A monopolhelyzet, a Swatch Group és a Svájci Versenyhivatal története.
Miután a gyártók berendezkedtek, és élvezték, hogy fejlesztésre nem, vagy csak a felső-, vagy luxuskategóriás modelleknél kell költsenek – olyan komplikációkat, mint például az öröknaptár, ami van annyira bonyolult, hogy mindenki küzdjön meg érte magának -, a Swatch Group feje, a megboldogult Nicolas G. Hayek felbosszantotta magát, mondván ők fejlesztenek, bővülnek, építkeznek, alkalmazottak százait veszik fel, hogy tartsák a színvonalat és a szükséges mennyiségeket, más márkák pedig csak tokozzák az ETA werkeket, és degeszre keresik magukat, így 2002-ben bejelentette, hogy az ETA hamarosan befejezi a Swatch Group-on kívüli gyártók felé történő szerkezet értékesítést. Ez az egész piacot felháborította, és egyszerre kétségbe is ejtette, hiszen a saját szerkezetek fejlesztése rengeteg időt és pénzt igényel, erre senki nem volt felkészülve. Svájc viszont egy fegyelmezett ország, és nem hagyták, hogy Hayek – aki egyébként megmentette a svájci óraipart – randalírozzon, és felborítsa a profitorientált békét.
Ekkor jött a COMCO, vagyis a Svájci Gazdasági Versenyhivatal, és leállította a tervet, mondván az ETA teljesen monopol helyzetben van a svájci szerkezetgyártás terén, így igazán nem lenne fair a többi piaci szereplővel szemben, ha nem adnának el több szerkezetet. Ha az ETA monopol helyzetben volt, akkor minek nevezhetjük a Nivarox nevű hajszálrugógyártó céget, ami a hajszálrugók több, mint 90%-át készítette. Ez pedig az egyik legfontosabb alkatrész egy órában, ez szabályozza a ketyegést, rendkívül vékony, elképesztően precíz gyártási folyamatokat igényel, tehát teljesen esélytelen volt, hogy valamelyik gyártó gyorsan létrehozzon egy hajszálrugó gyárat.
2005-ig ült a döntésen a COMCO, majd megszületett: a Swatch Group 2008-ig köteles mindenkinek, aki eddig vásárolt, a szükséges mennyiséget szállítani, nem csökkenthet, majd 2008-tól csökkenthet fokozatosan 2010-ig. 2009-ben viszont (halála előtt egy évvel) Hayek kijelentette, hogy meg akarja szüntetni a konkurens cégek ellátását. Egyik oldalról érthető, hiszen a Swatch Group alá egész sok márka tartozik, és mindeközben a vetélytársaknak szállít szerkezeteket. Másik oldalról viszont ezt nem ingyen teszi, de teljesen érthető, hogy a szerkezet eladásokból származó profit ellenére zavarta, hogy a konkurensek részben miatta is sikeresek. 2010-től vizsgálatot indított a COMCO és megállapította, hogy az ETA és a Nivarox annyira monopol helyzetben vannak, hogy szó sem lehet arról, hogy egyik pillanatról a másikra bezárják a kapukat. A 2012-es döntés értelmében – a 2010-es statisztikákra hivatkozva – elkezdheti csökkenteni az ETA a csoporton kívülre értékesített szerkezetek és alkatrészek mennyiségét, 2014-15-ben 30%-kal, 2016-17-ben 50%-kal, és 2018-19-re 70%-kal. A Nivarox által szállított alkatrészeket pedig 2023-ra csökkentheti 70%-kal, lépcsőzetesen leépítve.
Ezzel nagyjából elérték a céljukat, ha nem is egyből, de összességében 20, az első döntéshez képest 10 évre. Aki csúf, gonosz monopol-szerkezetgyártónak gondolja most az ETA-t, az fellélegezhet. 2016 októberében kiadott az ETA egy közleményt, amiben bírálta a COMCO döntését. Történt ugyanis, hogy 2017-re a főbb megrendelők/vásárlók, mint például a Tudor, vagy a Sellita (róluk később, a következő oldalon) 700.000-rel kevesebb szerkezetet rendeltek, mint a korábbi években, így a gyártókapacitás és a külső cégek által megrendelt werkek között 900.000 szerkezetnyi különbség van, vagyis ennyire lenne még berendezkedett gyártókapacitása az ETAnak, de mégsem kell a főbb vásárlóknak, így az ETA kérvényezte a COMCO-t, hadd értékesítsék szabadon ezeket a szerkezeteket.
A COMCO pedig nemet mondott, mondván a megállapodásnak nem kell a változó piaci körülményekhez alkalmazkodnia -azokhoz a változó piaci körülményekhez, amit maga a Swatch Group idézett elő. Hát akkor hogy is van ez? Nem akarjuk, hogy vásároljanak, aztán szomorúak vagyunk, ha nem vásárolnak? A válasz nagyon egyszerű: az ETA (vagyis a Swatch Group), amikor megegyezett a COMCO-val a csökkentésben, akkor a 2010-es mennyiséghez mérten vállalt minimum leszállítandó mennyiséget, ami 2017-re 1,5 millió darabról szólt. Viszont ha a tervezett vásárlók mégsem vásárolnak, de nem is tudja szabadon értékesíteni a szerkezeteket, akkor nem teljesítette a kötelező mennyiséget. Erre válaszként az ETA bejelentette, hogy jelentős áremelést kell eszközöljön, ahhoz, hogy kompenzálja az el nem adott szerkezetek és az aktív termelési egységek közötti különbségeket, hiszen gyártás szempontjából hatalmas, kiépített infrastruktúrával rendelkeztek, hogy kiszolgálják a kötelező mennyiséget.
Hogy a Swatch Group hogyan oldotta meg ezt a feladatot, végül üzleti titok maradt, de minden bizonnyal sikerült megfelelni a megállapodásnak.
A következő oldalon bemutatjuk azokat a szerkezetgyártókat, amik lehetőséget kaptak és azokat az óragyártókat, akik kezükbe vették az irányítást. LAPOZZ.