Többször szóba kerül kérdésként, és a cikkekben is, hogy pontosan mit jelent az, hogy egy szerkezet ETA, vagy Sellita alapú. Felmerül az is, hogy probléma-e, vagy hátrány-e, ha egy drágább órába ilyen szerkezet kerül.
Érdemes tisztázni ezt a kérdést, mert ennek az éremnek is két oldala van. Például költséghatékonyság és az egyediség. Sokszor nem az a legoptimálisabb megoldás, amire elsőre gondolunk. Folytatva tehát az előző részt, amiben a svájci óraipar kialakulásáról beszélgettünk, most arról beszélgetünk, hogy a kvarcválság után miként lett egyre nagyobb szakadék a kész, legyártott szerkezeteket megvásárló, tokozó cégek, és a maguknak gyártó manufaktúrák között, miért lett égető a gyártóknak a saját szerkezetek tervezése, és hogy tényleg annyira fontos-e eurómilliókat a fejlesztésekbe ölni.
Jó szórakozást:
A korábbi részeket ITT az oldalon, vagy YouTube csatornánkon találjátok.
