Olyan sokat beszélünk normális órákról. Mi a megszokott: 36-44 milliméter, 8-16 mm vastagság, jellemzően kvarc, vagy automata, acél, vagy titán tok. Ilyen órákkal már Dunát lehet rekeszteni…
Ilyenkor érkezik egy üzenet svájcból, hogy az MB&F HM7 Aquapod új színben jelent meg. Igaz, még a régit sem írtam meg, amit a 2018-as Baselworld-ön láttam, és akkor márciusban a lelkemre kötötték, hogy április végéig ki ne merjem posztolni. Annyira nem mertem, hogy azóta sem tettem, mivel volt számtalan érdekes, és elérhetőbb óra.
Az MB&F HM7 Aquapod a gyártó néhány másik modelljéhez hasonlóan medúza alakú. És itt, most meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, mennyire utálom a medúzákat. Szerencsére sokszor nem volt még velük dolgom, viszont a tavalyi nyaralásomat sikerült annyira lenullázniuk, hogy ennyire körültekintő és óvatos még semmilyen környezetben nem voltam, mint Mallorca partjainál. Azon túl, hogy szinte minden partszakasz tele volt medúzákra figyelmeztető táblákkal, sok helyen az égővörös, ostorcsapásokra emlékeztető sebeket kenegető, eleinte hozzám hasonlóan lelkes túristákat láttam. Végül a 9 napos nyaralás egy pszichológiai hadviselés lett a zselétestűek és köztem – bár szabályszerűen hadat nem üzentem.
Ilyen háttérrel tényleg hendikeppel indulhat egy HM7 Aquapod, pedig ahogy általában, úgy most is kifejezetten érdekes darabot hoztak össze. És milyen érdekes, hogy a névadó-alapítót, Maximilian Büssert (a márka neve pedig Maximilian Büsser & Friends) ugyanaz motiválta, ami engem távoltartott, egy korábbi vakáció során a medúzákkal esett találkozása. Hogy milyen kimenetelű találkozás volt, arról a sajtóközlemény nem szól.
A HM7 Aquapod lényege, hogy olyan búváróra, ami nemigazán vízálló – csupán 50 méterig – és túl drága ahhoz, hogy csak úgy pancsolni menjünk benne – bár a pancsolásnál eggyel találóbb tevékenység, a jachtunkról tengerbe ugrálás, sőt, a jachtunk legfelsőbb emeletéről az óceánba ugrálás. Tehát az óra középső része, ami magába foglalja a lépcsőzetesen, függőlegesen épülő szerkezetet platinából készült, és felülről egy zafírbuborék zárja magába. A zafírbuborék belső felén a szerkezet óra-, és percmutaójaként két tárcsát – vagy inkább gyűrűt – látunk, amik az idő múlásával forognak hatalmas kerámia csapágyakon, egy apró indikátor pedig mutatja, hogy hol kell nézzük, mennyi az idő.
Eddig tehát volt kék, vörösarany és zöld változat, most pedig megérkezett a piros, ráadásul választhatunk, hogy fehér, fekete, vagy piros kaucsuk szíjjal. Ami nagyon látványos változás az előzőkhöz képest, az a vésett titán tárcsa. Eddig is titánból készült a perc-, és óratárcsa, de nem volt vésve. Most már igen. Lényegesen látványosabb, mint a korábbi változat.
A szerkezet 72 órán át működik mozgás nélkül, 391 alkatrész alkotja és alacsony, 18.000-es lengésszámon ketyeg. Nem szabad elfelejteni, hogy nem a megszokott horgony-gátszerkezettel működik, hanem egy egy perces tourbillonnal, és a híd maga zafírból készült.
Csak úgy, mint a lünetta. Így gyönyörűen átlátszik a SuperLuminova fénye sötétben. A tok maga 53,8 milliméter átmérőjű, tehát egy nagyobb G-Shock után nem is különösebben igényel megszokást, és .950-es platinából készült. Mivel csak 25 darabot gyártanak ebből a modellváltozatból összesen, így a korábbi modellek ~ 100.000 frankos árát minden bizonnyal túlszárnyalja.
Galéria:
1 comment