Az online világban mindegy, milyen tradíciók, újítások vannak egy márka portfóliójában, ha nem elég észrevehető, és nem aktív a közösségi médiában, nincs benne a napi körforgásban, nem lesz beszédtéma. A H. Moser & Cie-nél ezt pontosan tudják, és azt is, hogy néha nem árt görbe tükröt mutatni a hagyományokra épülő svájci óraiparnak. Az eredetileg schaffhauseni márka jelen alakja mindenképpen rászolgált, hogy beszéljünk róla.
A múlt
1827-ben alapította a márkát az akkor 22 éves, schaffhauseni születésű Heinrich Moser, Szentpétervárott, ahol tanonc éveit töltötte. Apja a svájci város órásmestere volt, a kor szellemében értelemszerű volt, hogy fia majd nyomdokaiba lép. Heinrich viszont nem csak órásnak volt tehetséges, hanem üzletembernek is, miután megalapította a márkát pár éven belül Moszkváig terjeszkedett, ezek után nyitott üzemet a svájci Le Locle-ben. Nem csak az óraiparban volt érdekelt, alapítótagja volt a napjainkban SIG-kén ismert, akkor még Svájci Ipari Társaságnak is.
Hatalmas területeket vásárolt Schaffhausenben a Rajna partján, ahol többek között vízerőművet épített, elindítva a várost az iparosodás útján. Az egyik gyárépületét bérelte a kezdeti időkben F.A. Jones, az IWC Amerikából érkezett alapítója. Heinrich 1874-ben meghalt, özvegye eladta a svájci és az orosz érdekeltségeket is az igazgatósági tagoknak, amivel kifejezetten jól járt: az orosz részt 1917-ben államosították. A cég elsősorban zsebórákat és karórákat készített, egészen a kvarcválságig, amibe sok más gyártóhoz hasonlóan belebuktak, a cég maradványait 1979-ben vette meg egy befektetőcsoport.
Jelen
2002-ben támasztotta fel a márkát eredeti néven Dr. Jürgen Lange és Heinrich Moser dédunokája Roger Nicholas Balsiger a Schaffhausen melleti Neuhausenben. Ekkor alakult ki a márka jelenlegi arculata, bemutatták a Monard, a Monard Date és a Mayu típusnevű modelleket, amik vonalai ma is frissnek és -amennyire a mai óraiparban lehet ilyen – egyedinek hatnak.
Ebben az időszakban kezdett megmutatkozni, hogy a Mosernél komoly dolgokra készülnek. A gyártók közül talán elsőként kifejlesztettek egy új, ún. Straumann hajszálrugót, és ezzel el tudtak szakadni a monopol helyzetben lévő Nivaroxtól. Érdekesség, hogy a harmincas években Reinhard Straumann volt az, aki a Nivarox számára kifejlesztette a megfelelő ötvözetet hajszálrugó készítésre, és 80 évvel később az ő nevével fémjelzett vállalat kezdi kiszakítani a hajszálrugó gyártás egyeduralmát a Nivarox kezéből. A hajszálrugó precíz megalkotásához a leányvállalatuk, a Precision Engineering AG szakemberei járultak hozzá.
2006-ban bemutatták a Perpetual 1 típust, ami napjainkban Endeavour Perpetual néven fut, aminek különlegessége a “double-click” elnevezésű korona. Egyrészről az öröknaptáras órák számlapja általában túlzsúfoltnak hat. Külön segédszámlap a hónap napjainak, a hét napjainak, a hónapnak, sok esetben ezeket nem segédszámlapon mutatókkal oldják meg, hanem ablakokkal a számlapon, tehát dátumablak, külön ablak a hét napjának és a hónapnak. A szökőévek kijelzése szintén többféle lehet. Az IWC például kiírja az évet, a Patek némely órájánál egy apró kör alakú ablakban mutatja egytől négyig, a négy a szökőév, de láthattunk már segédszámlapos megoldást is, ahol egy mutató mutat a számokra, szintén egytől négyig.
A H. Moser viszont minden modelljében a letisztultságot helyezi előtérbe, így az öröknaptáras daraboknál is. A szökőévet a szerkezetre épített tárcsán látjuk, a hét napját nem jelzik, a dátum a megszokott dátumablakban, és a számlap közepéén egy apró nyíl mutatja, hogy milyen hónap van – mivel 12 órás beosztású a számlap, és 12 hónap van egy évben, így ez kézenfekvő megoldás, tehát ha 5 óra felé mutat a nyíl, akkor május hónap van. A double-click rendszer lényege és egyben különlegessége pedig, hogy a naptárat nem csak előre állíthatjuk, hanem hátra is, akadás nélkül.
Folytatva a márka történetét, 2012-ben megvásárolta a céget és leányvállalatát a Meylan család tulajdonában lévő MELB Holding, aminek alapítója az Audemars Piguet-nél sok évet ügyvezetőként eltöltő Georges-Henri Meylan, a H. Moser ügyvezetőjévé pedig fia, Edouard Meylan lett. Mielőtt egyből arra gondolnánk, hogy “apuci pici fia”, érdemes tudni, hogy Edouard a világ több neves egyetemén tanult, sikeres vállalkozásokat indított és 2012-ben tért haza segíteni a családi üzletet, és kialakítani egy új stratégiát a H. Mosernél.
