Eltelt már annyi év az órakészítés történetében, hogy minden évben lehessen találni néhány olyan modellt, ami éppen jubilál. Hogy éppen csak 20, vagy 70 éves, az ebből a szempontból mindegy is, de egy kiváló alkalom, hogy ki lehessen adni egy, az ősre emlékeztető modellt.
Ezt nevezzük szokatlan magyartalansággal újrakiadásnak, amikor egy gyártó újra kiadja egy régi, valamiért a cèg, vagy egy modellcsalád történetének szempontjából fontos darabját. Erre egy kicsavart példa a Rolex, ami folyamatosan újrakiadásokat készít, de nem akként említve ezeket, gyakorlatilag 50-60 éve ugyanazon modelleket sikeresen életben tartva. Vagy ott a Zenith, ami az El Primero 1969-ről szinte minden évben “megemlékezik” valahogy, izgatottan várjuk, hogy mi lesz jövőre, az ötvenediken. Bár ez a várakozás a stoppertörténelem összes szereplőjére igaz.
De ne menjünk túl messzire, egészen konkrét tárgya cikkünknek az Omega Seamaster 1948 Limited Editions. Hetven éves idén a Seamaster család, amit annak idején a Brit MOD (Ministry of Defence – Védelmi Minisztérium) részére készített órákból szerzett tapasztalat keltett életre. Ez nem az a Seamaster, amit legtöbben napjainkból ismernek. Az ötvenes, hatvanas években egészen mást jelentett a Seamaster. Klasszikus öltönyóra vonásokkal ellátott, minimálisan vízálló, elegáns órák voltak, de a lényeg, hogy a vízmentesség érdekében gumitömítéseket használtak. Eleinte csak kézihúzós szerkezettel szerelték, majd jött a teszt jellegű kalapács automata, amit aztán a szabadon körbeforgó, napjainkban is ismert automata szerkezet váltott.
Leginkább acél és aranyozott tokokkal készítették, aránylag kicsi 33-36 milliméteres méretben, akkoriban ez volt a férfi órák divatja. Számtalan változat készült, ezen a linken végiglapozhatjuk az Omega vintage honlapján az összes Seamaster kategóriába tartozó darabot.
Tehát 1948-ban bemutatták az elsőt. Masszív acél tokkal, erős tokfülekkel, 35 milliméteres átmérővel, és a cal.351-es kézihúzós werkkel.
Ennek a modellnek jelent meg most az újrakiadása, egyből kettő. Egy a hegyesebb, kardra emlékeztető mutatókkal, egy pedig a finomabb, lágyabb, levél-szerűekkel, amik ellenben az őssel, most fehéraranyból készültek. A tok átmérője 38 milliméterre nőtt, hogy kövesse napjaink divatját, bár így sem számít nagynak, de ennél nagyobb méretben már nem lenne kellőképpen hű régi önmagához.
Hirdetés
-----------
A plexit zafírüvegre cserélték, mindkét oldalán tükröződésmentes bevonattal, de nem felejtették le a plexis Omegákra jellemző, a mutatók tengelye fölött a plexibe gravírozott Omega logót, ami egy apró figyelmesség egy régi hagyományukkal szemben.
Az új 1948-at már a METAS tesztjén sikeresen végzett Master Chronometer minősítésű 8804 (a kismásodperces) és 8806 (középső másodperces) szerkezettel szerelik, hárommutatós szinten ez jelenleg az Omega lassan minden típusban használt szerkezet családja, amiben a lehető legtöbb fejlesztést alkalmazzák, így a szilícium hajszálrugót, a fejlett koaxiális gátszerkezetet és a Nivachoc ütésbiztosítást a billegőnél. A finiselése a gyártótól megszokott, ródiumozott hidak és rotor, genfi csíkozással.
A hátlap is zafírüveg, hogy láthassuk a szerkezetet, és ebbe az üvegbe lézergravíroztak két ikonikus járművet a korból, a jellegzetes megjelenésű fa Chris-Craft hajót és a Gloster Meteor elnevezésű repülőgépet, mindkettőt felülnézetből.
Mindkét típus 1948 darabban limitált, és a szép kidolgozású, nagy fadobozban plusz szíjakat, szíjcserélő eszközöket és plusz stifteket is kapunk. 5700 (középső másodperces) és 6200 (kismásodperces) svájci frankért juthatunk hozzá ezekhez a tényleg korhűre sikeredett múltidéző darabokhoz.
