A hatvanas évek motorsport szempontjából rendkívül izgalmas volt. Ekkor jelent meg a 911-es Porsche, a Jaguar E-Type, ekkor ismerhette meg a nagyközönség a kiváló versenyzőt, Jacky Ickx-et és a legendás Jackie Stewartot. Ekkoriban élték fénykorukat, és aztóta is az egyik legjelentősebb időszak a stopperes karórák történetében.
Az ötvenes években több híres, de annál veszélyesebb autóverseny is létezett, amiből aztán óraipari legendák születtek. Ilyen volt a közép-amerikai Carrera Panamericana, vagy az olasz Mille Miglia. Akkoriban a karstoppereknek – ahogy korabeli elnevezéssel illethetjük a stopperes karórákat – valódi funkciója volt. Nem csak hangulatot árasztott, sőt, akkor még a múlt évszázadba való romantikus merengés még nem létezett ebben a szegmensben, hanem egy eszköz volt, amivel időt tudtak mérni. Versenypályán, edzésen, bárhol.
Napjainkban a heritage – múltidéző – kiadásokkal ezeket az időket akarjuk újra megélni, az illatukat magunkba szippantani, az emlékeket magunkénak érezni. Még akkor is, ha valóban semmi közünk nincsen ahhoz az érához, egyszerűen érdekesnek és izgalmasnak találjuk.
Vannak gyártók, akik kifejezetten ügyesen lőnek erre a (rés)piacra, és vannak akik nem. A Baltic-nak viszont ars poetica-ja, hogy régi korok ismert dizájnjait modern köntösben, elérhetőbb áron hozza el. Etienne Malec, a márka alapítója ezt az irányt tűzte ki, amikor 2016-ban megalapította a márkát, és egyelőre úgy néz ki, hogy nagyon jó úton halad. A vlogunkban már foglalkoztunk egy Breguet számos Calatrava-szerű heritage darabbal, 300 ezer forint alatti áron, ITT tudjátok megnézni az epizódot.
A Baltic nem ködöl: a tokokat és a szíjakat a Távol-Keletről szerzik be, a szerkezet szintén beszállítótól érkezik, legyen az épp kínai, vagy svájci, és a végső összeszerelés és csomagolás történik Franciaországban. Pozitívum, hogy nem találnak ki misztikus meséket.
Jelen tesztünk tárgya, a Tricompax április elején került hozzám egyenesen a gyártótól és azóta az állandó napi körforgásban van a hétvégi G-Shock és a sportos/nyárias megjelenésű Tissot Sideral mellett. Annyian, mint az elmúlt három hónapban, sosem kérdezték meg, hogy „mi ez rajtad, ami nagyon hasonlít egy Paul Newman Daytonára?” – legyen szó itthoni követőnkről, vagy véletlenszerű optikusról Párizsban.
Valóban, első pillantásra a híres-hírhedt Paul Newman-féle Rolex Daytona ugorhat be, pedig a szíj inkább Omegás, a számlap és a mutatók pedig a Nina Rindt féle Universal Geneve-re emlékeztet (amiről ITT írtunk). A tok 39,5 milliméter átmérőjű és 13,5 milliméter vastag (üveg nélkül csak 11), ami így papíron egy elég zömök végeredményt sejtet, viszont a tokfülek ívével sikerült egy picit nyújtani rajta, az óra „hossza” így 47 milliméter. Az 50 méteres vízállóság teljesen elfogadható, ez nem az az óra, amiben pancsolni kell. Kibírja a nagyobb zuhékat, és azt is ha beleesünk a tengerbe a jachtunkról, amikor a legutóbbi veteránautó-verseny eredményét ünnepeljük, de ennyi, ennél többre viszont itt igény sincs.
Az üveg domború, a széle ívelt, ami egészen érdekes optikai hatást kelt, ahogy megdöntjük az órát, látványosan nyújtja meg a képet. A számlap mellett nem mehetünk el szó nélkül. A fehér alapon fekete segédszámlapokat nevezzük inverz-, vagy fordított pandának (a rendes panda a fekete alapon fehér segédszámlap). A fehér nem élénken világító fehér, hanem a vintage hatást erősítő törtfehér. A segédszámlapok koncentrikus kör textúrája látványos, de nem tolakodó.
A tipográfia ráerősít a hatvanas évekre a lünettán és a számlapon egyaránt: az open 6/open 9 bár a Rolex égisze alatt lett különösen érdekes és elterjedt, de minden vintage jellegű/heritage, magyarul múltidéző órának nagyon jól áll, hát még a célkereszt jellegű felosztás. Világító festéket az óra-, és a percmutató kapott, valamint az órajelölők külső pereménél a pici fehér háromszögek. Nem sok, de ez valóban korhű.
A központi nagy másodpercmutató a stopper indításával kezd mérni, 3 óránál a stopper 30 perces kiosztású percgyűjtőjét, 6 óránál a 12 órás óragyűjtőt, 9 óránál pedig az idő kijelzéséhez kapcsolódó folyamatos másodpercet találjuk. Mindezt kézi felhúzással kelthetjük életre, ugyanis a Tricompaxba nem automata szerkezet került – ezzel is erősítve a hatvanas éveket. A Sellita SW-510m szerkezet nem különösebben szép, értem ezalatt, hogy nincs díszítve, de a kidolgozása alapos és jó. Tegyük hozzá, hogy a hátlap tömör, tehát nem csak nem nézegetni szánták, de nem is jutott ez senkinek az eszébe. 62 órás járástartalékot biztosít 28.800-as lengésszám mellett, tehát sem a másodpercmutató mozgásának finomságára, sem a járástartalékra nem lehet panaszunk.
A tok oldala szálcsiszolt, a lünetta szélesebb, mint a tok, felfelé, tölcsérszerűen szélesedik, a pereme pedig polírozott. A lyukas-tokfül jól eltalált múltidézés, és a szíjat is könnyebb így cserélni.
A lünettabetét nem kerámia, hanem festett alumínium – mint a kerámia előtti időkben szinte az összes kronográfon. A tachyméter skálával átlagsebességet tudunk mérni, apró, de figyelmes részlet, hogy 200-ról indul a skála, tehát ez a legnagyobb átlagsebesség, amit mérni tudunk, ez is egy visszakacsintás a hatvanas évekre – noha akkor már voltak versenyautók jóval nagyobb végsebességgel. Kétféle szíjjal kérhetjük, az egyik a „beads of rice” stílusú ún. rizsszem szíj, valamint a laposszemes, amivel a képeken is látható. A minősége jó, kényelmes, kicsit csörgős, és a tükörpolírozott felületek meg lehetnének szebben csinálva, főleg a végszemeknél – itt nem tudom elfogadni, hogy így korhű. A rizsszem szíj valamivel jobbnak tűnik.
Na de a piszkos anyagiak! Jelenleg 2.089 eurót kér érte a Baltic ,amire elsőre felszisszenhetnénk, de pont vlogunk első félévi epizódjaiban volt rendre visszatérő téma, hogy mennyire megugrottak az óra árak az elmúlt 1-3 évben. Egy ETA 7750/Sellita SW500-zal (röviden Valjoux-nak emlegetjük, ejtsd: valzsú) szerelt óra már csak elenyésző, 1-2 esetben érhető el 1 millió alatt, sokkal inkább 1,2-1,5 millió márkától és típustól függően. A kézihúzós kronó szegmensben közvetlen vetélytárs a szintén 800.000 forintos Tissot PRS516, amiről itt volt már cikkünk, itt pedig a vlogban veséztük ki, microbrandek, mint a Farer szintén 800.000 forintért, vagy Massena LAB 1,2 millió (+ vám, áfa). Megemlíthetjük még az Oris Divers 65 ugyanilyen szerkezettel szerelt változatát, de 1,6 millió forintos árával már más ligában játszik. Ennek fényében érdemes böngészgetni a Baltic kínálatát, tudva azt, hogy egyenesen kommunikáló, egyértelmű hitvallással rendelkező, európai gyökerű márkával van dolgunk.
A tesztdarabot a gyártó, a Baltic Watches biztosította.
