Láttad, amikor megjelent az alig valamit változott 5811-es Nautilus kizárólag fehéraranyban. Megélted, hogy egy használt Rolex kétszer annyiba kerüljön, mint egy új.
A szemed előtt végezte ki saját magát a több, mint 100 éves Baselworld óraexpó.
Sorban álltál egy Swatch-ért, ami úgy néz ki mint egy Omega, Omega logóval, csak műanyagból, kvarc szerkezettel.
Követted, ahogy az Hublot átalakul „aranyóra gumiszíjon” gyártóból a 21. századi óraipar egyik leginnovatívabb márkájává. Azt hiszed, mindent láttál, ami a modernkori óraipart jelenti?
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
De stopper által mért időt elcsilingelő Speedmastert még te sem láttál, igaz?
Elképesztő újdonsággal rukkolt elő az Omega mára virradóra. Két új modellt mutatott be Project Colibri címszóval, amiknek nem is az anyaga különleges, vagy a mérete, vagy a színösszeállítása, hanem a funkciója: Mindkettő percütős – a maga módján.
Ez azért igazán különleges, mert az Omega egy felsőkategóriás-, kollekciójának nagyrészével a luxus szegmenst már-már elérő gyártó, ami a hétköznapi megpróbáltatásoknak példásan ellenálló, nagy pontosságú, -többnyire- mechanikus órákat készítő cég. Nem viszik túlzásba, nincsenek különösebb komplikációk – egy-két rendhagyó kivételtől eltekintve. Nincs uszálymutatós stopper (rattrapante), öröknaptár – éves naptár van a Globemaster családban -, percütés sincs.
Legalábbis eddig nem volt. Most viszont az Omega a Blancpainnal (ejtsd: blanpan) karöltve elkészítette a Calibre 1932 névre keresztelt, ütős szerkezetet. Az Omega ezzel a werkkel az 1892-ben készített percütős szerkezetének emlékét ébresztette fel, különösen méltó módon. A werk nagyrésze a cég saját 18 karátos aranyötvözetéből, Sedna Goldból készült, 46,44 gramm aranyat tartalmaz. A percütő gongjai is aranyból készültek, a különböző anyagok ugyanis egészen más hangzást biztosítanak egy ütős szerkezetnek. A járástartalék 60 óra, a gátszerkezet természetesen az Omega egyik védjegye, a koaxiális gátszerkezet, és különösen magas, 5 Hertzes frekvencián, azaz 36.000-es lengésszámon dolgozik, hogy a stopper alkalmas legyen tizedmásodperc pontos mérésre.
Az 1932-es modell egy formailag méltó visszaemlékezés az 1932-es los angelesi olimpián használt Omega stopperekre. Egészen „beépítés” jellege van, főleg, hogy kapunk egy nyakba akasztható lógót, aminek a csatrésze arany, így a szíjat levéve, és ezt felhelyezve máris nyakban lógó stopperként használhatjuk – vagy karóraként, ha rajta hagyjuk a bőrszíjat.
A számlap körüli percgyűrű 925-ös ezüstből készült és kézzel gilosálták, a számlap maga pedig fehérarany, Grand Feu zománccal finiselve. 12 óránál a stopper 15 perces percgyűjtőjét, 6 óránál egy folyamatos másodperc mutató segédszámlapot látunk, amit 6 óra felől körbevesz a percütő mechanizmus két kalapácsa. Érdekesség, hogy nem sima stopperrel, hanem uszálymutatóssal van dolgunk. A (monopusher) stoppert a koronából kilógó gombbal indítjuk, a rattrapante részidejét a 11 órai gombbal állíthatjuk meg, a percütést pedig az 5 óránál található gombbal indítjuk.
Tehát, ha az 5 óránál lévő gombot megnyomjuk, akkor pedig elcsilingeli a stopper által mért aktuális órát, tízpercet és onnan számolt percet. Ez azért érdekes, mert az órán nincs óragyűjtő, tehát leolvasni a stopper által mért órákat nem tudjuk – ettől még az áttétel létezik.
Az óra átmérője 45 milliméter, vastagsága éppen 17 mm, és 185 grammot nyom bőrszíjjal.
Míg az 1932-es modell inkább egy zsebstopperre hajaz, addig itt a Speedmaster Chrono Chime, ami a CK2998-as Speedmaster újragondolása, szintén a Calibre 1932-őt felhasználva. A mérete ennek a modellnek is tekintélyes, 45 milliméter, ehhez közel 17,3 milliméteres vastagság társul. Mivel itt a szerkezeten és a tokon kívül a szíj is 18 karátos Sedna aranyból készült, így az összsúly 326 gramm, ami viszont már jelentős tömeg.
A Speedmasterbe a szerkezetet 3 órával jobbra elforgatva szerelték, így került 3 órához a korona, 2 órához a részidő gombja, és 8 órához a percütés gombja.
A számlap alapja Sedna aranyból készült, a percgyűrű és a két segédszámlap látványosan, de ízlésesen gilosált, a szabadon maradt rész pedig kék aventurin, Grand Feu zománctechnológiával lezárva. A segédszámlapok is elfordultak a szerkezettel együtt, így a percgyűjtőt 3 óránál, a folyamatos kismásodpercet pedig 9 óránál találjuk.
A mutatók és a szimmetrikus tokforma – másik szimmetrikus modellel, a CK2915 újragondolásával, a Speedmaster ’57 Broad Arrow-val nemrégen foglalkoztunk írásban ITT, videóban pedig ITT- a régi CK2998-at idézi, a szíj szemformáit legutóbb a Moonwatchon láthattuk, itt 21-ről 16 milliméterre szűkül. A szerkezetet az üveg hátlapon keresztül csodálhatjuk meg.
Mivel a két modell ára bőven meghaladja egy a világ bármely pontján élő átlagos középosztálybeli család több éves keresetét, ezért nagyon valószínű, hogy nem találkozunk ilyen modellel minden nap. A Museumért 420.000-, a Speedy-ért 450.000 frankot kér a gyártó, azaz 175 és 188 millió (!) forintot.
Azt viszont fontos leszögezni, hogy mégha egy egész jó helyzetből is indul az Omega a Swatch Groupon belül, olyan partnerekkel, csoporttársakkal, mint a Blancpain, különösen nagy teljesítmény elkészíteni egy ilyen szerkezetet – mégha hat évig is készült. És nem csak azért, mert egy decimális stoppercütő van benne, hanem mert elképesztő szépen oldották meg a feladatot, és ezzel a szerkezettel az Omega belépett egy olyan klubba, ahol a felső-, vagy belépő-luxuskategória eddig nem képviseltette magát. Persze, ETA alapú, modulos ötpercütős Edox-szal már találkoztunk, de az ettől nagyon messze van. Az Omegát pedig üdvözölhetjük az ütősök klubjában, le a kalappal.
