Éppen beköszöntött a November, a Rolex máris sokkolta közönségét és bemutatta az első teljes mértékben titánból készült Rolex modellt, a Rolex Deepsea Challenge-et.
Kevés meglepőbb dolgot közölhetett volna a Rolex, ugyanis eddig mindössze a 44 milliméteres Sea-Dweller Deepsea típusnak volt a hátlapja a Rolex ún. RLX titánjából, minden más nem nemesfém órájuk 904L acélból készült.
A Deepsea Challenge a James Cameronnal való együttműködés ékköve. Acélból már elkészült korábban, és valóban a Mariana-árokig vitte magával egy speciális tengeralattjáró, az a modell 12.000 méteres vízállósággal bírt, de sosem került sorozatgyártásba. A Deepsea Challenge RLX viszont már sorozatgyártásba kerül, bárki által megvásárolható (akinek lesz szerencséje kapni, de erre visszatérünk később) hazánkban 27.750 euróért. Azzal, hogy a mélységek ura titánból is elkészült, a legnagyobb hátrányát, a hatalmas tömeget sikerült kijavítani, a Rolex szerint 30%-kal lett könnyebb a titán Deepsea Challenge, mint az acél, mégha így 1 kilométerrel elmarad a vízállósága és “csak” 11 kilométeres mélységig bírja a nyomást. Érdekes egyébként, hogy az Omega három évvel ezelőtt bemutatott Ultra Deep Professional modellje sem lett abban a formában szériagyártott termék, 15.000 méter helyett ott 6.000-re karcsúsítottak.
Ekkora teherbíráshoz természetesen hatalmas tok társul: Ring lock system, 50 milliméteres átmérővel, 23 milliméteres vastagsággal, amiből 9,5 mm maga a zafírüveg (!), az óra hossza tokfültől tokfülig 61 milliméter, tehát elég hosszú. Emlékezzünk, hogy a 2012-es rekorder 51,4 millimétere átmérőjű volt, 28,5 mm vastagság mellett, tehát jelentősen vékonyabb lett az óra. Ami érdekes, hogy a koronán megjelent egy új jelzés: a Rolexek felhúzókoronáján a Rolex logó alatt egy vonal, vagy pöttyök jelölték, hogy az óra (és koronája) milyen anyagból készült. Most új jelölés jelent meg: “Pont – vonal – pont” lett a titán jelölése.
(2012), Deepsea Challenge (2022), Deep
Sea Special (1960), Rolex Deepsea Challenge (2012) és
Submariner (1986). Háttérben a két tengeralattjáró, balról jobbra: DEEPSEA CHALLENGER submersible
és bathyscaphe Trieste.
Szerkezet-fronton nincs meglepetés, az aktuális hárommutatós 3230-as került a Deepsea Challenge-be. Chronergy gátszerkezet, 70 óra járástartalék, +/-2 másodperces megengedett napi járáseltérés.
A titán tok szinte teljesen szálcsiszolt, szerencsére újra előkerült a régi Rolexekre jellemző vékonyan polírozott él, ami végigfut a tokon, jobboldalt egészen a koronavédőkig, amik így, az él folytatásaként fényes, polírozott felületű. A szálcsiszolt rész a titán színe, és a markáns felületkezelésnek köszönhetően látványos textúrájú, egészen biztos, hogy nem lehet majd összekeverni más Rolex modellekkel (ha már a mérete nem volt elég a megkülönböztetéshez).
A számlapon hatalmasak a Chromalighttal töltött világító indexek, és ahogy a Rolextől megszoktuk, az indexek és a mutatók is 18 karátos fehéraranyból készültek, a lünetta pedig Cerachrom.
A csat megtartotta a Rolex legjobb tulajdonságait, a 2 milliméteres lépésekben, maximum 2 centiméternyit állítható Glidelock megoldást, amivel pillanatok alatt tudjuk tökéletesen illeszkedőre állítani a szíj hosszát, valamint a Fliplockot, ami ennél az óránál egy 26 milliméteres búvárhosszabbítóként szolgál, ha valóban búvárkodnánk a Deepsea Challengeben. A hátlap emléket állít a két Mariana-árok beli merülésre, amin a Rolex részt vett, 1960-ban és 2012-ben.
Ami viszont legalább annyira érdekes, mint maga az óra, az a piacra gyakorolt hatása, és az anyag megjelenésének jelentősége. A titán órák alapvetően kevésbé népszerűek, mint az acél társaik. A legtöbben – akikkel legalábbis én beszélgettem akár személyesen, akár fórumokon – pont a kisebb tömeg miatt nem szeretik, mondván szeretik érezni, hogy rajtuk van az óra. Azt az egyébként egyszerű analógiát hagyjuk is, hogy ha nehéz, akkor lehet érezni, hogy “van benne anyag”. Mintha ez lenne a fokmérője, hogy jó óra-e vagy sem. Ha ez lenne, akkor ezt a meccset csont nélkül nyerné a Vostok-Europe Energia, fémszíjon, ami ettől még nem rossz óra, de nem ezen múlik.
Tehát vannak az órakedvelők, akik egy acél és egy titán óra közül az acélt részesítik előnyben. Tételezzük fel, hogy 100-ból 90-en így gondolják. Érkezik egy Rolex, titánból, Rolexet ugye nagyon sokan szeretnének venni, mert hosszú rá a várólista. Akarnak majd titánból Rolexet venni, hátha az elérhetőbb, mint a keresett acél modellek? Milyen csukló kell ahhoz, hogy az 50×23-as órát viselni tudja valaki? 27.750 eurós áron (ma éppen 11,285 millió forint) a legdrágább nem nemesfém óra a Rolex kínálatában, a 19.650 eurós Yacht-Master II után, ráadásul a kevésbé kedvelt titánból – Rolexsége vajon elég ahhoz, hogy erre is extrém kereslet alakuljon ki?
A másik nagy kérdés, hogy a Rolexnek mi célja ezzel az anyaggal? Ami a legvalószínűbb, hogy a Deepsea Challenge a beharangozója, a béta verziója ennek az anyagnak, amivel megszondázzák a piacot, hogy van-e erre az anyagra szükség más kollekciókban is. Ha ez így van, akkor 3-4 év múlva (nehogy meglepetés legyen, és tavasszal a Watches and Wonders-en megjelenjen a titán Submariner…) nem kizárt egy viselhetőbb méretű modell megjelenése titánból.
Addig is itt a Deepsea Challenge, lehet számméregetni, számháborúzni, és figyelni, hogy mi a piac reakciója a Rolex féle titánra.
Galéria:
