A kétrészes gyűjtésünk első felvonásában (itt) bemutattunk 5+1 nyárra érdemes darabot jellemzően a középkategória környékéről. Most, a második részben egy rövid átmenettel megérkezünk a felső kategória pancsolós darabjai közé.
6) Seiko SLA017 és SPB147
Mindkét modell a legendás 62MAS újrakiadásaként érkezett. Előbbi, az SLA017 a felső kategóriában indult a 2017-es Baselworld-ön, az SPB0147 pedig tavaly, 2020-ban jelent meg.
Az újrakiadás attól újrakiadás, hogy újrakiadás a lehető legkorhűbben próbálja visszaadni egy rég nem gyártott modell karakterét. Az SLA017 nagyon hasonlít a Seiko első, 1965-ös búvárórájára, még ha egy kicsit hozzá is kellett igazítsák napjaink trendjéhez. 37 helyett 40 milliméter lett, a Seiko által kínált legfelsőbb kategóriás, még nem Grand Seiko werket, a 8L35-öt kapta, és 200 méteres vízállóságot.
A korhű gumiszíj, a jellegzetes vintage dizájn szinte piros bársonypárnán nyújtja át nekünk a kései hatvanas éveket. Mivel 3.800 euróért kínálta a Seiko a 2000 darabban limitált órát, így kevesek kiváltsága lehetett – mindkét szempontból -, de ezt a feszültséget feloldva 2020-ban megérkezett a pénztárcabarátabb verzió az SPB 14* család képében. Készült SPB143, 145, 147, 149-es referenciaszámmal, a szíjak és a számlapok adják a fő különbségeket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Személyes kedvencem a 147-es, szerintem nagyon jól bánik a Seiko a fekete-zöld-arany színek kombinációival, ez nekem már az SNE498-as Solar Tuna esetében is tetszett.
40 milliméteres tok, 70 órás járástartalékkal bíró 6r35-ös szerkezet, zafírüveg és egy egész jó gumiszíj. Mindezt 370-, és 440.000 forint közötti áron.
7) Glashütte Original SeaQ
A Glashütte Original (GO) – ami a Swatch Group hamisítatlan glashüttei márkája, kifejezetten nagyfokú önállósággal – sajnos nem kap elég figyelmet itthon, aminek egyik legfőbb oka, hogy nem is képviseltetik magukat hazánkban, se butikjuk nincs, sem egyéb órásboltba nem elérhetőek. A SeaQ egy hamisítatlan GO sportóra a maga luxusával és árával.
A 39,5 milliméteres tok szépen kidolgozott, formájában és vonalaiban némi hasonlóság fedezhető fel a Seiko SPB147-tel. Bár csak 200 méterig vízálló a SeaQ, a vastagsága is csak 12,5 milliméter. A tok, a szíj és a számlap is kiemelkedő kidolgozottságú, ahogy a 39-11-es kaliberszámú szerkezet is, amit méltatlanul elrejtettek előlünk.
Az apró finomságokat relatíve vastagon rajzolt árcédula kísér, 10.000 eurót kérnek a glashüttei búváróráért. A típusról sokkal többet ITT, az aBlogToWatch cikkében találhat a kedves olvasó, angol nyelven.
8) Omega Seamaster Ploprof
Plongeur Professional, azaz Professional Diver. 1970-ben mutatta be a valódi profi búváróráját az Omega, akkor még Seamaster 600 névvel. Semmi kecsesség nincs benne, és ez nem is volt cél. Amikor a víz alatt töltött időt valóban búvárórával mérték, akkor igenis fontos volt egy megbízható víz alatti időmérő.
A Ploprof pedig az volt. Hatalmas – legalábbis széles – tok, koronazár és lünetta zár (!), hogy a búvár nehogy véletlen eltekerje a lünettát a víz alatt és így rosszul ítélje meg a hátralevő oxigén mennyiségét. Ami a legnagyobb előnye az órának, az a rövid „hosszúság”, tehát tokfültől tokfülig (angolosoknak lug to lug, vagy L2L), így hiába széles, nem lóg le a csuklóról. Sőt, mivel a korona 9 órához került, így nem fog lukat vágni a csuklónkba. A számlap is aránylag kicsi, és a lünetta is vastag, tehát minden megvan ahhoz, hogy az egyébként látványos mérete mellett se érezzük kényelmetlenül nagynak. Pedig leírva már-már G-Shock méretű: 55×48 milliméter.
Számtalan generációja futott már az évek alatt, 2016-ban frissítették utoljára, már a legújabb koaxiális szerkezetekkel és kerámia lünettával is elérhető, a német weblapon 7.800 eurót kérnek érte. A használt árakról itthon nehéz nyilatkozni, nem egy gyakori darab, 1,7 milliótól már ki lehet fogni, tartozékoktól és állapottól függően.
9) Tudor Pelagos
Bárcsak a Pelagos-szal is annyit foglalkozna a Tudor, mint a Black-Bay sorozattal. Megszámolni sem lehet már, hogy utóbbiból hány különböző változat készült, miközben a Pelagos-t magára hagyták.
Története a 9401-es referenciaszámú Snowflake-ig, 1977-ig nyúlik vissza. A régi Snowflake-et például a Francia Haditengerészet is használta. Nem is nevezném a Pelagos-t újrakiadásnak, inkább csak a régi modell dizájnelemeiből építkező, de abszolút modern órának. A 42 milliméteres titán tok minden felületén szálcsiszolt, nincsenek polírozott részek, 14,3 milliméter vastag (tehát vastag), cserébe 500 méterig vízálló, és egy hétköznapi felhasználás során semmire se jó héliumszelepet is kapott, csak hogy sokkal-sokkal menőbb búvárnak érezhessük magunkat az Adrián 4 méteres mélységben, mint a Black-Bay-esek, meg a Submarineresek.
A Tudor in-house, 70 órás szerkezetét kapta, az MT5612 kaliberszámú werket, cserébe 4.350 eurót kér érte a gyártó – a Tudort is elérte nemrégiben a brutális áremelkedés, szerencsére a használtpiacot kevésbé húzva magával. Az év első harmadában láttam utoljára hirdetve ilyet hazai Facebook csoportban, 1,1 millió forintos áron, ami ha minden piaci változást hozzáadunk, 1,2-1,25 millió körül lehet most, akár kék-, akár fekete színben, sőt, akár bal oldali koronával is (LHD).
10) Blancpain Fifty-Fathoms Bathyscaphe
A Fifty-Fathoms volt az első búváróra. Nem az első nagy mértékben vízálló, mert az az Omega Marine ’32-ben, hanem az első búvárlünettás, búvár által használt búváróra. A neve az első széria vízállóságát jelölte, fifty fathoms, ami 50 öl, ami 91,44 méter. Gyakorlatilag ezzel a számmal bukták el a marketing-versenyt a Rolex-szel szemben, hiszen az szintén ’53-ban, de 100 méterig volt vízálló. A Blancpain a hetvenes években csődbe ment, és J.C. Biver élesztette újjá, amikor 22.000 frankért megvette a márkát. A kétezres évek elején Biver eladta a Swatch Groupnak, ő busás vételárat (50m CHF) kapott érte, a Blancpain-nak pedig bebetonozták a jövőjét.
A Bathyscaphe csak 2013-ban jelent meg, célja volt ötvözni a Fifty-Fathoms dizájnt modern elemekkel. A 43 milliméteres tok a 300 méteres vízállósága és a zafírüveg-hátlap mellett is arányosan vékony, 13,4 milliméter tudott maradni. A megjelenése valóban egyedi, számomra az egyik legletisztultabb, legelegánsabb búváróra ma a piacon.
A benne dolgozó 1315-ös Blancpain szerkezetet szilícium hajszálrugóval szerelték és 120 órás (!!!) járástartalékot facsartak ki belőle -2013-ban -, finoman jelezve, hogy nem a középkategóriában kíván labdába rúgni. Az „alapmodellt” 9.700 euróért kínálják, tehát listaáron a GO SeaQ-val említhetjük egy lapon – érdekes, hogy mindkettő Swatch Group márka -, a kerámiatokos változat pedig megáll nemsokkal 12.000 euró alatt.
+1) G-Shock GMW-B5000 /GW-B5600
A G-Shockokat nem feltétlen vízpartra találták ki, hanem bárhova, pontosabban mindenhova, ahol külső behatás érheti az órát. Ha már mindenképp viszünk órát a vízpartra, de egyáltalán nem szeretnénk izgulni, hogy mi lesz, ha összelángosozzuk, nekiütjük a jet-skinek, vagy a vízibiciklinek, vagy a parti sziklának, korallzátonynak, vagy bármi másnak, akkor a legjobb választás egy G-Shock.
Az igazán klasszikust választottuk ki, a két kollekció között elsősorban az anyag a különbség, a GMW-B5000 valamilyen fémből (acél, titán) készül, a GW-B5600 pedig a G-Shockokra jellemző resinből (műgyanta). Funkciók szintjén nem különböznek egymástól, stopper, időmérő, több időzóna, ébresztő, világítás, bluetooth a telefonos szinkronizációhoz, frissítéshez, és fényérzékeny, tough solar szerkezet.
De a legfőbb a strapabírás és a G-Shockokhoz képest abszolút vállalható, kényelmes méret. Anyagtól függően 50 és 500.000 forint között válogathatunk, ki mennyire szeretne elmélyülni benne. A titán változatról készül majd tartósteszt is, az első ránézésre nagyon magas ára mellett csupa pozitív tapasztalattal.
Természetesen számtalan óra kerülhetett volna még be a válogatásba, de a helyek elfogytak. Meglátjuk, mit hoznak az őszi megjelenések és a 2022-es óraexpók, hátha egy egészen más listával jelentkezhetünk jövő nyáron – az idei merítésbe elég sok korábbi modell került. Addig is mindenképp vigyük óráinkat szezon, vagy pancsolás előtt nyomáspróbáztatni, és irány a vízpart!