A vintage órák mindent leigázó divatja és az áraik emelkedése azzal a pozitív mellékhatással rendelkezik, hogy megéri feltúrni a raktárakat, kinyitni a régi dobozokat, kutatni a régi beszállítóknál, hátha előkerül több-kevesebb régi alkatrész, amikből különleges órákat lehet készíteni. A Squale-nek sikerült meglepnie a piacot egy olyan újrakiadással, ami a különlegessége mellett azért is érdekes, mert megmutatja, milyenek voltak a búvárórák az 1960-as években.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Squale az egyik legfontosabb szereplő volt a ma ismert búvárórák megszületésében és elterjedésében a múlt század közepén. Ehhez képest meglepően keveset hallunk róluk, pedig nagyon jó ár-érték arányú órákat készítenek most is, és történetük kimagaslik a többi mostanában újraindult óragyár közül. 1959-től használták a Squale (olaszul cápa) nevet, tokgyártóként nagyon sok márka beszállítója voltak, köztük volt például a Blancpain, a Heuer vagy a Doxa.
Most is nagyon sok olyan órát találni az internetes piactereken, ahol más márkajel mellett a Squale-é is szerepel, ezzel jelezve, hogy a tokot ők készítették. Blancpain Fifty Fathoms tokokat is készítettek, a számlapon lévő logó ezt elárulja (ilyen például a 1545 típusú Fifty Fathoms).
A Squale a jól ismert pályát futotta be, a svájci óraipar teljes válsága miatt – ez a kvarcválság, amiről itt írtunk – némi bukdácsolás után az 1980-as években megszűnt. 2005-ben új tulajdonossal éledtek újra, olaszországi székhellyel – sokáig Olaszországból lehetett rendelni az óráikat. Az elsők között több olyan óra volt, amikhez a régi készleteket, tokokat, lünettákat stb. szerkezeteket használták fel, újragyártva a régi típusokat, egyáltalán nem magas áron – azóta is sajnálom, hogy nem vettem belőlük. Az újjászületés eredményeként idén visszaköltöztek Svájcba, ahol az egész történet indult 60 évvel ezelőtt.
A Squale történetének rövid bemutatása azért is lényeges, mert – amellett, hogy méltassuk érdemeiket – újra ezt a megoldást követték az Amsterdam Watch Company-val együttműködve. A Squale vezetőinek sikerült beszerezni az 1950-es évek közepéről származó, 180 darab, valóban New Old Stock (NOS) azaz új állapotú Blancpain Fifty Fathoms tokot az egyik régi beszállítótól. Bár ezeket a tokokat még nem a Squale gyártotta (az első modern búvárórának tartott Fifty Fathoms gyártása 1953-ban indult, beszállítóként az 1960-as évektől dolgozott a Squale), a felhasználásukat semmi sem tiltja meg. A tokok az akkori elvárások szerint készültek, mai szemmel kis méretűek, 34,8 mm az átmérőjük, műanyag (akril) lünettabetéttel szerelték. Ilyen tokokat használt a Blancpain például a Fifty Fathoms MC4 típusú órához, ami nagy ritkaság, 7-10 ezer dollár körüli árakon lehet találni.
A tokon kívül az üveg és a fémszíj, ami szintén New Old Stock. Bár nem olyan régiek, mint a tok, például a fémszíj az 1980-as évekből származik.
Szerkezetük az ETA hárommutatós 2671-es kalibere, ezt a méretei miatt választották, jóval kisebb (17,2 mm) átmérőjű, mint például a nagyon gyakori ETA 2824-2 (25,6 mm). Így automata szerkezetet lehet beletenni az evidens kézihúzós megoldás helyett. A technikai tulajdonságai ugyanazok, mint a nagyobb ETA kaliberé (ugyanakkora, 28.800-as féllengésszám és ~38 óra járástartalék), használhatóságban visszalépést nem jelent.
Az órát két típusban készítették el, Subino és No Radiobino néven. A Subino olaszul kicsi Sub, ez a teljesen fekete számlapos, a mutatók formájával és a lume sötétsárgás színével az 1950-es évek hangulatát próbálják visszaadni. A másik típus a No Radiobino, azaz nem radioaktív. A név arra az időszakra utal, amikor még rádiumot használtak a sötétben világító mutatók, indexek elkészítéséhez.
A rádium köztudottan nagyon veszélyes, sajnos a nem megfelelő használatából sok probléma, súlyos egészségkárosodás, haláleset következett (például a radioaktív anyagokkal sokat kísérletező Marie Curie koporsóját több centiméteres ólomréteg veszi körbe, a Curie házaspár laboratóriumi felszerelései, bútorai még évezredekig veszélyes módon sugároznak, és a rádiummal dolgozó „rádium lányok” szomorú története is ezt mutatja be), ezért a rádiumot hamar – de nem eléggé gyorsan – más anyagra cserélték, elsősorban a sokkal kisebb mértékben sugárzó tríciumra. A No Radiobino logo is az ötvenes-hatvanas évekre vezethető vissza. A brutálisan káros tulajdonságok felismerése után így kezdték jelölni a rádiumot nem tartalmazó, ezért veszélytelen órákat, Blancpain Fifty Fathoms-okon is látható ilyen jelölés.
Mindkét típusból 60-60 darab készült, a teljes készletből fennmaradó 60 üres tokot valamikor a jövőben használják majd fel.
Az egyediséghez és a különlegességhez viszonyítva az órák egyáltalán nem drágák, a Subino-t 1750 euró, a fémszíjas No Radiobino-t 1875 euró áron lehetett megvásárolni. Ez akkor sem lenne magas ár egy jó svájci márkanévvel rendelkező, svájci szerkezetes óráért, ha a tok új gyártású lenne. A múlt idő használata azért indokolt, mert az órák a megjelenés után az első hétvégén elfogytak. Ilyen tokból és órából többet már nem gyártanak, ezért aki szeretne egy hasonló órát, meg kell várnia a harmadik sorozatot, vagy azt az időpontot, amikor egy-egy darab megjelenik a használt piacon, valószínűleg magasabb áron. Esetleg szóba jöhet a hasonló kinézetű, nem ilyen különleges NOS tokos, cserébe nagyobb, 39 mmes tokkal készülő és sokkal olcsóbb Squale 30 Atmos Sub 39, aminek egyik változatáról itt írtunk .
A Squale választékát és történetét is érdemes végigböngészni.
A Squale Subino-ról és No Radiobino-ról itt lehet többet olvasni: LINK
A 1521-esről pedig ITT írtunk.
Kiemelt kép: AWCO
Galéria:
