A le noirmonti márka idei újdonságai közül górcső alá veszek egy trendi „kötelező gyakorlatot” és egy nem mindennapi darabot.
Hirdetés
-----------
Percekig bámultam magam elé, amikor a cég sajtó közleményét megkaptam az e-mail fiókomba. A Louis Erard egyike azon kevés svájci márkáknak, amiről nem ugrik be semmi elsőre. Igazából másodikra sem. Elolvasva a gyári honlap márkatörténetét, nem szívesen lettem volna annak a helyében, akit a menedzsment megkért a weboldal “Our Story” oldalának feltöltésére.
Aki ismeri Louis Erard vállalkozásának életútját, nyugodtan ugorja át az alábbi fejezetet.
A többiek pedig főzzenek le egy kávét, mielőtt beavatom őket a Jura völgy legendájába.
Louis Erard és a vajas zsömle
Lássuk hát milyen történetet mesél el magáról az egyébként – önbevallás alapján – évi kétszázezer órát gyártó manufaktúra:
1893: megszületett Louis Erard, fontos esemény nyilván, e nékül nem ment volna Patekéknek sem. Mintha én az újságírói pályafutásomat 1981-ig vezetném vissza, pedig a COVID alatt kezdtem el. Legalább hazudnának mesélnének pár dolgot Erard úr családjáról vagy hogy már kétévesen megbütykölte a családi napórát a városháza homlokzatán. Mondjuk a születés önmagában is egy csoda, ezt adom.
Aztán egy röpke 36 éves időugrással 1929-ben találjuk magunkat. Ekkor történt, hogy Erard úr órásmester iskolát alapított a semmiből, vagy legalábbis nem tudjuk meg, hogy miért nem inkább csokigyártásba vágott hősünk.
Ezt követően felgyorsultak az események, mert 1931-ben már megkezdődött az óragyártás Louis Erard néven, tán a diákokat fogta be Lajosunk, de ki tudja. Kezdhették volna rögtön innen a történetet, nemde?
Hat évvel később már 60 főt foglalkoztat a gyáracska. Azt nem tudni, hogy ez a létszámbővülésnek vagy leépítésnek számított-e? Mindenesetre más nem történt ebben az évben, mely említésre méltó lett volna a vállalkozás fejlődése szempontjából.
A következő 19 év unalmas napi operációját követően, 1956-ban saját szerkezeteket kezdenek gyártani. Majd mire észbe kapunk, már a kedvenc évtizedemben, az 1980-as években járunk, amikor új funkciókat (járástartalék és regulátor kijelzést) fejlesztenek a híres Peseux 7001-es szerkezethez.
Felpörgetve az eseményeket, volt még egy költözés, és valamikor a 90-es években tönkre mehetett a gyár, mert 2003-ra annyit írnak magukról, hogy „egy csendes évtizedet követően magán befektetők felvásárolták” azt.
Ebből a meséből nekem annyi a tanulság, hogy vagy nincs semmi sztori a márka mögött, vagy nem sikerül ezt kommunikálni. Ez alapján a Louis Erard olyan, mint a vajas zsömle. Megeszem, a funkcióját ellátja, az íze sem rossz, de nem fogok emlékezni rá.
La Sportive – kötelező gyakorlat
Ez a kollekció képviseli a sportos kronó vonalat, szerintem egy az egyben Speedmaster utánérzés, és akkor még finoman fogalmaztam. Az újdonságot a típusonként 250 darabban limitált, új bronz és titán tokos modellek jelentik. A bronz tokokkal és a vintage jellegű bőrszíjakkal a retro divathullámot szeretnék – kicsit későn – meglovagolni. A számlapok között akad kék, barna és zöld (ami a divat szerint az új kék). A bronz, mint óra anyag azért népszerű, mert gyorsan és egyedi módon oxidiálódik. Ezáltal – esetleg sós vízzel rásegítve – barníthatjuk vagy akár „szobor zöldre” patinásíthatjuk óránkat.
