Tisztes órakedvelő jobban szereti a mechanikus órákat a kvarccal szemben. Nem azért mert kevésbé pontos, vagy mert drágább a szervize, hanem mert -egy két kivételtől eltekintve- a mutató nem lépeget, hanem “úszik”, és sokkal izgalmasabba az előző századokban sokáig reszelgetett, kísérletezett mechanikus technológiát, fogaskerekek, áttételek és rugók tömkelegét viselni abban a parányi tokban, és együtt élni ezeknek a működésével, mint egy elemmel és IC-vel.

 

De vannak kivételek. Valamiért nagyon extra kvarcok, vagy olyanok, amik nem is igazából kvarcok, hanem hibrid-féleségek, ilyenek a Spring Drive a  Seikótól, a 262khz-s Citizen werkek a Bulovákban, a Rolex Oysterquartz, a régi ESA zümmögő hangvillásai (Tissot, Omega elsősorban) és érkezett még egy ilyen, a Longines V.H.P.

Very High Precision. Nem új ez a kifejezés a gyártó életében, 1984-ben mutatták be az elsőt, aztán mégis valahogy feledésbe merült és most élheti reneszánszát. Tavaly Bázelben mutatták be, idén frissített modelleket kaptunk, két kronográfot öröknaptárral és egy különkiadást.

A V.H.P. egyik legfontosabb különlegessége a pontossága – ahogy neve is utal rá -. Évi +/- 5 másodperc a megengedett járáseltérése, ami a kvarcok között is előkelő értéknek számít. Másik különlegessége a GPD (Gear Position Detection), ami figyeli a mutatók pillanatnyi állását az elméletben és a gyakorlatban egyaránt. Ez azt jelenti, hogy ha külső behatás, ütődés, mágneses tér hatására a mutatók elmozdulnának abból a pozícióból, ahol éppen lenniük kéne, akkor a GPD a léptetőmotorok segítségével azonnal visszaállítja a mutatókat a helyükre.

Az öröknaptár már csak egy olyan extra, amit ahhoz, hogy teljes legyen a kollekció, és a V.H.P. szerkezetek kínálata is eggyel közelebb legyen a teljeshez, kipróbálták, és sikerült. Ráadásul észrevétlenül, ugyanis az eddig is létező dátumablak az egyetlen, ami mint dátumkijelző megmaradt, a technika pedig a háttérben számolja ki, hogy hányadik napon váltson elsejére. Ezt a szerkezetet keresztelték tehát L289.2-re, leánykori nevén ETA E57.211.

Az öröknaptáras kronót két méretben és három számlappal érhetjük el, az egyik egy majdnem carbon mintás számlap, a másik kettő pedig a V.H.P-s modellekből már ismert kör alakban texturált, sötétkék és fehér. A 42 és 44 milliméter napjainkban teljesen átlagos, talán a 41 jobb lehetett volna a kisebbiknek, az átfogás is nagyobb lett volna, de biztos vagyok benne, hogy a Longines termékfejlesztői ismerik a piaci igényeket.

A másik, kifejezetten színes darabot a Longines a 2018 áprilisában megrendezett Nemzetközösségi Játékokra készítette. A hátlapba az esemény logója van gravírozva, a számlapon pedig narancssárga SuperLuminova festékkel töltöttek az indexek és kékkel pedig a fekete mutatók, az ismert, teljes számlapos körkörös textúrával.

A tok 43 milliméteres, még kényelmesen viselhető, fémszíjjal kapható. Szerkezet terén ezesetben nem tartogat újat a Longines, L288.2 (ETA E56.111), a növelt -nem tudjuk mennyire- elem élettartammal és a V.H.P-ra jellemző +/- 5 másodperces maximális évi járáseltéréssel. A hazai árakat még nem ismerjük, amint megtudjuk, frissítjük a cikket.