A Heuer – önmagában – nem élte meg jól a kvarcválságot. Bekerült a TAG alá, ami összességében jót tett neki. Még ha nem is öregedett szépen a nyolcvanas és kora-kilencvenes évek dizájnja, a márka erőre kapott, újraépítette arculatát (don’t crack under pressure) és napjainkban is töretlen sikernek örvend. Visszanyúltak a kvarcválságig és onnan merítettek ihletet.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Beszéljünk először az újonnan megjelent TAG Heuer x KITH együttműködésről, utána pedig arról, hogy ez miként helyezkedhet el a svájci óraipar csillagokkal teli galaxisában.
1986-ban az első TAG névvel is fémjelzett TAG Heuer a Formula 1 széria volt, 3 millió példány fogyott belőle. Volt belőle acél tokos, acél tokos üvegszál bevonattal és színes üvegszál-tokos. Izgalmas széria volt, igazi nyolcvanas évek, egyszerű kvarc szerkezet, relatíve olcsó és népszerű.
Nem öregedett jól – legalábbis nézőpont kérdése -, a gyűjtőknek sem ez lett a kedvenc modellje, napjainkban az ára egy első generációs (1986-1990 közötti) F1-es TAG-nak csak ritkán haladja meg a 150 ezer forintot, de akkor már nagyon makulátlan állapotban kell legyen.
Kicsi is, kvarc is, és a dizájn sem az, amiért napjainkban két kézzel kapkodnának. Mégis, a TAG Heuer úgy döntött, hogy 38 évvel az első Formula 1 sorozat megjelenése után itt az ideje felidézni a szériát, és a KITH nevű ruha/cipő bolttal közösen újra kiadni a színes Formula 1-eket. 10 változat érkezik, ebből 3 érhető el a TAG Heuer weboldalán, az acél tokos – tojáshéj számlapos 1350 darabra limitálva, a fekete műanyag tokos zöld lünettával és szíjjal 825 darabban, és a fekete műanyag tokos, szintén 825 darabban, kék lünettával, és gumiszíjjal.
A tokméret hű a nyolcvanas évek beli modellhez, 35 milliméteres átmérő mellé tokfültől tokfülig 40 milliméter, a vastagsága pedig 9,45 milliméter, a vízállósága 200 méter, az acél változatokba 12 óránál Kith & Kim gravírt találunk. A szerkezetről csak annyit tudhatunk meg, hogy van, úgyhogy nagy valószínűséggel ETA, vagy Ronda kvarcszerkezet van benne.
A három, a TAG Heuer weboldalán megtalálható modell május 3-tól elérhető a miami-i TAG Heuer butikban, majd május 6-tól egyéb kijelölt butikokban. Tehát ez a „könnyebb” út, ha szeretnénk egy ilyet. A nehezebb a másik 7 órához tartozik, ezeket ugyanis a főbb, amerikai nagyvárosokban levő KITH butikokban lehet megszerezni személyesen, ha épp arra járunk, vagy online a KITH weboldalán, ha a KITH alkalmazásán keresztül feliratkozunk egy sorsolásra, amin ha bejutunk, akkor lehetőségünk lesz megvenni az órát. A KITH-változatok egyébként 250 (műanyag) és 350 (acél) darabra vannak limitálva, színenként.
A TAG oldalán mindhárom változat termékoldalát megtaláljuk, jelenleg 601.000 forintos áron érhetőek el. Viszont ha mind a 10 színt szeretnénk, akkor 18.000 svájci frankos (7,2 millió forint) áron gyűjtői kisbőröndben is megvásárolható a szett, persze ez a csomag még limitáltabb, 75 készlet vásárolható.
Összegezve tehát itt egy 35 milliméteres kvarcóra szett, acél és műanyag Arnite tokos változatokban acél-, vagy gumiszíjjal, élénk színekkel és hamisítatlan, nyolcvanas évek második felét felidéző TAG Heuer Formula 1 dizájnnal. Szinte lehetetlen innen Európából beszerezni, de ha sikerülne, akkor 601.000 forint.
Ez az újdonság, de ennek a modellnek a megjelenése sokkal többet hordoz magában, mint néhány színes óra, és fontos, hogy mögé nézzünk.
