Minden év végén érdemes visszatekinteni a mögöttünk álló hónapokra. Fontos ez család, karrier és kedvenc hobbink esetében is. Elképesztő történéseket figyelhettünk idén, azt hittük a világjárvány éveit nem lehet überelni, végül mégis sikerült. Nem csupán a világpolitikában és gazdaságban történtek hihetetlen dolgok, a mi saját mikrokozmoszunk is tartogatott meglepetéseket. Egy éve ilyenkor senki sem számított egy olcsó, műanyag Omega megjelenésére, arra pedig főleg nem, hogy a márka pár hónapra rá az árspektrum másik oldalán is alkot eddigi legkülönlegesebb komplikációjával. Volt miről írni idén és voltak olyan személyes kedvenceim is melyek nem futottak át a szerkesztőségen, de mindenképp említést érdemelnek. A felidézett órák sorrendje teljesen véletlenszerű, egyedül az első modellt raktam szándékosan előre.
Hirdetés
-----------
Alapvetően nem kedvenceim a limitált kiadások, mert sokszor olyan modellek lesznek korlátozottan elérhetőek, melyek egyébként bármikor megállnák helyüket az állandó kollekcióban is. Néha pedig érthető a legyártott mennyiség zsugorítása, mert annyira különlegeset sikerül alkotni ami egyeseknek már túl különleges. Abszolút szubjektív dolgokról van itt szó, ahogyan a cikk összes többi bekezdésében. A Zenith Defy Extreme Felipe Pantone-ról nem született különálló cikk, ennek ellenére nálam annyira betalált, hogy elsőként kell írnom róla az évösszegzőmben. Felipe Pantone argentin származású kortárs művész stílusa rendkívüli módon kiegészíti a Defy Extreme önmagában is hangos megjelenését. A 100 darabos limitáció egy nagy, minden figyelmet magának akaró színkavalkád lett, amihez nincs is jobb szerkezet, mint a Zenith századmásodperc pontos kronográfja. Hosszú sorokon át lehetne elemezni a különböző dizájnelemeket, ám inkább rövidre zárom ezt a bekezdést, hiszen voltak még szolidabb, de legalább ennyire szerethető megjelenések az évben.
Az idei év nyerő múltidézése nekem a Yema Flygraf Navigator volt. Annak ellenére, hogy nem győzzük hangsúlyozni mennyire telítődtünk már az újra kiadásokkal, néha-néha felbukkan egy üdítő kivétel. A Flygraf nagyon jól eltalálta annak a korszaknak a jellegzetes megjelenését amire emlékeztetni szeretne. A tipográfián át még az apró repülőgép sziluett is egyenesen a 70-es évekből szabadult. Azért működhet így egy régi modell felélesztése, mert ezúttal nem egy unalomig ismételt alapgondolatott látunk egy-két változtatással, hanem egyedi órát hordhatunk a csuklónkon. Persze, repülős kronográfból is van bőven a piacon, de egyáltalán nem annyira elterjedt, mint például a búvárórák. Visszatér még a Flygraf jövőre is, hiszen a róla készült cikkre már csak akkorra jut idő.
Az Ulysse Nardin Diver X Skeleton jól mutat mindent amiről a márka szó. Figyelemreméltó óraipari megoldásokat ötvöz harsány megjelenéssel, olyan módokon ahogyan senki más. Egy X alakú híd tartja a különleges szerkezetet egyeben, ami úgy lett tervezve, hogy a lehető legtöbb alkatrészt tegye a kirakatba. Ezért látszik szinte teljes egészében a szilícium hajszálrugóval szerelt, nagyméretű billegő 6 óránál, vagy a főrugóház 12-nél. Mindezt egy strapabíró búváróra köntösében, repüléstechnikából kölcsönvett anyagokkal. A szénszál és epoxy ötvözéséből készült Carbonium amellett, hogy jól néz ki, még környezetkímélőbb is, mint a többi szénszálas megoldás és amint tudjuk, már az óraipar is egyre jobban figyel bolygónk védelmére. Legalábbis papíron.
