Jó választás lehetett a Raymond Weil Freelancer azoknak, akik egy letudós, svájci kronográfot kerestek, de a most megjelent limitált kiadás, már egy kicsit több fantáziát visz a modellbe. Színek és titán, ezek a legújabb modell alapjai.
Hirdetés
-----------
Míg a vérbeli órakedvelők inkább keresik az egyedi, különleges órákat, addig sokan csak egy vagy két modellel szeretnék letudni, hogy minden alkalomra legyen egy órájuk. Ez sokszor egy elegáns és egy hétköznapi darabot jelent. Utóbbinál jó választás lehet egy búváróra, de ha valamivel könnyedebb órát keresünk, ami mégis sportos, akkor a kronográfok kerülnek a képbe. A Raymond Weil Freelancer éppen ezt a keresletet elégíti ki és néha, egy-egy limitált kiadás erejéig érdekesebb modelleket is piacra dobnak. Arra ne térjünk ki, hogy a hivatalos anyagok szerint az új modell a márka zene iránti elköteleződését mutatja és, hogy a türkiz a zene felszabadultságát hivatott idézni. Igazából csak egy jól eltalált, itt-ott színeket is tartalmazó óráról van szó, sehol egy tenorkulcs – noha a márka minden kollekciója egy-egy zenei alkotásról, műfajról van elnevezve.
43,5 milliméter átmérőjű és 13,7 millimétert vastag a titán tok. Ez elsőre nagynak tűnhet, az is, de a szerkezet miatt kisebb átmérővel komikus lett volna a tok vastagsága. Mindenütt szál-húzott a tok, ami hozzáad a sportos hangulathoz. Mivel titánról van szó, így kicsit sötétebb a tok anyaga, mint az acél. Ez kinek tetszik, kinek nem, de ezen óra esetében jót tesz az összhatásnak, segít kiemelni a világos türkiz részleteket. Szál-húzott fekete kerámia lünettabetét veszi körbe a mindkét oldalon tükrözésmentes réteggel ellátott zafírkristályt. A tachiméter skála feliratai fehérek, míg a Tachymeter felirat türkiz színű.
Ezt a számlapot ismerjük már a többi Freelancer modellről. Egészen mozgalmas, több “emeletes”, de nem túl zsúfolt. Türkiz a döntött a “Pulsations” skála, amivel könnyen mérhetjük valakinek a pulzusát, ha ahhoz támadna kedvünk. Működése igazán egyszerű, a stopper indításával egyidőben kezdjük számolni a szívveréseket, majd ha 30-hoz érünk megállítjuk a mérést. Ezután könnyedén le lehet olvasni a körülbelüli pulzusszámot a skáláról. Valószínűleg sose fogja használni viselője, de jópofa funkció a megszokott percskála helyett.
Vitorláshajú formájú, applikált indexek szegélyezik a számalapot, amik jól kiegészítik a mutatókat. Természetesen, mind a mutatók, mind pedig az indexek is lume-al töltöttek. Találunk még türkizt a segédszámlapokon és a másodpercmutatón, míg a számlap közepe maradt fumé hatású fekete. 6 óra fölött a dátumalakból játékos tipográfia köszön vissza, ami üdítő a megszokott Times New Romanhoz képest. Ez is mutatja, hogy hiába Sellita alappal dolgoznak, a szerkezetet még kezelésbe veszik mielőtt az órába kerül.
Szintén ezt tanúsítja a fekete rotor is, amin türkizkékek a feliratok. Sellita SW510 alapú az RW5030 szerkezet, ami 4 Hz-es frekvencián jár és 56 óra a járástartaléka. Végső soron ennek a werknek a legendás Valjoux 7750 adja az alapját, innen a vastagság. 400 darabra limitált ez a kiadás, ami szomorú, hiszen 3.995 dolláros ára nem sokkal több, mint az alap acél verzióké és egy jól eltalált megjelzésről van szó, simán elférne az állandó kollekcióban. A legtöbb márka sokkal nagyobb prémiumot szokott kérni a titán órákért.