Az óraipar rejtélyes világ, a benne dolgozó döntéshozók és kreatívok gondolatmenetei kifürkészhetetlenek. Annyira, hogy sok olyan helyzet van, amikor ülünk a képernyő előtt, meglátjuk, hogy kijött egy újdonság és a második sortól már felvont szemöldökkel olvassuk a hírt, mert ép ésszel felfoghatatlan dolgokat látunk. Egyértelmű sikermodellek nagyon alacsony darabszámra limitálva, vagy egyszerűen beszerezhetetlen módon tálalva.
Ha csak az elmúlt négy évet nézzük (2020-2024) rengeteg olyan óra került bemutatásra, aminél megmagyarázhatatlan volt az alacsony darabszámú limitáció. Az óraipar egyik fegyvere a „limitált kiadás”. Ha nem hisznek a modellben, de valamiért ki kell adni, akkor nagyon egyszerű alacsony darabszámban kiadni, mondjuk 50-100-250 darabban, mert annyi úgyis elmegy belőle – valószínüleg. Aztán kiderül, hogy ment volna 1-2000 darab is, csak hát nem gondolták – ezt természetesen nem nyilatkozatban adják ki, hanem háttérbeszélgetések során kerül elő. Ha csak két példát kell mondjak, akkor a Louis Erard x Alain Silberstein közös alkotása a Le Triptyque hármasa, vagy a Breitling Superocean ’57 Capsule Collection szivárvány indexes verziói. Utóbbi esetében külön érdekes volt, hogy az először 250 darabban kiadott óra sikere akkora volt, hogy fekete helyett kék számlappal kiadták 1000 darabban is.
A másik célja a limitált kiadásoknak a figyelem-, és érdeklődés felkeltése. Ha van egy limitált széria, ami nagyot szól, az vásárlókat hozhat a gyártó más modelljeire, mert a figyelem és érdeklődés miatt jobban megismerik a márkát. Arra nem gondolnak, hogy ezzel a húzással sokan meg is utálhatják a gyártót pontosan emiatt a hozzáállás miatt.
A Swatch és az Omega zseniális húzása, a MoonSwatch ugye nem limitált széria volt, de valószínüleg ott sem számítottak arra, hogy mekkorát fog durranni, és ezért sokáig hiány volt belőle még azokban a kijelölt butikokban is, ahol egyáltalán kapni lehetett (itthon sehol, legközelebb Bécsben). De a MoonSwatch-nál valami megmozdulhatott. Főleg, hogy egy évre rá megérkezett a Blancpain Fifty-Fathoms műanyag változata is, Swatchpain gúnynévvel – noha ez sokkal jobban élvezhető darab lett szerintem, mint a MoonSwatch. Ne menjünk el a Maurice Lacroix Aikon Tide mellett sem, ami szintén egy vidám színekben létrehozott műanyag tokos (tengeri szemétből készült), gumiszíjas kvarcóra – 750 euróért. Sőt, sokan észre sem vették, mert nem volt kellő szenzáció: a Tissot Sideral, ami karbon tokkal és gumiszíjjal idézi a múltat.
És eztán jött a KITH Heuer. Tegyük félre, hogy a Hodinkee nevű amerikai online órás magazin (ami az LVMH csoport tulajdona, csak úgy, mint a TAG Heuer) már egy évvel ezelőtt megjelentetett egy cikket, hogy ezt az első generációs F1-et kéne újra kiadni. Igaz, ott a következtetés úgy szólt a végén, hogy „(…) néha elfelejtjük, hogy egy belépő kategóriás óra, ami 1.800 dollárba kerül, az valójában nem is belépő kategória. Ezért is lenne rendkívül szórakoztató egy néhány száz dolláros, műanyag tokos TAG Heuer kvarcóra a régi és az új hullámok szerelmeseinek”
Tehát volt egy jó gondolat – nem kétlem, hogy ezen keresztül szondázták a márka kedvelőit, hogy tetszene-e nekik -, szinte csak pozitív visszajelzés érkezett, eltelt egy év, és a Watches and Wonders alatt…. nem jelentették be. Viszont Watches and Wonders után pár nappal szintén a Hodinkee felületén megjelent egy órákról beszélgetős interjú a KITH elnevezésű edzőcipő-, és ruhamárka (bolt) alapítójával Ronnie Fieg-gel, amiben elmondja, hogy neki mennyire fontos az első TAG Heuer F1 kollekció, mert ez volt az első óra, amit kapott a szüleitől pedig szegények voltak, és a többi, és a többi. Ezt az interjút úgy megcsinálni, hogy akkor már ők mind tudták, hogy jön az újrakiadás, ráadásul vele együttműködésben, szerintem véleményes. Ahogy olvastam a kommentszekciót youtube-on, nem csak én gondolom ezt.