Az arculat és a görbe tükör a svájci óraiparnak
Úgy alakította át a kollekciót, hogy megtartotta a 2002-es újraindulásnál elindított dizájnelemeket. Az oldalán mélyen ívelt tokot, a letisztult számlapot, és a kézihúzós szerkezeteket. És természetesen azt, hogy a H. Moser órái továbbra is 100%-ban Svájcban készüljenek – ez még fontos lesz. És emellett tudta azt, hogy akármennyire aprók a svájci óraipar térképén, ki kell tűnjenek, és tudta azt is, hogy akkor tudnak kitűnni, ha hangot adnak magukról. Az évi 1500 darab óra, amit elkészítenek, közelében sincs a nagy óragyárak tömegtermelésének, legyen szó a Patek néhány tízezer darabjáról, vagy a Rolex közel egymillió órájáról, és az olcsóbb, még nagyobb tömegben, gépsorokon termelő gyártókra, mint a Tissot, vagy a Certina, most ne is gondoljunk. És mégis, az elmúlt 5-6 évben látványosan felkerültek az óraipari térképre.
Ennek legfőbb lényege, hogy valamiben különbözőek, mint a svájci óraipar nagy átlaga. És ez nem a letisztultság, a minden irányba állítható naptár, vagy a 100% svájciság, hanem a marketing. A svájci óraipar tradíciókon alapszik és egyik legfőbb marketing-ereje a hagyomány, a múlt és csak az elmúlt pár évben, talán egy évtizedben indult meg az új divat, a fejlesztés, a jövőbe mutató anyagok használata (lásd Hublot Magic Gold, Zenith Aeronith). Viszont marketingben még mindig gyengék. Elszórtan jelennek meg csak online, még mindig a reptereken, a belvárosi hirdetőoszlopokon, táblákon, vastagpapírra nyomott életmód magazinokban hirdetnek – tény, ez a trend 2016/7-ben nagyot fordult az online felé. Viszont valós, értékelhető online tartalmat nem gyártanak. Az Omegának néha megjelenik egy-két érdekes videója Buzz Aldrinnal és George Clooneyval, a Rolex Baselworld előtt már két hónappal adja ki a figyelemfelkeltő, pár másodperces teaser videóit, a Vacheron is egész jó videóval jött ki SIHH előtt, sőt a Jaeger-LeCoultre is belekezdett a videógyártásba.
De ez alapvetően nem a mai kornak megfelelő audiovizuális tartalom, Meylan, ha más nem a korából és képzettségéből adódóan felismerte, és a közösségi médián, valamint pár perces youtube videókon keresztül kezdte “népszerűsíteni” a márkát. Ehhez jött az irónia. 2016 elején az okosórákat vette célba, azok közül is az Apple Watch-ot. Ha egy képzeletbeli arénára gondolunk, ahol a világ egyik vezető számítástechnikai cége áll szemben, egy apró svájci órakészítővel, ott nagy meglepetésre számíthatunk.
Bemutatták az Apple Watch dizájnjára készült kézihúzós nem okos órát, a Swiss Alp Watch-ot. A kézihúzós, szépen megmunkált 38×44 milliméteres fehérarany óra megszólalásig hasonlít az Apple okosórájára és ezt egy pillanatig sem titkolták, pont ellenkezőleg, készítettek egy olyan promóvideót, ami az Apple marketingjére kontráz. És a végén elhangzik a legironikusabb mondat: “Get a life, upgrade to a mechanical watch.” Amit úgy fordíthatnánk, hogy “Legyen életed, vegyél egy mechanikus órát.”
A Swiss Alp Watch végül sikeres lett 25.000 dolláros ára ellenére is, idén Bázelben mutattak be egy újabb verziót, a rendkívül látványos számlappal készített percütős változatot:
A második kampánya már a svájci óraiparral szemben indult: 2016-ban a Svájci Órásszövetség 50%-ról 60%-ra emelte a kötelezően svájci tartalmat/értéket a Swiss Made felirathoz úgy, hogy ebbe az összegbe a kutatás-fejlesztés is beletartozik. Ha végiggondoljuk, ez röhejes. Swiss Made-nek lehet nevezni egy órát, aminek az előállítási értéke 60%-ban svájci. Tehát mondjuk a kutatás-fejlesztés. A többi rész, tehát maga a szerkezet, a számlap, tok, szíj mindegy honnan van, mehet rá a Swiss Made felirat – nyilván a gyártók ezt nem így készítik, a kutatás-fejlesztés nem tudja ekkora részét kitenni egy tömeggyártott órának, de elméletben megvalósítható lenne.
