Divatórák: venni vagy nem venni?

Daniel Wellington, MVMT, Michael Kors, Armani, Diesel és így tovább. Ezekkel a ma népszerű márkákkal tele vannak a plázák és a webshopok. De mit is nevezünk divatórának? Megérik ezek az árukat? Ciki vagy nem ciki egy ilyen óra? A válaszok nem egyszerűek, mi utánajártunk, hogy neked ne kelljen?

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Előre szeretném jelezni, hogy az alábbi cikk a fast fashion világ nyugalmának megzavarására alkalmas. A célom ezzel a cikkel, hogy az olvasót tudatosabb vásárlóvá tegye, hiszen a tudás hatalom, a tények pedig – mint tudjuk – makacs dolgok.

Divat és óra kapcsolata

Karórára ma már nincs szükségünk azért, hogy tudjuk mennyi az idő. Nem, már a búvároknak és a pilótáknak sincs. Órát azért hordunk, mert szép, mert jelent valamit nekünk és önkifejezünk vele a külvilág felé. Akkor is ezt tesszük, ha nem szeretnénk, hiszen jól látható helyen viseljük. Hogy önmagunk e fajta márkaépítése hogyan sikerül, az csak rajtunk múlik. Ennek az okfejtésnek egy külön cikkben lesz a helye, de a divatórákról nem lehet úgy értekezni, hogy ne fogalmazzuk meg annak létjogosultságát.

Egy szép tárgyat szeretnénk viselni, mely mellesleg mutatja az időt. Ennek a két elvárásnak (forma és funkció) sokféle szintje van és megannyi féle képpen lehet megfelelni neki. Nincs gond azzal, ha jó minőséget drágán vagy alacsony minőséget olcsón kínálnak. Mi csak megmutatjuk, milyen termék van a marketing mögött. A kedves Olvasó tisztje eldönteni mi mennyit ér meg neki.

Mitől divatóra?

Egyrészt vannak a nem óragyártásból megélő gyártók termékei. Ezeket az órákat a fő profil (tipikusan ruházat) kiegészítőnek szánták. Ilyen márkák a Michael Kors vagy a Tommy Hilfiger is és sorolhatnánk. Kevesebb ruha márka van, akinek nincs óra kínálata, mint amiknek van. Ebben a kategóriában azért vannak egészen minőségi darabok is. Sőt, előfordulnak a Swiss Made, zafírüveges – órás szemmel nézve is – korrektül megcsinált és jó ízléssel megtervezett típusok. Persze azért ezek a cégek sem merülnek el túlzottan az óragyártás művészetében, szinte mindig megmaradnak az olcsóbb kvarc szerkezeteknél, ami végül is a célnak megfelel. Egyediségről, műszaki ínyencségekről ne is álmodjunk. Megkapjuk a brand-et és – ha jól választunk – egy elfogadható minőséget. Lesz egy, a vásárolt farmerhoz jól passzoló óránk. Ennyi és sokaknak ez elég is.

Aztán ott vannak azok a márkák, melyeknek a fő profilja inkább marketing tevékenység, mint az óragyártás. Ezek a cégek nem gyártanak semmit, maximum „papíron” megrajzolják a végterméket. De sokszor azt sem, csak a márkanevet tettetik rá a számlapra, a hátlapra és csatra. Nincs itt semmi márka jelleg, pláne nincs műszaki kifinomultság. Digitális marketing és agresszív sales stratégia az bizony van. Szinte mindenütt ezekbe a cuccokba lehet belebotlani, masszív akciókkal, remek weboldalakkal és kreatív anyagokkal megtámogatva. Számomra ennek az üzleti modellnek a legjelesebb képviselői a Daniel Wellington és a MVMT. Megjegyzem, hogy a digitális platformok használatát a klasszikus óraiparnak tanulnia kéne ezektől a cégektől! Szomorú igazság, hogy a legnagyobb svájci és japán óragyárak is küszködnek még egy szimpla naprakész és informatív weboldal összeállításával is. A DW és MVMT esetében ügyes sales-esekről van szó, akik dollármilliós bizniszt csináltak a semmiből jőve. Ez teljesítmény, ami előtt kalapot kell emelni, de ez nem mentség a minőség hiányára. Az üzleti sikertermék receptje tehát: szögegyszerű, semleges dizájn, filléres anyagok és szerkezetek, szép média csomagolásban, a műszaki tartalomhoz képest drágán.

Példának okáért a MVMT „felkérte” a AlphaM Youtube csatornát, hogy népszerűsítse a márkát. Aki nem ismerné, az AlphaM talán a legnépszerűbb stílustanácsadó csatorna, jelenleg 5.9 millió követővel.

Ennek eredményeképp megjelent az „5 Ways MVMT Watches are BETTER Than ROLEX!” című csodálatos videó. A Youtube nézők jelentős része egy emberként röhögött fel (vagy akadt ki) az epizód után. Viszont a nézettség jött és azóta sok számos videó jelent meg a „MVMT jobb a Rolexnél” témában. Sőt most is szó van róla, és hát a negatív reklám is reklám.