Senki ne érezze magát rosszul, hogy ha nem ismeri a KITH márkát, ez egy amerikai, prémium sport és divatruházatot értékesítő bolthálózat, ahol egy pamut kapucnis pulcsi akár 4-600.000 forint is lehet. Biztosan megvan ennek is a célközönsége, hiszen jól megy, és instagramon a KITH-nek 3 millió követője van, a TAG Heuernek 3,2 millió.
Május elsején, ami a TAG Heuer szempontjából egy megemlékezés kéne legyen Ayrton Senna Forma 1-es pilóta haláláról, ráadásul idén a 30. évfordulójáról, mivel Senna ugye TAG Heuer nagykövet volt – mégha ezt akkor nem is így hívták, de legalább reklámarc. Ehelyett május elsején előrukkolt a TAG a színes Formula 1 modellek újrakiadásával. Oké, F1, még így is átmegy, sőt, végre egy színes, játékos, részben műanyag kollekció! De:
- a KITH-nek az én véleményem szerint ehhez semmi köze.
- Leszűkítették a darabszámot nevetségesen alacsonyra (1350, 825, 350, 250 db).
- Leszűkítették 3 modell elérhetőségét EGY amerikai butikra (aztán később, hatodikán majd még kiderül, hogy hol lehet, de csak a három TAG Heuernél is elérhető darabot).
- Leszűkítették a maradék 7 darabot egy csak Amerikában megtalálható bolthálózat boltjaira és sorsolós appjára.
- És emellett műanyag létéhez, kvarc werkjéhez és méretéhez képest kifejezetten magas, 600.000 forintos árcédulát kapott.
Erre a csomagra írtam a szerdai megjelenéskor a Facebook posztunkba, hogy öntökönlövés. Ez pontosan az. Annyira távol áll az a néhány ember aki ezt kitalálta, és jó ötletnek találta a valós piaci igényektől, hogy azt is nehezen hiszem el ennek tükrében, hogy maradhatnak az iparban. Amikor a legtöbb szegmensben a színes, a vidám a menő, akkor miért kell egy ilyen kollekciót ennyire limitálni?! És miért egy olyan országban, ahol akkor, amikor a Formula 1 széria megjelent, semmi köze nem volt a Forma 1-hez és most is csak minimális? És miért ilyen áron? Én értem, hogy TAG Heuer, és az acél modellek – mint „teljes értékű darabok” kerüljenek ennyibe. De a vidám, műanyag modellek… Persze, el fog fogyni. A limitációk is érthetőek, mert ha túl sokan sokallják ennyiért, akkor is el fog fogyni. De ha ez 450.000 forint lenne limitáció nélkül, és mindenhol lehetne kapni, egész biztos hogy rengeteg fogyna belőle. Így viszont aki épp nem Amerikában van, az rászorul a kelet-európai szürkepiacra, ahol majd szép sarcot kifizetve lehet majd hozzájutni.
Alkothatott volna tehát a TAG Heuer egy olyan szériát, ami nemzetközileg is sikeres, és tízezerszámra adják el mindenhol, ehelyett csináltak egy olyat, ami a világ minden pontján érdekes, de kvázi csak Észak-Amerikában elérhető, a 10 változat összesen 4.950 darabban.
Majd legközelebb talán sikerül átgondolni, és egy sikerre ítélt szériát nem korlátozni, hátha így találkozik a kínálat a kereslettel.
