Ahogy szóba kerül a mechanikus óra, röviddel utána előkerül a „szerviz” és a „kötelező karbantartás” kifejezés is.
Korábban már beszéltünk az óraszerkezetek szervizeléséről és annak fontosságáról, de ez az a téma, amit sosem árt elismételni – itt. Egy mechanikus óraszerkezet egyrészt több, mint 100 alkatrészből áll – egy két példától eltekintve -, másrészt az apró fogaskerekek elképesztő munkát végeznek. Nézzük csak a járatot, tehát a billegő-hajszálrugó-gátkerék hármasát. Óránként 18.000 – 36.000 féllengést végez a billegő, ennyiszer hallhatjuk egy óra alatt, hogy tikk-takk. Tehát másodpercenként 5-ször, 8-szor vagy akár 10-szer is, ez szerkezet függő.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az átlagos javasolt szervizintervallum 4-7 év között van szintén márkától, szerkezettől függően. Egy szerviz során az órát alkatrészeire bontják, megtisztítják, mindeközben a tokot is felújítják, majd összeszerelés közben a szükséges pontokon speciális olajokkal kenik meg, összeszerelés után beszabályozzák, a tokba visszaillesztett szerkezetet nyomáspróbázzák, hogy vízállósága megmaradt-e, és kész is. Ez négy-öt sorban, nagyon leegyszerűsítve a szerviz menete. A teljes folyamat ennél lényegesen összetettebb és nagyon komoly hozzáértést igénylő művelet.
Gondoljunk csak bele, 5 év alatt, ha folyamatosan jár egy óraszerkezet, aminek a lengésszáma 28.800 – a svájci szerkezetek általában ilyenek -, több, mint 1,2 milliárd féllengést tesz meg. A billegő tengelye egy mesterséges rubin csapágyba (röviden: kőbe) fut. Ahhoz, hogy a kopást minimalizálják, a két anyag találkozásánál, tehát a kő belsejébe szintetikus olajat tesznek. Annyira keveset, hogy mikroszkóp, de legalábbis egy órás nagyító, azaz lupe nélkül nem lehet látni. Ez az olaj a werk lelkének egyik legfontosabb alkotóeleme. Az, hogy mennyi idő után következik be az olaj állapotváltozása, az függ az adott óra viselési szokásaitól, hogy milyen sűrűn hordják – mennyit jár -, mennyit áll az óra, milyen hőmérsékleti változásoknak van kitéve, stb, de az egyértelmű, hogy a kenőanyag idővel elfárad.
Órásműhelyből is több féle van, vegyük sorra a típusokat, némileg általánosítva.
Mindenki ismer egy kedves, öreg órást, aki gombokért, fillérekért, nagyon olcsón dolgozik. Tapasztalata rengeteg, bár a modern szerkezetekkel már kevésbé naprakész – tisztelet a kivételnek -, viszont a régebbi werkekhez bármiből képes bármilyen alkatrészt elkészíteni, legyen az rugó, csavar, tengely, vagy fogaskerék. Vagy néhány fog a fogaskerékhez. A szervizelés ideje teljesen változó, a 4-5 napotól a 4-5 hónapig bármi lehet.
Vannak a független óraszervizek, órásműhelyek. A múlt évezred nyelvén nevezhetjük őket maszeknek. Kortárs órásmesterek és órás körökben jártas megszállottak külön-külön, vagy valamilyen formációban létrehozott műhelyei. Ismerik a régmúlt szerkezeteit is, azokon tanultak – az előző bekezdésben említett órásmesterektől -, de naprakészek az újdonságokkal. Eszközparkjuk rendszerint megfelelő ahhoz, hogy szinte bármilyen javítást végrehajtsanak és ezért annyit kérjenek el, ami indokolja az eszközparkot, a hozzáértést és egy tradicionális szakma ismeretének és tudásanyagának birtoklását. Egy, legfeljebb másfél hónapnál többet nagyon ritkán kell várni az óra elkészültére.
Két fontos dolog viszont egyre nehezebben elérhető az előző két típus számára. Az egyik a gyári oktatás, a másik pedig a gyári alkatrész utánpótlás. Ami sok esetben nélkülözhetetlen. Ezért van jelentőségük a hivatalos szervizközpontoknak, ami jelen felsorolásunkban a harmadik típusa az óraszervizeknek. A három közül ez a legdrágább, viszont a legteljeskörűbb megoldás az óránk időszakos szervizének elvégzésére. Hogy megismerjük részleteiben, hogy milyen belülről egy nyugat-európai „gyári műhely”, ellátogattunk a Breitling bécsi szervizközpontjába.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az ember azt várná, hogy egy látványos, márkajelzésekkel gazdagon ellátott épületrész, vagy önálló, gyárszerű épület egy ilyen szervizközpont. Pedig nem. Bécs – mondjuk úgy – külvárosában egy klasszikus, egyszerű irodaház egyik emeletén rendezkedtek be. Nincs üvegpalota, nincs önálló gyáregység, nincsenek látványos márkajelzések. Ennek az oka annál egyszerűbb: ez egy szervizközpont. 28 ország Breitling butikjaiból érkeznek ide szervizelésre és javításra váró órák. Ha az utcáról érkező forgalmat is ki kéne szolgálniuk elemcserével, szíjcserével, egyebekkel, akkor legalább másfélszer ennyi dolgozóra lenne szükség, és a zajos külvilágtól elszeparált, csendes és békés környezet megszűnne, az órák szervizeléséhez pedig erre van szükség.