A márkanéven túl mit kapunk a pénzünkért?

Dizájn:

A divatórákra jellemző, hogy abszolút az aktuális divatot igyekeznek lefedni, illetve a márka egyéb termékeinek stílusához igazodik az órakínálat. Nincsenek „tartós” kollekciók, amiknek történelmük lenne. A lényeg, hogy mindenki találjon valamit, ami megy a szerkóhoz. Természetesen a dizájnerek szeretnek a már bejáratott formákhoz nyúlni, fellehetők a klasszikus Speedmaster és Submariner vonalak. Mondjuk ez a két óratípus annyira klasszikus, tankönyvi forma, hogy a koppintásukért nem szólnék meg senkit.

Talán kilóg a sorból a Daniel Wellington és a Diesel, előbbinek minden órája tökéletesen semmilyen. Kör alakú tokban, pálcika mutatók és indexek. Ha megkérném az 5 éves fiam, hogy rajzoljon egy órát, ilyent firkantana a zsírkrétával. A Diesel pedig a másik véglet, feltűnő formák és csillogás minden mennyiségben. Ízlések és pofonok, de legalább valamilyen, ezt el kell ismerni.

Felhasznált anyagok és kidolgozás:

A tokok jelentős része az óraiparban megszokott 316L acélból készül, de érdemes megnézni a specifikációt, hogy biztosra menjünk – feltéve ha találunk pontos leírást, mert sokszor csak annyit említenek, hogy rozsdamentes acél, hogy pontosan milyen, azt már nem. Ha kinézett darabon a „Base metal”, vagy „Stainless steel back” felirat szerepel a hátlapon, akkor mindenképp legyünk körültekintőek, ez azt jelenti, hogy maga a tok nem, csak a hátlap készült rozsdamentes acélból. Viszont mivel a tok egyes részei is hozzáérnek a csuklónkhoz a napi viselés közben, nem mindegy, hogy okozhat-e bőrirritációt.
A hátlap is általában pattintós, nem menetes. Ebből fakadóan ezek az órák nem rendelkeznek valódi vízállósággal, általában 30-50 métert adnak meg. Nem véletlen, hogy búvárórát aligha találunk ezeknél a márkáknál. Pedig egy 15 ezres Casioból már találunk 100-200m-ig meríthető darabokat. Igaz, azok nem ékszernek kinéző kiegészítők.

Az óraüveg esetében sem számíthatunk zafírra, urambocsá’ tükröződés mentes bevonatokra. Igaz, hogy mire túlzottan karcos lesz az üveg, alighanem tulajdonosa eldobja és vesz másikat. Kár belé a zafír.

Ha mégis szeretnénk cseréltetni valamit – az elemen kívül – akkor bajban leszünk. Ugyanis ezek a divatmárkák nem foglalkoznak cserealkatrészekkel, szervizhálózatuk nincs. Minek ez a fast fashion korában? Hangsúlyozom, vannak kivételek, de erről később!

Szerkezet:

Általában egy óra legértékesebb része a szerkezet. A divatórák többségénél ezt a témát egy szóban össze tudom foglalni. Kvarc. Abból jó esetben egy nulla köves Miyotát találunk, melynek ára 4 dollár/db. Igen, például egy 56 ezer Forintos Daniel Wellington legdrágább alkatrésze egy 1200 Forintos műanyag werk. Ízleljük ezt egy picit! Mit is szeretnénk üzenni magunkról kifelé? Egy valakit biztos nem tudunk megtéveszteni, magunkat.

Megjegyzem, hogy egyébként ezek a szerkezetek legalább megbízhatóak és problémamentesek. Talán még a jószándékot is látom a dologban. Ugyanis ezek az órák jó eséllyel az elem lemerülése után egy darabig a fiókban, majd a kukában végzik. És akkor kár lenne egy minőségibb Miyota, ETA vagy Ronda szerkezetért.

A szíjaknál és csatoknál se számítsunk nagy wow élményre, de ez az alkatrész legalább cserélhető minőségibbre. Kérdés persze, hogy szeretnénk-e még egy 10-20 ezer Forintos bőrszíjat venni az ugyanennyibe kerülő óránkra. Egyéni döntés persze.

Most akkor vegyek vagy ne vegyek divatórát?

Röviden, ha tetszik az óra, vedd meg. Ha nem hatott meg a fenti okfejtés, vedd meg. Akár hiszed, akár nem, sok gyűjtő divatórával kezdte. Ha egy DW óra kell ahhoz, hogy elindulj a tanulás útján, hogy csatlakozz az óra rajongók közösségéhez és minden jóhoz, ami ezzel jár, akkor miért ne!  A célunk az, hogy segítsünk választani, hogy tudd mire fogod elkölteni a pénzed. Igen, lehet jobb órát venni egy DW vagy egy MVMT árából. A legfontosabb viszont, hogy az órát magadnak veszed, ha téged örömmel tölt el a viselése, akkor mit számít mások véleménye? Nem az óra teszi az embert, hanem fordítva.

címlapkép: theoandharris.com