Még jócskán a zsebórák idejét éltük az 1910-es évek elején, újdonságnak számított még az 1904-es Cartier Santos, mint karóra, az Omega pedig már csuklón is viselhető stopperes órát készített.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
1913-ban járunk, amikor az Omega bemutatta első „karstopperét”, igaz, méret szempontjából még jóval közelebb állt a zsebórához, sőt, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor egy átdolgozott zsebóra kapott tokfüleket, hogy szíjjal lehessen viselni, de a célnak tökéletesen megfelelt. A 18″CHRO werk jellegzetessége volt, hogy a stopper egy gombos, egy külön gomb működteti szokatlan mód 6 óránál.
Épp csak leírtuk a napokban, hogy július az óraipari uborkaszezon, az Omega másnap kitett az Instagram csatornájára egy sokat sejtető képet.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ez alapján már számítani lehetett arra, hogy egy újrakiadással lesz dolgunk – az újrakiadások létjogosultságáról ITT elmélkedtünk nemrég-, a szokatlan betűtípus miatt, viszont nem lehetett még csak sejteni sem, hogy mit adnak ki. Tegnap este viszont lehullott a lepel és bemutatták az 1913-as karstopper újradolgozott változatát.
Ami az első és legfontosabb szempont volt, az a korhűség. A szerkezet a régi 18″CHRO felújított (!) változata, ami azért igazán érdekes, mert alapvetően a régi szerkezeteket felhasználva lehetne igazán autentikus, viszont a régi, használt werkek kopásait nem minden ponton lehet nyomtalanul eltüntetni. A legjobb megoldásnak az alkatrészek újragyártása volt. Egy külön műhely foglalkozott azzal, hogy az immár cal. 3018-ra keresztelt szerkezet minőségben és megjelenésében is egy az egyben olyan legyen, mint a 105 éves, eredeti werk – főleg, hogy nyitható hátlapos, így nem csak kinyitható, gravírozott hátlap fedi a szerkezetet, hanem egy zafírüveg is.
A lassú járású, 18.000-es lengésszámú szerkezet 40 órát jár egy felhúzással, az alkatrészek anyagai nem a legmodernebb mágnesezhetetlen anyagok, hanem a századelőről ismertek. Már első ránézésre is érezhető a múltbéliség, a feliratokon, színeken és a hangulatán is. 9 óránál a folyamatos kismásodperc, 3 óránál a stopper 15 perces segédszámlapját találjuk.
A zománcolt számlap készítésekor nem használtak világító festéket, hiszen rádiumot nem használhatnak, minden más pedig nem olyan, mint az eredeti, ettől függetlenül minden az eredeti gyártási előírások szerint készült, a számok, feliratok, logók is. Érdekes a számlap kialakításának folyamata: egy lemezbe gravírozták a számokat, és a mélyedéseket még folyékony zománccal töltötték fel, majd egy, a tamponnyomáshoz hasonló módszerrel, a fekete, már formába igazított zománcot felszedték, és a fehér zománc számlapra nyomták, majd újra kisütötték, ez az úgynevezett „petit feu” eljárás.
Az órát szépen bőrbe varrt dobozban kapjuk meg, összesen három szíjjal, stiftkiszedővel és egy utazó rollnival, feltéve, ha ott vagyunk a 18 között, akik kifizetnek érte 120.000 svájci frankot, tehát jelen árfolyamon 34 millió forintot. Az árnak az egyik nem elhanyagolható tényezője (összességében legfeljebb ötöde), hogy a 47,5 milliméter átmérője, 16 milliméter vastag tok fehéraranyból készült, a korona pedig az Omega féle Sedna aranyból, a másik, ami ebben az árban szerepet játszik pedig a történelmisége, az autentikus múltidézés, az eredetivel megegyező szerkezet és az, hogy 18 darab készült belőle összesen.
Egyébként is egy sarkalatos pont az órakedvelők között az újrakiadások témaköre, kellenek-e, vagy sem, miként próbáljon autentikus maradni egy modern kori óra, és a többi, az Omega ezzel a modellel – aminek valódi neve First Wrist Chronograph Reissue – nem könnyítette meg a vitát. Szép, muzeális darab, és értékelendő, hogy a lehető legmesszebb mentek az eredetiség megőrzésében, és az is érthető, hogy ha már egy ritka darabot készítenek, mindössze 18 példánnyal, akkor ezt az árának is tükröznie kell, nem csak a limitáció tényének – de készíthetnének egy ilyet acélból, akár az ár töredékéért is, rádium hatású lümével, kevésbé költségesen újragyártható szerkezettel, hogy azok is újraélhessék ezt az Omega szempontjából kiemelt darabot, akik a) nem rendelkeznek felesleges 34 millió forinttal, b) nem olyan gyorsak, hogy bekerüljenek az első 18 megrendelő közé.
