Másodikra is. De tényleg. A dizájn-koppintásokra sokszor nem lehet haragudni, elvégre nincs végtelen számú dizájn. De ez most közelebb van a Czapek Antarctique-hoz, mint Maurice Lacroix Aikon az Audemars Piguet Royal Oakhoz. Első ránézésre.
Hirdetés
-----------
Nem lenne szabad ennyire éles következtetéseket levonni, két okból. Az egyiket már említettem: nem lehet végtelenszámú dizájn kitalálni. Nagyon nehéz teljesen új formatervet alkotni. Emellett pedig a sikeres stílusok farvizén alkotni nem szégyen, és azt is el lehet rontani. Az integrált szíjas acél sportórák 1972 óta tarolnak, tehát egy ilyet készíteni olyan, mint amikor van egy atombiztos karácsonyi halászlé receptünk, de eddig még csak hamburgert készítettünk. Minden megvan ahhoz, hogy jó legyen, de attól még simán elronthatjuk.
Ha a Czapek nevét ejtem ki, akkor pár vintage óra fanatikus felkapja a fejét, hogy “igen, az végülis Patek”. Persze. Nem. Valamikor, réges-régen, amikor még az emlékek is fekete-fehérek voltak, akkor a Czapek és a Patek vállalati kapcsolatban voltak. De nem sokáig. Aztán a Czapek némi aranykor, majd hanyatlás után kómába került, és a 21. század kellett elérkezzen ahhoz, hogy leporolják az emlékeket, és valami azokhoz méltó óramárkát készítsenek. A Czapeknek semmi köze a Christopher Wardhoz (CW), viszont a Czapek Antarctique, a márka integrált szíjas acél sportórája egy elég jellegzetes forma még ebben a stílusban is. És mellette a CW The Twelve első ránézésre mintha kiköpött mása lenne.
Jobban megnézve azért már számtalan különbséget fedezhetünk fel, de elsőre annyira meglepően hasonlított, hogy azt gondoltam, hogy megkésett április elseje lehet. Ha alaposabban megnézzük, akkor látjuk, hogy a lünetta 12 szögletű, úgymond dodekadonális – beszélő neve van a típusnak, hiszen a The Twelve elnevezés is utal a lünettára.
A CW The Twelve 40 milliméteres tokkal érkezik, ami 100 méterig vízálló, és menetes koronazárral szerelt. A tok többnyire szálcsiszolt, de az élén és a szálcsiszolt szíj élén végigfut egy polírozott letörés, ami nagyon szép kontúrt ad az órának. A lünetta felénk eső része szálcsiszolt, a 12 szögletű, döntött része polírozott felületkezelést kapott. A koronavédő elég masszív, kiemelkedő konzol.
A számlapok textúrája kifejezzen érdekes. Nema. megszokott “Clous de Paris”, vagy “Tapisserie”, hanem olyan hatást kelt, mintha a számlapon az apró pici kockák, amik kitörtek a számlap síkjából, finoman megemelték volna környezetüket. Nagyon érdekes és látványos textúra. Mint egy kilátó.
Az indexek szemből szálcsiszoltak, élükön polírozottak, és SuperLuminova festékkel töltöttek, így sötétben egy darabig világítanak. A szíj formája alaposabban megnézve inkább Tissot PRX, mint Czapek, a számlap teljesen egyedi, és a 12 szögletű lünettát is legutóbb az Edox Delfin Mecanonál láttuk, ami viszont némileg konkurenciája a The Twelve-nek.
Acél és titán tokkal is elérhető, az acél tokokhoz szürke, sötétkék, fehér és babakék számlapokat lehet választani és SW-200-as Sellitával szerelik 1.350 euróért. A titán modellek SW-300-as COSC kronométer minősítésű werket kaptak, és középről kifelé sötétedő kék, valamint lila számlapot, némileg drágábban, 2.075 euróért.
Érdekes modell, erős darabnak tűnik, sajnos próbálni sehol nem lehet, ugyanis a CW volt az első gyártó, aki csak online kínálja modelljeit, és ha jól tudom ezen a gyakorlaton azóta sem változtattak. Cserébe jó pár napon belül visszaküldhető. Érdekes apróság, amit minden gyártó megirigyelhet: a számlappal azonos színű dátumtárcsa. Már csak ezért is megéri!
Galéria:
