1969. jelentős év volt a Seiko történelmében, ekkor mutatták be – talán elsőként – az első automata kronográf szerkezetet. Ez pedig idén 50 éve történt.

A jubilemmal és az első automata kronókról már beszéltünk többször cikk formájában LINK és a vlogban is, és mindeddig zavaró volt, hogy míg a TAG Heuer a Monacoból szintén öt limitált kiadást mutat be idén (ezekről itt és itt írtunk eddig), a Zenith sem hagyja ki a lehetőséget, addig a Seiko egy szót nem szól. Pedig a Zenith magas lengésszámú El Primero werkje mellett a Seiko oszlopkerekes szerkezetét mindenképpen érdemes ismerni.

Most viszont megérkeztek a várva várt modelllek, két jubileumi kiadás is. Az egyik az 1964-es monopusher, tehát egy gombbal működtethető stopperes típust idézi meg, a másikról pedig elég lehet annyit mondani, hogy a Panda.

A Pandákat szinte minden gyártónál különös érdeklődés övezi, és nehéz lenne legalább egy biztos okot találni, hogy miért, azon kívül, hogy jól néz ki a fekete-fehér kontraszt. De azt tapasztalhattuk, hogy Speedmasternél, IWC Portugiesernél, Rolex Daytonánál és a Seiko kronóknál is az egyik legkedveltebb színkombináció a fekete alapon fehér segédszámlapokkal szerelt Panda.

Az igazán klasszikus és legendás Seiko 6138-8020 a.k.a. Panda – kép: Pinterest
Ha már így belekeveredtünk, akkor kezdjünk ezzel. Az új változat megőrízte termsézetesen a számlap színet, sőt, a texturáját is. A régi modellnek hosszanti csíkos, mondhatni vászon textúrás számlapja volt, és ez jelenik meg az új típuson is. Igaz, kettő helyett már három segédszámlapot kapunk. A szerepek felcserélődtek, az percgyűjtő már nem 6 hanem 9 óránál van, az óragyűjtő pedig 12 helyett 6 óránál, sőt, egy folyamatos másodperc mutató is felkerült 3 órához (ugyanez az elrendezés látható az 55. évfordulós modellen is). Érdekes, hogy a folyamatos másodpercc segédszámlapja a számlappal megegyező színű, más texturájú lett, ezzel is jelezve, hogy ő a régi modellen még nem szerepelt. Apró, de rendkívül szerethető részlet, hogy a tachy-skála, és a gyűjtők betűtípusa megyegyezik a korai modellével.

A szerkezet a Seiko jelenlegi legnemesebb nem Spring Drive kronója, az oszlopkerekes, vertikális kuplunggal szerelet 8R48-as, a tok a speciális Zaratsu felületkezelést kapta átmérője nagyon kellemes 41 milliméter, a vastagsága 16 milliméter, 100 méterig vízálló, zafírüveggel szerelik és fémszíjjal, mindezt 3.700 euróért.

Mielőtt mindenki kaszát, kapát ragadna, nézzük át, hogy milyen automata kronót kaphatunk még – oszlopkerekes megoldással – ebben az árkategóriában. Főleg olyat, amiből csak 1000 darab készül. És Panda.

A másik visszaemlékező modell az 1964-es egy gombos kronót idézi fel. Hangulatában mindenképp sikeresen teszi ezt, hiszen a számlap krémszíne, a fekete lünetta a jellegzetes betűtípussal, sőt még a tok élei is megmaradtak olyannak, mint a korai darabnak volt.

Cserébe meghízott, már 42,3 milliméter. Kapott három segédszámlapot, amik viszont a számlappal megegyező színűek, így nem feltűnőek. Szintén a 8R48-as werket kapta az új modell, valamint Zaratsu polírt és zafírüveget. Ebből is csak 1000 darab készül, valamivel barátságosabb, 3.400 eurós áron.

 

Egész évben egyfajta csöndes izgalom volt a levegőben, hogy vajon a Seiko mikor mutatja már be az 50. évfordulós darabot, darabokat. Igaz, az 50. évfordulóra csak egy modell készült, és a fanatikusok hiányolhatják a valóban 1969-es óra remake-jét a 6139-es számlapkiosztásával, de azt gondolom, hogy az is nagy szó, hogy ennyire pontosan próbálták modern környezetben, modern technikával a régi típusok hangulatát felidézni. Bízom benne, hogy a Pandából sikerül majd egy darabot megszerezni egy teszt erejéig.