Érdekes, hogy abban a szobában, ahol az órások szedik szét, majd rakják össze a szerkezeteket, zene sem szól. Az is csak lassítaná a munkavégzést és egyébként sem lehet könnyű megtalálni azt a dallamot, ami hosszútávon mindegyik órás produktivitását ugyanannyira segíti.
Minket Thomas, az after-sales részleg vezetője és Stefan, rangidős órásmester, aki az órásokat tanítja be az új szerkezetekre – vezettek be a szervizközpont rejtelmeibe és abba, hogy miként működik egy olyan rendszer, ahol nagyjából 3 hét alatt elkészül a javításra leadott óra.
Ez a 3 hét pedig a gyári szervizközpontok között nemhogy kirívó, de irigylésre méltó is. A legtöbb esetben, ha szerencsénk van, 1-1,5 hónap alatt elkészül a szervizre leadott karóránk, viszont sűrűn és sok gyártónál előfordulnak több hónapos, akár fél éves vállalási határidők. Amiknek az okát pontosan nem tudjuk, mert elképesztő, hogy van olyan rendszer, amiben egy darab óra ennyi ideig keringjen.
A Breitling rendszere aránylag egyszerű, emellett gyors és hatékony. A butikban történő átvételt, szervizközpontba utaztatást, ottani iktatást egyetlen hét alatt elintézik – minden héten egyszer van „posta” a szervizközpontba. Az óra szervizelése – amire mindjárt kitérünk részletesen – 2 napot vesz nagyjából igénybe, viszont utána minden egyes szerkezetet tesztelnek pontosságra és járástartalékra. A B01-es szerkezet járástartaléka pedig 70 óra, így csak a járástartalék tesztje kis híján egy hétig tart, viszont csak így bizonyosodhatnak meg arról, hogy az óra nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is megfelel az előírásoknak, azoknak, amiket a márka ígér. Ezután pedig a szükséges pontosság mérés és beszabályozás után elvégzik a nyomáspróbát, a dokumentációt, és megy is vissza az óra abba a butikba, ahonnan feladták, immár frissen és üdén.
Az órásmesterhez való beérkezés után az óra két külön útra kel. Az órás kiemeli a tokból a szerkezetet, amihez ekkor még szorosan kapcsolódik a számlap és a mutatók. A tok, a gombok és a fémszíj egy másik ágra kerül, erre is kitérünk hamarosan. Az órás leválasztja a mutatókat, majd a számlapot – ezeket elkülöníti egy pormentes fedél alá-, majd alkotóelemeire bontja a werket. Vannak olyan alkatrészek, amiket nem szed szét teljesen, ilyen például egy alaplemez, amiből nem szedi ki külön-külön a lukas köveket, hiszen erre nincs szükség, viszont szétszed annyira apró alkatrészeket, mint például a billegő tengelyének a lukas-, és fedőköve, ami annyira apró, hogy bármilyen, nagyító nélküli érintkezést vele teljesen elképzelhetetlennek tartunk.
A szétszedett alkatrészek ún. mosókosarakba kerülnek, amiket pedig a speciális ultrahangos alkatrészmosóba helyez. Fontos, hogy otthoni környezetben semmiképpen ne tegyünk egy egész órát egyben az ultrahangos mosóba, mivel annak kizátólag negatív következményei lehetnek. A mosó elvégzi a dolgát és a kellő ultrahangos frekvencián, speciális „mosószeres” vízben eltávolít minden szennyeződést, rászáradt vagy éppen porladt olajat az alkatrészekről. Amikor ez elkészült, minden alkatrész megszáradt akkor következik az összeszerelés.
Az órások előtt jellemzően 4-5 különféle olaj van, amik attól függően különféle viszkozitásúak, hogy az óraszerkezet mely részéhez kerülnek. Például a billegőhöz, ami nagyon gyorsan és nagyon sokat forog, egészen más nehézségű olaj kell, mint azokba a csapágyakba, ahol lényegesen kisebb a terhelés. Az olajat egy rendkívűl vékony fém tűvel, az ún. olajozó tűvel viszi fel az órás a szükséges pontokra. Egészen elképesztő, hogy mennyire apró hegye van az olajozótűnek és mennyire kevés kenőanyag szükséges ahhoz, hogy utána megint 1 milliárd féllengést biztosan el tudjon végezni.
Nagyon érdekes, és mint a gyári szerviz előnye tűnt fel nekünk egy szervizprogram, ahol az óraszerkezet minden egy részegységéről, moduljáról találunk 4-6 különböző szögből elkészített 3 dimenziós animációt, ami megmutatja hogy működik. Ennek viszont nem szórakoztatás a célja, hanem az, hogy a tanoncok átlássák ezeknek az elemeknek a működését. Elképesztően érdekes olyan alkatrészeket, részegységeket látni itt működni, amikről egyébként tudjuk, hogy az órában vannak, tudjuk, hogy miért felelősek, de itt látjuk rendesen a működési mechanizmusukat. Ilyen például a Vertikális kuplung, aminek a célja a fogaskerekek összezárása. Tudjuk, hogy mi a feladata, tudjuk, hogy néz ki, de egészen más úgy látni, hogy egy nagy képernyőn több különböző szögből választhatunk, lejátszva egymás után a működési folyamatot.
LAPOZZ, a következő oldalon folytatjuk a tokfelújítással.