Aki pedig valami modernebbre vágyik, választhatja a titán verziót a szükre-fekete átmenetes számlappal. Ráadásul az elterjedtebb, 2-es szintű titán helyett alkalmazott grade 5 titán 30%-kal erősebb és 60%-kal könnyebb a hagyományos acélnál. Emellett a titán nem rozsdásodik, fémérzékenyek is viselhetik. Én erre voksolnék ebből a modellcsaládból.
A műszaki paramétereket tekintve ezek az órák nem lógnak ki a sorból. Betonbiztos Valjoux 7750-es automata szerkezeteket tartalmaznak a – számomra nagy – 44 mm-es tokok. A vízállóság 5 bar, ami egy ilyen kronográfnál még elfogadható érték szerintem.
Az árak: 2.950 CHF (bronz verziók) és 3.250 CHF (titán tok).
Verdikt
Ami tetszik:
- Jó arányok és színkombinációk
- Grade 5 titán használata
- Megbízható, könnyen szervizelhető Valjoux 7750
Amin változtatnék:
- Kisebb, 42 mm alatti változatokat hiányolom
- Valami innováció vagy egyediség. Egymillió forint felett már elvárnék egy jó sztorit vagy műszaki többletet.
Vennék ilyet? Nem, nekem túl nagy és ebben az ár szegmensben már akad izgalmasabb versenytárs is. Tovább gondolva, innen már az ihletet adó Speedmaster sincs messze árban.
Excellence Regulator Louis Erard x Alain Silberstein collaboration
Nem tudom, hogy milyen falunap vagy céges buli volt Le Noirmontban, de azt javaslom, hogy csinálják gyakrabban. Pont ez a fajta „csináljunk mást, valami érdekeset” szemlélet az, amivel egy ilyen pici és – lássuk be – jelentéktelen óramárka fel tudja hívni magára a figyelmet. Még akkor is dicséretet érdemel a Louis Erard, ha nem házon belül ragadtak színes ceruzát a Rotring helyett a tervezésnél.
A sajtóanyag első bekezdésében be is ismeri a vállalat, hogy még soha nem adtak szabad kezet külső óratervezőnek. Szerintem jó ötlet volt belevágni, talán kicsit túl érdekesre is sikerült az eredmény, de ne szaladjunk annyira előre.
Alain Silberstein párizsi belső építész, később óratervező régi motoros a szakmában. Saját neve alatt is készített órákat 1990-től, majd miután cégét néhány évvel később beleállította a földbe, más óragyáraknak kezdett tervezni. Munkáira jellemző, hogy színesek és egyediek, mégis megvannak bennük a letisztult, Bauhaus formanyelv jegyei is. Ha már láttál egy-két Alan Silberstein órát, mindegyiket fel fogod ismerni.
A műszaki tartalom esetén a Louis Erard is odatette magát a maga módján.
A szerkezet egy a márkatörténetben már említett, kézihúzós ETA Peseux 7001-es szerkezet, TOP grade kivitelben, genfi csíkozással és kékített csavarokkal díszítve. Ezt már szeretem, tetszik. A zafírüveg alap, természetesen az 5 bar vízállóság is rendben van. A tokméret tökéletes, 40 mm.
A regulátor azt jelenti röviden, hogy külön tengelyeken lévő mutatók mutatják az órát, a percet és a másodpercet. Ennél a típusnál még megfejelték ezt egy járástartalék kijelzéssel 9 óránál.
Az Alain Silberstein Excellence Regulator ára jelenleg 2800 CHF.
Verdikt
Ami tetszik:
- Méret és színek. Végre valami egyedi, amire lehet emlékezni!
- Ez az a fajta óra, amiről egy társaságban azok is elkezdenek beszélni, akiknek amúgy teljesen közömbös a téma
- Szerkezet kidolgozottsága
Ami nem tetszett:
- Szerintem voltak sokkal jobban sikerült Alain Silberstein formák is, nekem ez már túl sok, de ez persze ízlés dolga
- Nehezen leolvasható
Vennék ilyet? Alain Silberstein órát vennék, de inkább egyet a korábbi kronográf modellei közül, használtan, olcsóbban.
Galéria:
