Az óraipar számos terüléteről érkeznek meglepőbbnél meglepőbb darabok. Érdekes újdonságok, kasszasikerek, mint a MoonSwatch, váratlan Bauhaus, ahogy Alain Silberstein és a Louis Erard együttműködésében láthattuk, Tengermélységtől függően sötétülő Omega kollekció, szóval ki tudnak tenni magukért a gyártók, ha megerőltetik magukat. A Bering viszont olyan szegmensből lépett be és annyira nagy lendülettel, hogy megrezzenhet a teljes alsó kategória, sőt!
Hirdetés
-----------
A Bering egy atombiztos divatmárka, immáron 15 éve. Követnek egy dizájn-vonalat, letisztult, egyszerű, vékony órákat készítenek kvarcszerkezettel, titán, acél, vagy kerámia(betétes) tokkal. Jellemzően 100.000 forint alatt. Kategóriagyőztes, ha a divatóra-szegmensből kidobáljuk azokat a márkákat, amik alsógatyát és zoknit is gyártanak az óra mellett (mint mondjuk egy Tommy Hilfigert, vagy egy Boss-t). Divatóra, mivel egy adott divatirányt követ óraipari ambciók nélkül, odafigyelve az apró részletekre. És ez az a tulajdonsága, amivel az óraipari alsó-, és talán alsó-középkategóriában hatlmas előnnyel indul. Más az órák megközeltése, nagyobb a figyelem apró részletekre.
Már tudtam pár hónapja, hogy lesz egy olyan óra, ami az egyre közkedveltebb Citizen Tsuyosát meg tudja szorongatni, színes lesz ez is, és meg fogok lepődni. Amikor megláttam, valóban meglepődtem, mert nem számítottam arra, hogy épp a Bering fog páros lábbal beleszállni ebbe a szegmensbe. Hátulról.
A színek egyre népszerűbbek, végre nem csak fekete, ezüst, zöld és kék számlapos órák jelennek meg, de legalább ha kék, vagy zöld, már játszanak a színekkel. Itt-ott megjelent némi piros, lila, sárga, és erre úgy néz ki, hogy az órakedvelői közösség jelentős része vevő is. A Bering Arctic Circle a színekkel és egységes vonalakkal, formákkal, kategóriájához képest kifejezetten jó kidolgozottságával és elképesztő árával tűnik ki.
Kezdetben négy színt mutatott be a dán gyártó, ez a kék, szürke, zöld, sárga – és én bízom abban, hogy ha sikeres lesz a típus, és nem a márka óraiparban való kisebb ismertsége vezeti a vásárlókat, akkor jönnek merészebb színek is, mint mondjuk a piros… A 40 milliméter átmérőjű és 12 milliméter vastagságú acél tok homokszórt felületkezelést kapott, a szürke számlapos modell pedig még egy sötétebb PVD bevonatot is, hogy ún. fegyverszürke színt kapjon.
Tokfülek szempontjából a hetvenes évek második felének divatját követi a Bering, a tokfülek rövidek, a szíj a középső szemmel csatlakozik a tokhoz, -ún. integrált szíj – így szemből teljesen egységes, karkötő-szerű képet ad – csak úgy, mint a legtöbb, hetvenes évekbeli óra újrakiadása, mint például a Q Timex 1979, vagy a Tissot PRX.
Az egyetlen polírozott és ebből kifolyólag látványos elem a zafírüveg körüli ráma, ami viszont rendívüli pontossággal kapcsolódik a tokhoz, pont jó helyen elválasztva. Apróság, de az összhatásba nagyon sokat számít.
A másik rész, ahol az egységesség dominál, az a számlap. 2023-ban egy gyártónak, az alsó kategóriában sikerült rakott indexeket, szépen kidolgozott mutatókat és izléses segédszámlapot csinálni úgy, hogy ezeknek az elemeknek a formája tökéletesen passzol egymáshoz. A mutatók és az indexek polírozott peremet kaptak és megfelelő hosszúságúak, egyforma dizájnnal, a kismásodperc-mutató is passzol ezekhez, és a számlap finom körkörös texturáját követi markánsabban a segédszámlapé. Persze, mondhatjuk, hogy egy Rolex Datejust is pont ilyen egységes (ami igaz is), de az nem 119.000 forint, hanem 3.000.000, másrészt a kettő között rengeteg órát lehet találni, és rengetegbe bele lehet kötni mutató hossz, forma, egységesség hiánya, és egyéb apró, de zavaró részletek miatt.
A négy számlapszín egyáltalán nem unalmas, a sárga szépen váltakozik világosabb és napsárga között, a szürke és a zöld pedig a fény beesésétől függően játszik világosabb és sötétebb árnyalatok között – ez a körkörös csiszolású textúra varázsa. A kékhez sajnos nem volt szerencsém most, de ami késik… Apró kis részlet, hogy a kismásodperc mutató egyik fele fehér, a másik fele pedig mindegyiken más. A sárgán fekete, a szürkén narancssárga, a zöld számlaposon pedig piros.
A benne dolgozó szerkezet ezen az áron elérhető kettő japán szerkezetcsalád közül a nem-Seiko. Seiko fronton a belépő 4r család lehetne, a Bering viszont a Citizenhez tartozó Miyota 8-as szériáját választotta, 21.600-as lengésszámmal és 40 órás járástartalékkal. Ezt láthatjuk is a hátlapon keresztül. Nem különösebben szép, de nem is tragikus, a kidolgozásnál már odafigyeltek arra, hogy kategóriájában ez egy megtekintésre érdemes werk legyen (tehát nem olyan, mint egy alap Orient werk, amin egy szem díszítés nincs).
Ezek után a szíj maradhat a szűk keresztmetszet, de “divat orientációjú márka” révén odafigyeltek arra, hogy tapintásra és ránézésre jó legyen. Látványra passzol az óra megjelenéséhez, csak közelebbről megnézve látjuk, hogy a sorok egyetlen szemből állnak, nem pedig két szélső, egy középső összeszereléséből. A csat a második legegyszerűbb, ami létezik, vékony lemezcsat, szerencsére masszívan összeszerelve, így viselés közben nem zavaró, lapos, és nem nyeklik-nyaklik.
A szíjnak sem sikerült elrontani az összképet, csupán emlékeztetett minket arra, hogy nem egy 250-300.000 forintos órával van dolgunk, hanem egy éppen 120.000 forint alatt kínált modellcsaláddal.
Hogy a Bering nem egy Grand Seiko, onnan (is) látszik, hogy nem éltek a végeláthatlan marketing-történetmesélés lehetőségével, és nem költöttek egy másfél oldalas pdf-et ahhoz, hogy miért kapta az Arctic Circle nevet a modell. Pdf van, van is benne pár sor, de ezen a fronton még lehetett volna nagyot durrantani az óra mellé. Mindenkinek, aki egy kiemelkedően jó ár/érték arányú, fémszíjas órát szeretne, szívből javaslom, hogy nézze meg, próbálja fel, érdemes.
Galéria:
