Acél tok, acél szíj, kontrasztos számlap, kerámia lünetta és egy automata stopperes szerkezet – nomeg rengeteg tapasztalat. Elég lehet ennyi a sikerhez?
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Zenith már 1969 óta reszelgeti, tökéletesítgeti az automata felhúzású stopperszerkezetét, az El Primerot. Ebben az évben zajlott ugyanis az óraipar történelmének egyik legkiélezettebb versenye – a stressz faktort jól mutatja, hogy ez a kiélezett verseny nagyjából egy évig tartott és sosem született győztes -, ez pedig az automata stoppertörténelem fordulója volt, 1969, amikor három cég/csoport egy évben mutatta be a maguk – és általuk vélt összességében is első – automata felhúzású stopperes karóraszerkezetét. Erről ITT írtunk bővebben.
Figyelemre méltó, hogy az akkori hármas befutó tagjai közül a Zenith az egyetlen, aki életben tudta tartani a szerkezetet – mondhatni a legendát -, a többiek szép lassan elvéreztek. A Seiko 6139-es és 6138-as szerkezete nagyjából 15 évet élt meg, aztán szépen kivezették, a Chrono-Matic csoport modulos, mikrorotoros szerkezete az egyébként legendás – de gyerekbetegségektől és kiforratlanságtól szenvedő – Cal.11, majd Cal.12 sem húzta a japán vetélytársnál tovább, sőt. Ellenben az El Primeroval, aminek 400-as kaliberszámú változata 1988-ban például a Rolex Daytonába került be, igaz finiselés szempontjából átdolgozva, valamint a Zenith werk magas, 36.000-es óránkénti lengésszámát csökkentve 28.800-ra, és a szerkezetet átkeresztelték 4030-ra – ez az együttműködés a Rolex első, saját automata kronográf werkjének (4130) megjelenéséig, 2000-ig tartott.
Az El Primero werk számtalan különböző típusba bekerült és sok különböző változata készült. 1/10 másodperces stopper, holdfázis, nagy dátum, flyback, amit csak ki tudtak találni, és mindeközben az órák megjelenése is kifejezetten meredek hullámvölgyeken ment keresztül – lsd. Nataf-éra.
2021-et viszont egy elég látványos újdonsággal kezdi a Zenith, ez a Chronomaster Sport. A Sport szó itt jelentheti akár a fémszíjat, akár az 1/10 osztású skálát a kerámialünettán, ugyanis a 2019-ben megjelent 3600-as kalibert vették elő a fiókból, aminek különlegessége, hogy a központi másodpercmutató, ami a stoppernek a másodpercmutatója, 10 másodperc alatt megy körbe, 1/10 másodperces lépésekben, azaz 1 másodperc alatt 10-et lép. Ez az El Primero werkek egyik nagy előnye, a 36.000-es óránkénti lengésszám, amit ha visszaosztunk 1 másodpercre, megkapjuk ezt a 10 lépést. Legnagyobb szerencsénk, hogy mint oly’ sok Zenith esetében, itt is láthatjuk a szerkezetet.
A 41 milliméteres tok vonalai arányosak és szépen kidolgozottak. Nehéz teljesen újat készíteni már az órás-világban, ez sem az, de tisztességgel kidolgozott, a vonalvezetés engem halványan, de Grand Seikora emlékeztet. A nyomógombok nem zárhatóak, a koronáról pedig az első sajtóközleményben nincs infó, de a gyár 100 méteres vízállóságot ígér. A dizájnt a legendás A386 és a későbbi „De Luca” keveréke adta.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A számlapkiosztás jellegzetes El Primero. A három segédszámlap különböző színű, kék, antracit-, és világosszürke. A texturájuk szintén ismert, koncentrikus kör mintát kapott, markánsan barázdálva. Az indexek teteje, tehát felénk néző része fekete, a belső oldaluk pedig csapott, ide töltöttek némi világító festéket, a központi másodpercmutató végére pedig felkerült az elmaradhatatlan Zenith-csillag. Kapható lesz fehér, illetve fekete számlappal is, és végre, így a 21. század első negyedének vége felé megértük, hogy a fehér számlaposhoz fehér dátumtárcsa, a fekete számlaposhoz fekete dátumtárcsa jár. Le a kalappal.
Ami mellett semmiképp nem mehetünk el szó nélkül, az a kerámia lünetta. Nem mondhatjuk, hogy mindenki, aki ilyet készít, az másolja a Rolexet, hiszen számtalan gyártó készít kerámialünettát, ez olyan, mintha az autóiparban ciki lenne az eltérő színű tető, csak azért mert az már valaki megcsinálta és még népszerű is. A Fortis is készített olyan órát, amit hunyorítva, másnaposan akár még Daytonának is nézhetnék, mégsem lett sláger, de sorolhatnánk, hány gyártó készít még ilyet. Sőt, hány gyártó készít kontrasztos számlapot, például ún. Panda-számlapot, ahol a számlap alapszíne és a segédszámlapok egymás inverzei. Számtalan. A Zenith pedig készített egy olyat, amihez elég hunyorítani, még csak másnaposnak sem kell lenni.
A Chronomaster Sport ára 9.900 svájci frank az acél szíjjal és 9.400 a cordurával, ez mai árfolyamon 3,28 millió és 3,11 millió forint, de olyan borzasztó a 331 forintos HUF/CHF árfolyam, hogy kár átváltani. A Rolex Daytona bolti ára 13.000 svájci frank körül mozog (Németországi felületen 12.250 EUR), viszont ennyiért igen kevesen tudnak hozzájutni, a másodpiacon pedig 21-26.000 euró között kaphatunk meg egy 116500-as referenciaszámú modellt. Az egy dolog, hogy a 12-13.000 euró (4,4-4,7 millió forint) is sok pénz, de ha az órák piacát nézzük, ennyit megérhet egy új Daytona. Az teljesen nonszensz, hogy ez az óra reálisan 9 millió körül érjen. Ellenben itt a Zenith, szerkezet és modell szempontjából immáron 52 éves történelemmel, minőségi anyaghasználattal, a saját márka-, és típusjellegzetességeit megtartva lényegesen jobb áron. Mindenképpen érdemes megnézni, ha ilyen jellegű órában gondolkodunk. Igaz, a hájpja nem akkora, mint egy Daytonának, úgyhogy annyira sikeres modell valószínűleg sosem lesz, de ha magunknak, és nem a környezetünknek keressük az óránkat, akkor ezzel nem is kell foglalkozni.
Galéria:
