Rég volt annyira eseménytelen év, mint a 2021-es, talán a 2020-ast tekinthetjük annak, ami pedig pont azért nem tűnt eseménytelennek, mert a lezárások ellenére elég sok minden történt.
Az egész év mégiscsak mintha egy kicsit visszafogott lett volna, pedig a statisztákból tudjuk, hogy magának az iparnak elég jó éve lett. Mégis, ha fejből kéne megnevezni az idei 5 legjobbat, vagy legérdekesebbet, bele kéne nézzek a jegyzeteimbe.
Az év máris három kronográffal indult. Újévi meglepetésként megjelent az új Moonwatch, immáron koaxiális gátszerkezettel, de a klasszikus kézihúzós megoldással és vintage jellegű szíjjal. Örömteli, hogy frissítették a modellt, az áremelkedés viszont kevésbé. Eleinte azt hittük, hogy 2 és 2,5 millió forint között szerezhetjük meg szíjtól, üvegtől függően, azonban egy decemberi áremelés és a forint-euró botrányos kapcsolata távolabb lőtte tőlünk az űrórát. Jelenleg itthon a plexis fémszíjas változatot kaphatjuk meg 2.482.000 forintért, a bőrszíjas zafírost pedig 2.696.000 forintért. A fémszíjas zafírost így csak tippelni tudjuk, 2,85-2,9 millió forint közelébe tenném. Ne feledjük, hogy az előző generáció nagyjából 1 millióval olcsóbban futott ki egy éve. (Kiss Csaba tollából származó, 1975-ös Speedmasterről írott különleges mélységű kutatás ITT olvasható.)
Nem sokkal később, február elején megérkezett az egyik legérdekesebb lépés a Zenith gyárából, az új Chronomaster, ami megszólalásig hasonlít, amiről első blikkre a Rolex Daytona kerámiás verziója juthat eszünkbe. Egyrészről ugye nem mondhatjuk, hogy Rolex Daytona koppintás, hiszen ha nincs levédve, akkor nem sajátíthatja ki magának egy típus az adott színkombinációt, de közben azért mégiscsak nagyon hasonlít. Még díjat is kapott az ősszel megrendezett Grand Prix d’Horlogerie de Geneve alkalmával a kronográfok csoportjában. A 6 nevező közül bármelyiknek jogosabb lett volna a díj az IWC kivételével – főleg a Louis Erard-nak, sebaj.
Szintén februárt írunk és a TAG Heuer is előlépett a téli sötétből egy stopperes karórával, a Porschéval karöltve. Meglepő lépés, szép, igényesen kidolgozott Carrera modell, mégis számtalan érdekességet, vagy ellentmondást találtunk rajta. Vlogunkban is foglalkoztunk vele, a Porsche Centrum Budapest látott vendégül, itt megtekinthető.
Aztán elérkezett a tavasz, mire hozzánk is eljutott a Grand Seiko mesterműve, a “White Birch”, azaz fehér nyír. Az óraiparral szemben kritikusan gondolkodókban egyből bekapcsolhat a bullshit-jelző, de akik eléggé ismerik a japánokat, azok sejthették, hogy itt nem csak egy légből kapott név született. Kézbe véve az óra fantasztikus. A számlap és a tok kidolgozása egyaránt kiemelkedő. A magas lengésszámú hi-beat szerkezet szintén egy új szint a japán cégtől, GPHG-n a legjobb idei férfióra díját kapta, és bár a GPHG egy nevezési díjas rendezvény, most teljese mértékben egyet tudok velük érteni, ez az óra valóban mindent vitt idén, véleményem szerint. Ha elkészülne Spring Drive szerkezettel úgy, hogy a számlapra nem kerül járástartalék kijelző, komolyan elgondolkodnék életem első Grand Seikojának beszerzésén.
A tavaszi Watches & Wonders egyik legfontosabb bejelentése a Patek Philippe Nautlius körüli “szenzáción” kívül a teljesen új Cartier Tank, a Must de Cartier Tank. Elérhetőbb árú klasszikus tank forma acélból, kvarc-, solar-, és mechanikus szerkezettel egyaránt. A legdrágább sem lépi túl a másfél millió forintot. Tankot a népnek!
A langyos, nyári állóvizet Alain Silberstein és Louis Erard együttműködése, a három igazán különleges darabból álló Le Triptyque keverte fel a szórakoztató kinézetű mutatókkal és szokatlan tokformákkal. Ha a White Birch mellé lehetne még egy év órája, szó nélkül ezt választanám. Sajnos nagyon rövid idő alatt elfogyott a limitált kiadású modell és ahelyett, hogy a vásárlók élvezettel hordanák, egy részük inkább a dupla és tripla áras meghirdetés mellett döntött. Szomorú.
Ősszel egy igen látványos heritage-partihoz szolgáltatott látnivalót a Seiko a “kis Marinemasterrel”, ami az MM300 kisebb, könnyebben hordható változata, 6r35-ös szerkezettel fél millió forintért, valamint az Edox, a Skydiver széria Military Heritage kiadásával. Valóban jól eltalált hangulat, árkategóriának megfelelő minőség, ahogy szoktuk mondani, ilyen a jól elvégzett házi feladat.
Novemberben kézhez kaptuk az Orient budget-Grand Seikoját, az Orient Star Contemporary Moonphase-t, kiemelkedően szép gyöngyház számlappal, igényesen és pontosan rajzolt tokkal, szépen kidolgozott “open heart” billegővel. Valóban látványos darab, érdemes élőben is megnézni.
És nem feledkezhetünk meg a Breitling újdonságairól sem, így a Super Chronomatról, a Datoráról és a veterán autók ihlette trióról sem.
Az évet a Patek Philippe zárta a “Tiffany-s” Nautilus-szal, amiből gyorsan el is árvereztek egyet, közel rekord-áron. Fakó babakék számlap, a régi szerkezet, és egy sokatmondó felirat a számlapon. A Patek körüli idén exponenciálisan nagyot ugró hiszti egyébként kiválóan jellemzi az óraipar követőinek egy szegmensét, ahol már egy igen furcsa értékrend szerint követik egymást a meglepőbbnél meglepőbb cselekmények.
Ez volt tehát a 2021-es válogatás így 2022 elején. Bízzunk idén a legjobbakban, bízzunk abban, hogy sikerül kijutni a Watches & Wonders-re Genfbe, és hogy sok érdekes és egyben elérhető árú órával találkozhatunk idén (is).