Ezt nem hagyhatta szó nélkül Meylan és a H. Moser, akik apróságuk ellenére is mindent maguk gyártanak, és teljes mértékben svájci terméket készítenek. Ekkor jött tőlük az első komolyabb “svájci fricska” – amellett, hogy 2017-től már nem írják rá a Swiss Made feliratot a számlapokra, tüntetőleg – , a Swiss Mad watch.
A márka saját, HMC 327-es szerkezete, mély piros zománc számlap, fehér, zománcolt mutatókkal és indexekkel, amik a svájci zászlót jelképezik, és 42 milliméteres tok sajtból. Nem vicc, valódi svájci sajtot ötvöztek gyantával – hogy megmaradjon a tartása, keménysége. A szíj pedig tehénből készült, annyira tehénből, hogy gyakorlatilag tehénszőr a külső réteg. Svájci tehén.
Azt gondolhatjuk, hogy ez csak vicc, pedig nem, ahogy az ára sem: 1.081.291 svájci frank. Egyrészt Svájc államalapítása 1291 augusztus 1, tehát 1/08/1291, másrészt az összeg mértéke szintén egy görbe tükör a svájci órák folyamatos árnövekedésének.
Ebből csak egy darab készült, de ahogy ők mondják, készült egy laktózmentes változat is, ugyanazzal a szerkezettel, számlappal, szíjjal, de fehérarany tokban, ez a Venturer Swiss Mad, lényegesen barátibb áron, 21.500 dollárért – mindezt úgy, hogy 50 darabos limitáció.
A 2018-as durranás annyira nagyot szólt, hogy gyorsan el is némult. Néhány hangulatkeltő videót már a bemutatás előtt posztoltak, de senki nem tudhatta, pontosan miről van szó. A promóvideó és majdan az óra lényege, ahogy Edouard Meylan fogalmazott, hogy “Sok gyártó, tradicionális gyártók is, nem alkotnak, nem gyártanak semmit, csak a mesterséges hájppal körített helyettesítő termékeket, hogy felszínen maradjanak. A pénzüket az újdonságok helyett rendezvényekbe és márka-nagykövetekbe ölik, olyanokba, akiknek semmilyen kötődésük nincs az óraiparhoz. Ez a taktika csak a figyelemelterelést szolgálja. Arról szól minden, hogy kinek a legrégebbre visszanyúló a története, hogy kinek a leghíresebb a nagykövete, vagy melyik márka véleményvezérének van a legtöbb követője. Az erőlködéseik hiábavalók, a valódi lényeg a termékben rejlik.”
Lehet, hogy ez a bemutató előtti nyilatkozat volt sok, lehet, hogy a termék maga: az óra ötvözi azokat a jellegzetes alkatrészeket és vonalakat, amik mostanra ikonikussá váltak, tény, bizonyos gyártók ezeket meglovagolva kényelmesen üldögélnek a babérjaikon. De nézzük sorban, miből áll a Swiss Icons watch:
- A lünettabetét a mostanra végképp rettenetes – és nagyon túlzó – hájpnak örvendő Rolex GMT Master pepsi lünetta.
- A lünetta formája Audemars Piguet Royal Oak
- A csavarok a tokfüleknél és az integrált szíj Hublot
- A tok oldala Richard Mille
- A korona a jellegzetes, köves Cartier
- A koronavédő és a szendvicsszámlap Panerai
- A számlap textúrája Patek Philippe Nautilus
- A mutatók a jellegzetes Breguet mutatók
- A tourbillon hídja Girard Perregaux
- A felirat a számlapon, HMC az IWC-re utal.
Ezek a gyártók egy pillanat alatt magukra vették Meylan szavait, és Isten tudja mi történt a háttérben, de röviddel a bemutatás után a H. Moser törölte mindenhonnan. Kiadtak egy közleményt, miszerint:
“Senki nem mondta, hogy a #MakeSwissMadeGreatAgain kampány könnyű lesz… Észrevehettétek, hogy leállítottuk a Swiss Icons Watch kampányát. Amíg a célunk az volt, hogy tisztelegjünk a svájci óraipar nagy alakjai előtt, és figyelmeztessük az óraipar szereplőit, az üzenetünket a legtöbben félreértették. Mint a Swiss Icons Watch nem kerül további bemutatásra, így elárverezésre sem, aminek összegét a fiatal svájci órások képzésére fordítottunk volna. (…)”
Ez már valamivel árnyaltabb nyilatkozat, mint a bemutatás előtti, de ezen nem is kell meglepődjünk, hiszen ez az óra tényleg egy komoly görbe tükör volt olyan gyártóknak, akik nem az elmúlt 20-40 évben kezdték az órakészítést – bár, ahogy írom ezt a mondatot, eszembe jut, hogy mit mondott Meylan, “Arról szól minden, hogy kinek a legrégebbre visszanyúló a története (…)”.
Az órát azóta a H. Moser weboldalán nem lehet látni, és a videókat is törölték a YouTube csatornájukról.
A Pioneer típuscsalád eddig négy részes reklámkampányáról és a gyártó jelenlegi kollekciójáról a következő oldalon olvashattok, érdemes lapozni!
