Új versenyző – Venezianico Arsenale

Egyre inkább megkérdőjeleződik, hogy a mi életünkben véget ér-e az integrált szíjas órák iránti láz, de amíg együtt evezünk, legalább nézzük meg mit tartja fenn a hajót. Itt a legújabb elérhető árú integrált szíjas óra, a Venezianico Arsenale!

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

A feltűnően aktív, fiatal Venezianico egyre többet kísérletezik a népszerű Nereide búvárórás formái mellett más koncepciókkal is. Ennek a legújabb ága a nemrég bemutatott Arsenale.

Volt pár hónap, mikor úgy tűnt, hogy a legtöbb márka hátrahagyta a kék számlapok sűrű erdejét, aztán mindent visszarántott a jégkék, ami azóta is az egyik legnépszerűbb árnyalat. Viszont, voltak akik észrevették, hogy bizony a színek ettől még érdekesek és érdemes velük játszani. A Venezianico is volt elég bátor, így az új Arsenale trió egyik tagja élénk lila számlapot kapott, amivel kitűnik visszafogottabb fekete és kék társai közül.

A színek mellett a számlapok genfi csíkozása is jól illik az elegánsabb integrált szíjas modellek közé. Kiemelendő a feliratok és a fölösleges elemek kerülése. Nincs nagy márkanév, csak a logó, nem találunk dátumablakot és lume se befolyásolja a letisztult képet. Ez, ahogy a fekete Redentore esetében, itt is az árat meghazudtoló, luxusórákat idéző összhatást támogatja, ami természetes fényben csak felerősödik. Körben süllyesztett a percskála, amire rálógnak az applikált indexek. Középen csak egy áttört perc és óramutatót találunk, melyek felfogatását igényesen eltakarták. 

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

40 milliméter átmérőjű, 44 milliméter hosszú és csak 8,95 milliméter vastag az egyik híres velencei épület ihlette acél tok. 1104-ben kezdték építeni a később épületegyüttesé váló Arsenalet, ahol kezdetben csak karbantartották a tengerészet hajóit, majd hajóköteleket és egyéb alkatrészeket kezdtek gyártani, később pedig komplett hadihajók is készültek az erőd szerű gyárban.

Az épület jellegzetes homlokzata a barázdált rámán jelenik meg, ami egyben hasonlít a Parmigiani Tonda PF vonalaira is, ami a visszafogott luxus jeles képviselője. A tok többi vonala pedig az Arnold & Son Longitude-ra hasonlít, aminél a Venezianico Arsenale tokja részletesebb. Polírozott a ráma és a tok oldalát díszítő, széles letörés, míg a többi felület szálhúzott. 3 óránál a többi modellről ismert, logóval díszített koronát találjuk, ami sajnos a korábbiakhoz hasonlóan itt is éles, bár ez nem mindegyik óránál fordul elő.

A dizájn elengedhetetlen része az integrált acél csat, ami széles H szemekből és az azokat összekötő téglatestekből áll. Ez a korábbról ismert, Canova fantázianevű acél csat radikálisan szögletesített változata, aminek felületkezelése követi a tok által kijelölt irányt, szálhúzással és polírozott letörésekkel. Egy gombnyomással nyitható pillangózár tartja a csuklónkon, ami nem ad lehetőséget a mikroállításra, így csak a teljes szemek kivételében bízhatunk, nincsenek kisebb, félszemek.

Az Arsenale épületegyüttes bejáratával díszített tömör hátlap mögött egy Miyota 9029 automata szerkezet dolgozik 4Hz-es frekvencián, 42 óra járástartalékkal. Részben ennek is köszönhető a kényelmes, 9 milliméter alatti vastagság, hiszen ez a werk 0,7 milliméterrel vékonyabb, mint a népszerű ETA 2824 klónok. Jó látni, hogy a Venezianico bátran válogat a beszállítók közül, mindig az adott modellhez illő opciót választják, ezért van a kínálatukban Seiko, Miyota és Sellita szerkezetes óra is.

Egyik változat sem limitált és mindegyik 800 euróba került, amivel egy rendkívül erős szegmensben találja magát a termék. A jó ár-érték arány mellett a ninche luxusmárkákra emlékeztető elemek állnak a Venezianico Arsenale oldalán.