Van az a közös ügy, amiért összefog a svájci óraipar. Kitalálni is nehéz mi lehet ennek az oka, de annyit segítek: négy betű, p-vel kezdődik és nem az, amire elsőre gondolt a kedves olvasó.
Mint arról február legvégén beszámoltunk, idén elmarad a legnagyobb svájci óraexpó, a Baselworld. Jövőre január 27 és február 2 között kerül megrendezésre. Április harmadikán egy a Baselworld-től érkezett körlevél tájékoztatta a sajtót és a kiállítókat, hogy a 2020-as, elmaradt show-ra befizetett részvételi díjakat milyen módon kaphatják vissza a gyártók, két lehetőséget kínáltak:
- A gyártók által befizetett összeg 85%-át átviszik a 2021-es rendezvényre, 15%-ot pedig megtartanak az addigi költségeik fedezésére.
- A befizetett összeg 30%-a visszaigényelhető, 40%-ot átvisznek a 2021-es rendezvényre, 30%-ot pedig megtartanak az addigi költségeik fedezésére.
A nem különben kiállító-barát lehetőségekből egyértelműen kiolvasható, hogy aki visszakérne akár csak egy euró centet, annak jelentős, +15%-os „büntetést” kell elviselni. Ilyen helyzetben, amikor a gyártók leállítják a termelést, bezárják a butikokat, és csak az online is árusító cégek működnek, nem túl elegáns húzás egy olyan cégtől, a Baselworldöt szervező MCH Grouptól, akik egyébként az egész expót irtózatosan túlárazva, és rendkívül drágán szervezik. Erről volt már szó korábban, a teljes Swatch Group is kivonult a bázeli expóról már 2019-ben, mivel nem akarták vállalni a tényleg csillagászati euró milliókat a kiállításon való jelenlétért.
A svájci gyártók reakciója
Az április harmadikai levélre a Rolex befektetési és logisztikai igazgatója Hubert J. du Plessix reagált, aki egyébiránt a Swiss Exhibitors Committee at Baselworld – tehát szabadfordításban a baselworld-i svájci kiállítók bizottságának -, elnöke, és a levelet is ezen pozíciójából kiindulva fogalmazta, a svájci óragyártók, óraiparban dolgozók és ékszerészek, ékszerkészítők szövetségének és a transznacionális órakészítők bizottságának nevében – ebben a sorrendben FH, Apiah, Ubos, CPHE.
Du Pessix levele több irányból is megközelíti a problémát. Egyik oldalról kiemeli, hogy a Baselworld-öt szervező MCH Group 49%-a tartományi tulajdonban van – Basel és Zürich kanton -, valamint Dr Ulrich Vischer az MCH Group vezérigazgatója egy március 26-i interjúban azt nyilatkozta, hogy a vállalat likviditása jelentős – ezzel szemben, februárban kiemelten felhívták a kiállítók figyelmét, hogy rendezzék a számlákat az április végi expóra. Másik oldalról du Pessix kiemeli, hogy a kiállítók úgy érzik, hogy a szerződéses feltételek – a járvány ellenére is – ilyen szigorú betartása egy olyan korszakra emlékezteti őket, amiről azt gondolták, hogy már elmúlt. Ezzel együtt teljes pénzvisszatérítésre szólítja fel a Baselworld szervezőit, jelezve, hogy ez egy igen bizalomgerjesztő lépés lenne az MCH Group részéről, a kiállítók sokkal pozitívabban állnának a jövőbeli rendezvényekhez.
Kiemeli, hogy a január végére, február elejére tervezett 2021-es Baselworld időpontja az ékszeripari kiállítóknak egyáltalán nem felel meg, sőt, a korábbi SIHH, idén már Watches & Wonders-ként szervezett genfi expó az áprilisi dátumával megintcsak eltávolodott egymástól a két rendezvény – pedig évek óta fennálló kérése volt a gyártóknak, kereskedőknek és újságíróknak is, hogy félátfedésben szervezzék a két rendezvényt, ne több hónap különbséggel, és ez 2020-ban meg is valósult volna.