Hirdetés
-----------
Nem vagyok nagy konyhatündér, de ha az lennék egészen biztos, hogy egy Hublot Big Bang Unico Gourmet Damasteel-t hordanék minden mézes-chilis oldalas sütésekor. A Big Bang is egy megosztó óra, csakúgy mint a lista első tagja és ezen nem segít a különleges anyaghasználat sem. Amellett, hogy minden ilyen Damasteel tokos óra más, úgy képes figyelemfelhívó lenni, hogy teljesen monokróm. A Zenth Defy Extreme-hez képest nagyon visszafogott a színhasználat, már-már konzervatív. Ha ez nem lenne elég akkor ott az Hublot saját, Unico szerkezete. Ez is megér egy misét, hiszen egész jó áron mérik az Unico-t ha azt nézzük, hogy egy in-house kronoról van szó.
A Breitling Aerospace Evo nem változott semmit 2013 óta. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen egyike maradt azoknak a kollekcióknak melyek még őrzik a Breitling kétezres évek előtti mivoltát. A nagy, klasszikus Breitlingek szerintem jól megférnek a modernizált modellek mellett. Jellegzetes a két kijelzős ana-digi kiosztás ami szintén a múltat idézi. Valószínűleg a márka vezetői se tervezik magára hagyni a termékcsaládot, hiszen idén is jelent meg új kiadása. Egészen pontosan a Red Arrows. Korábban már B01-es Chronomat számlapon is láttuk már a brit légierő gyémánt alakzatát. Most az Aerospace-re is megérkezett. Hiába nagy, hiába hivalkodó, én mindennap tudnám hordani. Nem csak ezt, de a régebbi, hasonló dizájn nyelvvel készült modelleket is. A Breitling volt az első luxusmárka ami igazán megtetszett, nem hagyhattam le a listáról.
Piaget Polo Date Black. Többet nem is kell taglalni, végül is nem egy izgalmas darabról van szó. Ahogy a Breitling volt az első luxusmárka ami megtetszett, úgy a Piaget Polo Date Black volt az első luxus sportóra a trendből amit magamnak is el tudok képzelni. Persze, ha hozzám vágnak egy Nautilust, arra se mondanék nemet, de a Piaget-val ki lehet tűnni kicsit ebből a már rém unalmassá vált divatból. „Ha te most állandóan kólát innál, akkor én azt mondanám neked, hogy igyál traubit. Mert ha traubit iszol, ugyanazt a cukros löttyöt csurgatod a beleidbe, mint a többiek. De azáltal, hogy ők kóláznak, Te meg traubizol, különbözöl a többiektől. Na… ez az, amit jó lenne, ha megértenél.” Ha valami, akkor ez jól mutatja, miért választanám a Polo Date-et.
Rolex Sprite vagy M126720VTNR-0001, ami akár áprilisi tréfa is lehetett volna. Lehet, hogy a cikk végére egyszerűsödtek le a kiválasztási preferenciáim, de azért gondoltam erre a modellre, mert tetszik a lünettabetét színe. Csupán ennyi. Az, hogy bal oldat van korona, hát nem akkora teljesítmény, mint ahogy azt a Rolex láttatni szeretné. Vannak márkák ahol rendelés előtt konfigurálható, hogy melyik oldalra kérjük a koronát. A baloldali dátum is különleges. Egy igazi különc ez a modell a felhozatalban, anélkül, hogy 50 milliméteres tokátmérője lenne. Bevallom, erős késztetést éreztem, hogy a Deepsea Challenge-el zárjam a cikket, mert engem meg lehet azzal fogni, hogy a búváróra lemehet akár több kilométeres mélységbe. Semmi gyakorlati hasznot nem látok benne, de a technikai megoldás érdekes.
Ez a cikk kiválóan mutatja, hogy engem mi fog meg egy-egy órában és remélem lesznek akik ennek hatására megveszik azt az órát amit eddig nem mertek, mert az túlságosan „valamilyen”. Ezzel köszönjük az egész éves figyelmet és érdeklést!
