A hetvenes évek az automata kronográfok, tehát automata felhúzású, stopperes órák virágkora volt, miután 1969-ben egyszerre három csoport is bemutatta a maga automata kronóját, természetesen egymástól függetlenül és mind úgy gondolják, hogy ők tették elsőként.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Seiko az egyik a három közül, akik 1969 márciusában – elméletileg – már forgalmazták a 6139-es szerkezettel szerelt óráikat [erről a versenyről és a szoros befutóról ITT írtunk korábban]. A stoppert egy precíz, de az egyszerűbb, karos megoldásoknál komolyabb felépítéssel álmodták meg, az úgynevezett oszlopkerékkel és vertikális kuplunggal. Az oszlopkerék egy, a hátlap levétele után jól látható alkatrész, kör alapon háromszög alakú apró oszlopok, vagy fogak, ami a stopper indításában és megállításában játszik kulcsszerepet, pontosabb, precízebb, mint a többi megoldás.
Míg a 6139-es szerkezet csak percgyűjtő segédszámlappal készült, tehát a számlapon a másodpercmutató a stopper által mért másodperceket mutatta, 6 óránál a segédszámlap pedig a perceket, egy kör, harminc perc. Tehát fél órás stopperről beszélhettünk. Egy évvel a bemutatása után, 1970-ben elkészült a 6138-as szerkezet, ami kapott egy 12 órás óragyűjtőt is, a számlap felső részében, 12 óránál.
10 különböző tokformával készült az évek alatt, elméletileg 1970 és 1979 között készítették, viszont ‘83-as és ‘84-es darabokról is lehet tudni. A japánok adminisztratív útjai kifürkészhetetlenek. Ami most a kezünk közé került egy 1973 februári „Jumbo”, ahogy a köznyelvben, de még korai Seiko hirdetéseken is elterjedt.
A hetvenes években még éppen nem tombolt a 40 milliméter feletti karórák divatja, így a Seiko ebben úttörőnek mondható. A 6138-as szerkezettel készült darabok 40-44 milliméter között készültek, pontosan ez teszi őket ma is hordható méretűvé, sőt. A típus, tehát a 6138-3000 és a 6138-3002 a nevét is mérete után kapta, az acél tok 42 milliméter átmérőjű és 15 milliméter vastag, tehát nagyjából akkora, mint egy automata kronográf napjainkban.
A tok kifejezetten szépen megmunkált, érdekesen váltakoznak a szálcsiszolt és polírozott felületek és szépek a tok ívei. A zafírüveg akkoriban még nem volt divat, a Seiko saját Hardlex üvege pedig egy ásványi üveg, tehát nem lehetetlen megkarcolni, ennek a darabnak is van egy karc az üvegen, csak bizonyos szögekből látható.
A számlapon viszont nem látszik a kor. Az öregedés apró jelei a mutatóknál és a dátumablaknál is csak alig látszanak. A Seiko logón sincs különösebb patina, és jól látszik a matt fekete számlap finom szemcsés textúrája. Érdekessé teszi a számlapot a lépcsőzetes elrendezés. A számlap szélén az óra-, és percindexek vannak, majd egy lépcső, a számlap középső része, a segédszámlapok pedig ennek a szintjétől süllyesztettek. A sárga mutatók a versenyszellemet és egy kis Seikós, hetvenes évek beli funkyt hoznak el.
Gyárilag fémszíjjal adták a Jumbokat, ennek a modellnek is megvan még a gyári fémszíja, viszont az egyik végszem, tehát a tokhoz illeszkedő szem hiányzik, így jelen állapotában nem felszerelhető, és szinte természetes, hogy minél idősebb egy óra, annál nehezebbem beszerezhető.
A stopper kiválóan működik, csak úgy, mint a szerkezet egésze, egészen érdekes érzés automata kronókat indítani – megállítani, már a gomb nyomásából lehet köztük érezni a különbséget. Határozott, erős mozdulattal lehet indítani, állítani, érezni közben ahogy működik a mechanika az ujjaink alatt, ahogy a kar megmozdítja az oszlopkereket, aztán összezárnak a fogaskerekek és elindul a stopper. Megvan a romantikája, ez nem olyan, mint a stopperes kvarcóráknál, hogy egy érzékelőt nyomogatunk, itt valódi gépészet van, kéremszépen! A 21.600-as lengésszámon üzemelő szerkezet pedig szépen mozgatja a stopper nagy, sárga másodpercmutatóját… A dátumtárcsán két nyelven, angolul és spanyolul írták a napokat, mi választhatunk, hogy melyiket akarjuk látni.
Ahogy az órás világban mindennek, ezeknek a régi kronográfoknak is kezd elszaladni az áruk, újabban már 180-300.000 forint között mennek, állapottól függően, és bár lehet találni 70-80.000 forint környékén is, viszont azokra van még mit költeni. Sok az ázott, vagy utángyártott számlapos, vagy a legó-mutatós. Mivel a 6138-as szerkezettel, ha a színkombinációkat is összeadjuk 20+ típust készítettek, az azonos szerkezet miatt a mutatók csereszabatosak a típusok között, így kiemelten kell figyelni arra, hogy a választott darabon a megfelelő mutatók legyenek.
Bár annak idején ezeket az órákat még vízállónak tervezték, water resistant jelölést is kaptak, mindenképpen nyomáspróbáztassuk évente 3 barra, ezzel bár úszni nem lehet, de egy kézmosást ki fog bírni, főleg, ha a gomboknál és a hátlapnál megfelelőek a tömítések.
És mi juthat eszünkbe a Jumbo becenévről elsőre?
Hát persze, hogy Bud Spencer…
Irányár: elkelt
Referenciaszám: 6138-3002
Gyártasi év: 1973. február (Serial 732……..)
Tok: 42mm átmérő, 15mm vastagság, 316L rozsdamentes acél,
Szerkezet: cal.6138– 45 óra járástartalék, 21.600-as lengésszám – frissen szervizelt
Üveg: Hardlex (ásványi üveg)
