025-tel. De csak szinte.
A szerkezet is egy ágról való, 8L széria, viszont ebben a 8L35 működik, 36000 helyett 28800-as lengésszámmal, 26 kövezett csapággyal és 50 óra járástartalékkal. Az 1968-as darabnak emléket állító óra – most jön a meglepetés – 1968 darabban készül, 3200 eurós áron, tehát nagyjából egy ársávban a Tudor Black Bay Heritage családdal, valamennyivel még az Omega alatt.
Ugyanígy az ősnek állít emléket, de modern, újragondolt köntösben az SPB077. Mutatók szempontjából hasonló modellt már láthattunk, az volt az SPB053, viszont az indexek és a tokforma teljesen más, első ránézésre nagyon hasonlít az SLA típusok monoblokk tokjára, de ez már nem az. Megszokott, menetes hátlapot kapott a 44×13 milliméteres tok.
Csak úgy, mint a többi modell, a zafírüveg tükröződésmentes réteggel bevont, az indexeken és a számlapon pedig a Seiko saját LumiBrite festékje világít. Ez a modell viszont már nem hi-beat, a 6R15-öt kapta, 21600-as lengésszámmal és 50 óra járástartalékkal. Nem limitált, választható fémszíjjal /SPB077 – 1100EUR/, vagy gumiszíjjal /SPB079 – 900 EUR/.
És a klasszikus kvarcok. 1978-ban mutatta be a Seiko a kvarc-búvárt a jellegzetes tok körüli „páncéllal”, vagy héjjal, és a rajongók máris elnevezték Tuna-nak, mondván kifejezetten hasonlít a tonhalkonzervre. Ez volt az első 600 méteres merülésre is képes kvarc Seiko, a 7549-7009, másnéven Golden Tuna.
Ennek a modellnek állít emléket Két változatban is a Seiko, csak úgy, mint az SLA családnál egy újrakiadás és egy, ami csak formájában utal, színében már más. Ez a két modell az S23626 és S23627. Igazi, klasszikus Tuna az összes jellegzetességével. Pusztán a számadatok alapján hatalmas, 49,4 milliméter az átmérője és 15,3 mm a vastagsága. Viszont a Tunákról tudhatjuk, hogy a tokfül nagyjából ugyanott végződik, mint a külső héj, így nem lóg ki, nem látjuk és nem is érezzük tőle nagyobbnak az órát. Viszont optikai csalódás szemből ide-vagy oda, attól még vastag, de ez maradjon csukló-, és személyfüggő.
A tokok alapja mindkét esetben titán, amit aranyszínű/fekete bevonattal látnak el, ami elméletileg jobban bírja a kopást, mint a PVD, vagy a DLC. A külső héj az újrakiadás és a megemlékező típus esetében is kerámia, viszont nem egyforma. A Seiko használ úgynevezett cirkónium dioxid, másnéven cirkon-oxid kerámiát, ezt az előbbi modellnél, utóbbinál pedig egy Cermet fantázianevű kompozit anyagot, ami fémek és kerámia ötvözete, a kerámia és a fémek lehető legtöbb előnyével. Tehát nem karcolódik és rendkívül strapabíró.
A szerkezetet nem látjuk, és jobb esetben soha nem is lesz semmilyen dolgunk vele. A 7C46 jelölésű kvarc szerkezet havi megengedett járáseltérése +-15 másodperc. Az óra vízállósága 1000 méter, tehát több, mint valószínű, hogy a nyugodtan búvárkodhatunk. Mindkét modell limitált, az újrakiadás 1978 darabos, 2400 euróért, a fémszínű darab pedig 800 darabos, 3000 euróért.
És a végére hagytam a legjobb ár/érték arányú darabot, az SNE498 jelölésű típust. Ez is a Tunak családjába tartozik, viszont „napelemes” szerkezet hajtja, ahogy sokan nevezik, fényevő, tehát a számlap fényérzékeny, ezt az energiát alakítja át, tárolja és használja, ez a V157.
A vastagsága lényegesen szolidabb, 12,7 milliméter, így a 46,7 milliméteres átmérő sem fáj annyira. A tok acél, aranyszínű és bevonatot kapott, vízállósága kétszáz méter. Az óra létrejötte szoros összefüggésben van a márka, vagyis a Prospex típuscsalád új nagykövetével, Fabien Cousteau-val, aki a híres (Jacques-Yves) Cousteau kapitány unokája.
És ami miatt best buy lehet, hogy itthon listaáron 145.000 forintért megkaphatjuk a legendás, első kvarc Tunának gyakorlatilag az unokáját. Ha az embernek tetszik az ősmodell, de nincs keret az újrakiadást megvenni közel 750.000 forintért, akkor mindenképp jó választás.
Nem fogytak még el a bázeli Seikok, egy hármas Prospex kiadással jelentkezünk hamarosan…