A levélben viszont elhangzik egy kulcsmondat, ami hűen ábrázolja a svájci gyártók és Baselworld kapcsolatát. Du Pessix azt írja:
“Otherwise, we fear that this will be the end, pure and simple, of Baselworld, especially since the dates chosen in January 2021 are not suitable for the jewellery, gemstones and pearls sector, and that coordination with Watches & Wonders (SIHH) no longer exists.”
Itt a mondat első fele az érdekes, a második felét egy bekezdéssel feljebb átvettük. Tehát azt írja, a teljes pénzvisszatérítésre való felszólítás után, hogy „Máskülönben attól tartunk, hogy nemes egyszerűséggel ez lehet a vég Baselworld számára (…)”. Bár elsőre fenyegétesnek tűnhet, de ez a legegyenesebb módja annak, hogy kertelés nélkül fejezhesse ki a svájci óraipar a nemteszését.
Miért a Rolex igazgatója írta a levelet?
Egyrészt, mert ő a bizottság elnöke. Ez pedig azért – is – lehet, mert a Rolex nem szokott pánikolni. A Rolex és a Tudor óraexportja lefedi a svájci óraexport értékének a negyedét. Ami azt jelenti, hogy az export – értékének – a megmaradt 75%-án osztozik az összes többi gyártó – erről ITT írtunk már. Ez egy elképesztő nagy szám. Innen egyértelműen következtethetünk, hogy mint a svájci óraipar jelenleg legnagyobb anyagi forgalmat generáló, legbefolyásosabb cégének a Covid-19 válság miatt kevésbé kell aggódnia, mint más márkáknak. Valószínűleg ha 1 évig zárva kell tartsanak, és fizetni az alkalmazottakat, nem fog megrogyni a cég.
Viszont számtalan olyan szereplője van a piacnak, akiknek a hat, vagy hét számjegyű bázeli kiállításköltség most a fennmaradást jelentheti. Egy jól sikerült bázeli héttel jobb esetben tudnak annyi órát előértékesíteni, hogy az az évük többé-kevésbé jó legyen, plusz a további forgalom. Viszont ezek hatalmas vállalások a kis márkáktól. Hatalmas összegeket tesznek bele, ez 50 millió forinttól egészen 3-400 millió forintig is érhet – és itt tényleg az apró standos, kis márkákról van szó, ezt teszik fel arra, hogy az újdonságok jelentős részét az egy hét alatt odalátogató viszonteladókkal, kereskedőkkel megkedveltessék, azok leadják a rendelési egységeket, az újságírók pedig szimpatikusnak találják a termékeket és pozitív cikkeket írjanak.
Amíg a nagyobb cégek gond nélkül tudják most nélkülözni a Baselworld részvételi díját és nem akasztja meg őket, hogy csak jövőre kerül felhasználásra a befizetett összeg, addig sok márkának ezen múlhat az életben maradás. És úgy tűnik, hogy ez az, amit a Baselworld-öt szervező MCH nem lát egész tisztán.
Mit lép az MCH?
Meglepő, de semmit. Du Pessix levelére válaszként megjelent a svájci Le Temps újságban egy cikk az MCH vezérigazgatójával Michel Loris-Melikoff-fal, aki azt tudta mondani, hogy a befizetett összegek csúsztatása a következő évi rendezvéynre a legjobb megoldás, amit a kiállítás jövője szempontjából lát, a teljes visszafizetés veszélyeztetné Baselworld-öt, ami már tavaly is jelentős veszteséget könyvelt el – összességében nehezen hihető, hogy a rendezvény mínuszos, lsd. Sziget, de tény, hogy a Swatch Group, és még néhány márka kivonulása érzékenyen érinthette az MCH-t. Loris-Melikoff kilátásba helyezte, hogy ugyan 2021-ben tényleg több hónap különbség lesz a Baselworld és a Watches & Wonders között, de igyekeznek 2022-re ismét félátfedéssel szervezni.
Mi lesz most?
Az lenne a legérdekesebb, hogy ha a Rolex vezette bizottsághoz tartozó rengeteg márka mind visszamondaná, és egy alternatív módot találnák az újdonságok csoportos bemutatására. De ennél mindig simulékonyabb volt ez a világ és ha még van egy cseppnyi hely a gyártók poharában, akkor az MCH-nak is van hátra még néhány éve. De ez a következő hónapokban eldől majd.
