Könnyed tájékoztató olvasmány az óraszerkezetek alapjairól és a legfontosabb karbantartásról, az időszakos szervizről. Kötelező olvasmány.
Hirdetés
-----------
Az elmúlt években, amióta órákkal foglalkozom, egyre csak azt tapasztaltam, hogy az óratulajdonosok nincsenek tisztában azzal, hogy szervizelni kell időközönként az óráikat. Úgy gondolják sokan, hogy szervizre csak akkor van szükség, ha nem működik. Ez az első legnagyobb tévedés.
Alapok
Az órák megszabott időközönként igénylik a szervizelést. Jellemzően 3 és 7 év között változik a gyártók által előírt szervizperiódus. Képzeljük ezt el lényegét tekintve úgy, mint az autók, motorok esetében az olajcserét. Ott is szabott, hogy milyen időközönként kell, csak úgy, mint az óráknál. Egy óraszerkezetben 100-1000 alkatrész lehet, van ennél kevesebb alkatrészből összerakott, mint a Swatch Sistem51 szerkezete, ami nevéből adódóan 51 alkatrészből áll, és van ennél több darabból álló is, akár a Patek Philippe 5175-ben használt modulos caliber 300 GS AL 36-750 QIS FUS IRM 1366 alkatrésszel, vagy a JLC Hybris Mechanica kollekciójában a JLC caliber 182 1406 alkatrésszel. Mondhatjuk, hogy nagy általánosságban 150-500 darab alkatrészből áll egy átlagos óraszerkezet, attól függően, milyen komplikációkat tartalmaz.
Komplikációnak nevezünk minden olyan hozzáadott funkciót, ami a klasszikus, “hárommutatós” pontos idő mutatásán felül van. Tehát a dátumot, a nap kijelzést, holdfázist, stoppert, egyéb kalendárium funkciókat, perc-, vagy negyedütést, második időzónát, és a többit. Ezek minden esetben plusz alkatrészekből állnak össze, amik által az óra is komplikáltabbá válik. Ezek a funkciók lehetnek integráltak, vagy modulosak. Az integrált esetében az óraszerkezet a tervezés során már tartalmazza a komplikációt, vagy komplikációkat, és egy komplex szerkezet jön létre. A modulos megoldás lényege, hogy van egy alapszerkezet, például egy hárommutatós, vagy egy egyszerű dátumos, ami úgy lett kialakítva, hogy a gyártó a komplikációkat modulként bármikor ráépíthesse, bővíthesse az alapkalibert. Ilyen például néhány stopperes Omegában, így a Reduced Speedmasterekben használt szerkezet az Omega cal.1140, ahol egy ETA 2890-re építettek egy Dubois-Depraz 3320 stoppermodult.
Hirdetés
-----------
Első ránézésre is észrevehető a megoldás, ha megfigyeljük, hogy a korona és a nyomógombok nem egy síkban vannak. Hogy a modulos megoldás, vagy az integrált komplikációk a jobbak, a vélemények megoszlanak, igazság nincs.
A lengés
Az alkatrészek között van, aminek mozgása minimális, mondjuk egy dátumtárcsa, ami egy nap egyszer mozdul, de a billegő például óránként 18.000-36.000-et leng, a gátkerék és a horgonyvilla is ennyiszer végzi el a maga munkafolyamatát, tehát ezek az alkatrészek kifejezetten nagy terhelésnek vannak kitéve, ahol elengedhetetlen a megfelelő kenés, az idő előtti kopás megelőzése végett.
A videó 5 lépésben sorra veszi az órában lezajló folyamatokat: 1) energiatárolás; 2) kerékrendszer; 3-4) gátszerkezet; 5) az idő mutatása. A billegőre és a gátszerkezetre vonatkozó részt 1:20-2:24 között láthatjuk. Alapvetően az, hogy mennyi a lengésszáma egy órának, mindössze egy tulajdonságát, egy jellemzőjét mondja el. A lengésszög pedig a szerkezet állapotának lehet indikátora. Azt tudjuk, hogy a billegő lengéseket végez, aminek végpontjainál halljuk a ketyegést. A lengésszög a billegő egy lengés alatt megtett útját határozza meg fokban. Úgy tartja a “néphagyomány”, hogy 250-320 fok között illik lengenie egy szerkezetnek, minden pozícióban. Amikor teljesen felhúzva tartósan 250 fok alá esik a lengés, akkor felmerülhet, hogy az óra szervizért kiált. Az alacsony lengésszög egyik oka lehet például a beszáradt, vagy elporladt kenőanyag, ami akadályozza a billegőt a rendeltetésszerű mozgásban. A lengésszög nem tévedhetetlen, és lehet egy óra nagy lengésszöggel is kiszáradva, de az első indikátor a szervizigény megállapításában, a pontosság után ez. A lengésszöget vibrográffal, vagy horométerrel nézhetjük meg, akár az óra megbontása nélkül is.
Mielőtt nagyon eltávolodnánk az eredeti témától, és belevetnénk magunkat az óraszerkezet teljes lebontásába és az alkatrészek egyesével történő megnevezésébe, térjünk vissza a kiinduló ponthoz, tehát a szerviz szükségességéhez. Gond-nem gond, fontos a szerkezet alapvető működésével tisztában lenni, anélkül megérteni sem olyan könnyű.
Csapágyak – kövek
Mind találkozhattunk már azzal a szóval egy mechanikus óra esetében, hogy “jewels”. Ez, a magyarul kőnek nevezett alkatrész rubinból (eleinte természetes, majd az 1920-as évektől létrejött gyártási technológiákkal mesterséges rubinból) készül, és csapágyként szolgál. Az óraszerkezetben lévő fogaskerekek, egyéb mozgó alkatrészek tengelyének csapágyazását azonos keménységű anyagokkal nem lehet megoldani, mivel ebben az esetben a súrlódás rövid idő alatt elkoptatná akár a fogaskerekek csapját (tengelyét), akár a csapágyat. A kezdeti időkben alkalmazott réz csapágyazás túl lágy volt, és gyorsan kopott, így az 1720-as években Nicolaus Fatio ötlötte ki a drágakővel történő csapágyazást és ezzel a gondolattal sikerült is megoldania az óraipar akkori talán legnagyobb feladatát – a pontosság mellet-.
Tehát a kövek. Mint a képen látjuk a fogaskerék csapja először egy lyukaskőbe, majd egy fedőkőbe fut. Ez jellegzetesen például a billegő tengelyének csapágyazása – bár ott ütésbiztosításról is beszélhetnénk, erről majd később-. A folyamatos mozgás -a billegő esetében már tudjuk, hogy óránként 18-36.000 lengés- kenést igényel, a kenőanyag viszont nem örökéletű és nem időtálló, így egy idő után elhasználódik. Elillanhat, beszáradhat, vagy elporladhat. Innen már értelemszerű, hogy semmilyen alkatrésznek nem tesz jót, ha kenőanyag helyett csak porban forog. Ez a szerkezet pontosságára és idővel az alkatrészek állapotára is hatással lehet.
Lapozz,a következő oldalon folytatódik a cikk!
