Egyre többen vállalkoznak a saját óramárkájuk létrehozására. Támad egy ötlet, egy gondolat, megtalálják a szükséges beszállítókat, kitalálják a nevet, a koncepciót, és már mehet is az óragyártás.
Dióhéjban ennyi elég is lenne, de ez ennél sokkal összetettebb. Ami a legfontosabb, hogy kell egy olyan történet és egy olyan dizájn koncepció, ami megragadja a tömegeket. Nem utolsó sorban pedig szükség van a folyamatos önellenőrzésre, saját döntéseik újragondolására, és a kritikák meghallgatására. Ha ezek megvannak, máris van esély az első két kiadáson túl is életben maradni.
A mikrobrandek, mikromárkák (microbrand, kis márka) az elmúlt 10 évben egyre nagyobb szerepet kapnak az aktív órakedvelők körében. Az ezzel foglalkozó vlog epizódunkban úgy fogalmaztam meg egy mondatban a mikrobrandek miben létét, hogy egyéni ízlés, indíttatás alapján létrejött márka. Ami a legtöbb esetben illik is ezekre a cégekre. A Venezianico-t az olasz Morelli fivérek hozták létre 2017-ben, az alapvető koncepció az volt, hogy megtestesítsék az órák-, és szülővárosuk, Velence iránti rajongásukat elérhető árú karórákban.
A jelenleg elérhető kollekciókig több ráncfelvarráson át vezetett az út, aminek köszönhetően mostanra nyugodtan mondhatjuk, hogy egy kiforrott terméket láthatunk. A Venezianico weblapján ha nem is Velence, de egyfajta olaszos stílus – a szó nemesebb értelmében – jön át. Látványos, semmiképp nem visszafogott tokkialakítás, polírozott élekkel, látványos vonalakkal, magasfényű volfrám lünettával, és tényleg különleges számlapokkal. Ultrablack – erről később -, különböző színű gyöngyház számlapok, sunburst textúra különböző színekben, achát kő, és ami hozzánk is elkerült, az aventurin.
Az aventurin, mint mesterségesen létrejött anyag 17. századtól ismert, a legenda szerint a Velencétől pár kilométerre található muranói üveggyárban, pontosabban akkor még manufaktúrában, amikor az egyik mester – a legenda szerint – véletlenül beleborított egy kis tálka már-már por állagú rezet a forró, folyékony üvegbe, és amikor lehűlt az üveg, felfedezték az apró rézszemcsék különleges csillogását a színezett üvegben. Ezután pedig már bátrabban kezdtek kísérletezni azzal, hogy mit szórnak bele. Egy századdal később, a 18. században felfedeztek egy természetes ásványt, amin közel ugyanolyan mintát és felületet találunk, mint az aventruin üvegeken, így a követ – az üveg után – aventurinnak nevezték el.
Eddig inkább a luxus-szegmensben jelent meg ez az anyag, de az elmúlt 1-2 évben elkezdett a közép-, és belépőkategóriában is elterjedni. A Venezianico eddig sunburst és gyöngyház számlapokkal dolgozott, így a Nereide modelljükbe került elsőként a leginkább éjszakai csillagos égboltra hasonlító számlap.
42 milliméteres átmérőjű és 49 milliméteres hosszúságú tok nem az apróságok közé sorolható, de egy búvárórától nem is várhatnánk, így különösebb technológiai furfangok nélkül biztosított a 200 méteres vízállóság – természetesen menetes koronazárral támogatva. A tok felületkezelése kifejezetten szép, semmiképpen nem svájci belépő-, jóval inkább közép-, vagy felső kategóriának mondanám. Az élek kidolgozása, a felületkezelés nem marad el egy Tudortól, TAG Heuertől, vagy Omegától, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a tok alsó, csukló felöli élén egy polírozott letörés fut végig, egyrészt azért mert szép, másrészt, hogy ne egy éles felület érjen a csuklónkhoz, valamint a tökfülek végén érdemes megfigyelni az összefutó felületek találkozását. Aprólékos megmunkálásra vall.
A búvárlünetta klikkjeinek hangja szép, a volfrám (tungsten) lünettabetét elképesztően fényes, de nem 1:1 leképezésű tükör, mint egy zaratsu polírozottt Grand Seiko, pusztán magasfényű. Aminek köszönhetően a vele szemben levő tárgy színét adja vissza. Lehet vakítóan fehér, de lehet fekete is, vagy ha citromsárga póló van rajtunk, akkor citromsárga.
Az óra leggyengébb pontja a felhúzókorona, ami érzésre annyira durva kidolgozású, hogy már csak azzal, hogy betekerjük a koronazárat, ki tudja kezdeni a bőrünket. Nem kellett volna sokat foglalkozni még az órával, hogy ne csússzon el ezen, de ha nem nagyon tekergetjük – márpedig folyamatos viselés mellett nem kell tekergetni, akkor nem fog zavarni. A kézfejemen nem hagyott nyomot.
Na de a számlap! Az beszarás elképesztő! a magasfényű lünettabetéttel annyira jól kiegészítik egymást, annyira misztikus tündöklés árad az órából – magam sem gondoltam, hogy ezeket a szavakat így és ebben a kontextusban le fogom írni – hogy percekre el lehet benne veszni. Önmagában az aventurin számlap is szép, de a lünetta sokat tesz hozzá, valamint az indexek megoldása, amit a Venezianico ügyesen kivitelezett. Az indexeket nem a számlapra applikálta, hanem a számlap körül végigfut egy gyűrű, amin támaszkodnak az indexek, a számlap fölött, ezzel egyfajta lebegő hatást elérve. Játékos és látványos, le a kalappal. Tegyük hozzá, nem űrtechnológia, más gyártók is éltek/élhetnek ezzel a megoldással, mégsem különösen elterjedt.
Választható gumi-, vagy acél szíj (Canova fantázianévvel), utóbbi kifejezetten emlékeztet a Patek Philippe Nautilus szíjára, de tényleg egészen, félelmetesen. Ettől függetlenül viszont látványos, szépen kiegészíti az összességében fényes órát, és kényelmes is. Szerencsére elérhető hozzá félszem, javaslom, ha valaki vásárlásra adja a fejét, akkor jelezze a megrendeléskor, hogy a csomagba szeretne egy „half link-et” azaz félszemet, mert valószínű, hogy azzal lehet majd igazán jól beállítani.
A werk szempontjából nem akart különleges lenni a Venezianico, kollekcióira jellemző, hogy az alacsonyabb árú szegmensben Seiko NH35, a középkategóriában pedig Sellita SW szerkezeteket használnak, ebbe a modellbe is egy SW200-1 került., amit a szépen kidolgozott hátlap mögött szerencsére nem látunk. Látunk viszont olasz feliratokat – üdítő – és egy tengeralattjárót, ami a vízállóságra utal vissza.
Csuklón kényelmesen ül az óra, két hétig hordtam folyamatosan megosztva a gumi-, és a fémszíjat, mindkettővel kényelmes viselet, fémmel nekem kicsit nehéz volt, de már hozzászoktam a titán órák alacsony súlyához, gumiszíjjal viszont optimális. Összességében kellemes meglepetés volt, a pozitív tapasztalat után az is lehet, hogy a jövőben gyakrabban láthatunk Venezianicot az oldalon.
Gumiszíjon az Avventurina modell ára 950, fémszíjon 1035 euró, mindezt olyan minőségben, amit kétszer ennyiért kínálnak a nagyobb, svájci gyártók.
Galéria:
