Az elmúlt években egyre több gyártó rukkolt elő bronztokos órával az alsóbb kategóriáktól a luxus-szegmensig mindenhonnan, ezen gyártók száma pedig egyre csak növekszik.
Úgy érezhették, hogy az órakedvelő társadalomnak szüksége van valamire, ami új korában arany színű, de pár nap, vagy hét viselése után önálló életre kel és a felső réteg nekilát oxidálódni. Pontosabban egy oxid réteg keletkezik a tok felületén. Innentől megindul a zöldesedés, barnásodás, a házi praktikák a tok öregbítésére, rohasztására, hogy minél egyedibb legyen.
Aztán, ha meguntuk, akkor az oxidréteg eltávolítható akár polírozással, akár enyhén maró anyagokkal (nekem az ecet vált be enyhe oxidréteg eltüntetésére). Szóval ha úgy vesszük, ez egy játék az anyagokkal. Mégis történelmi, hiszen a bronzkor és a bronz eszközök megjelenése egy különösen jelentős mérföldkő volt. A Venezianico ezt örökíti meg nem csak a tok anyagában, hanem a számlapon. is.
Az olasz gyártó felhozatalából foglalkoztunk már a búváróra kollekcióval, a Nereide-vel, az Arsenale-val és a Redentore több típusával is. Ismét a Redentore kollekcióban újít a márka, íme a Bronzo. Az óra Szent Márk lovainak állít emléket – a hátlapon is gravírozva láthatjuk a négy lovat -, a négy ló bronz szobra eredetileg a Szent Márk székesegyházban található – ki nem találjátok – Velencében.
A tok az ismert Redentore-tok. Ívelt tokfülek 46,7 milliméteres hosszal, kereken 10 milliméteres vastagsággal, 40 milliméteres átmérő, szemből polírozott, az oldalain szálcsiszolt felületkezeléssel, amolyan modern öltönyórás megjelenés. Az 50 órás vízállóság már a minimum, amit szerintem egy órának a napjainkban teljesítenie kell. Komolyabb pancsolásra, úszásra, egyebekre nem különösebben ajánlott, de ha kézmosás közben rámegy a víz, semmi baja nem lesz.
Az üveg természetesen zafírkristály, tükröződésmentes bevonattal, a mutatók bronz színűek, ahogy a logó is 12 óra alatt. A parádé viszont a számlapon kezdődik. Kézzel antikolt bronz: egy puha bronzötvözet, amit először políroznak, majd finoman szálcsiszolnak, hogy éppen csak matt legyen és ezután antikolják, amit finoman visszacsiszolnak, hogy egyenetlen, óbronz hatása legyen. A képek nem adják vissza teljesen, de valóban látszik, hogy ezzel foglalkoztak.
A tüskecsat színben passzol a tokhoz, masszív, mégis formás, igényes kidolgozású. Az olasz „érlelt marhabőr” szíj pedig pont annyira minimalista, amennyire ennél az óránál lehet. Semmiképpen nem nézne ki ennyire jól vele egy lakozott krokodilmintás bőr.
A gravírozott hátlap alatt egy 9039-es Miyota szerkezet dolgozik, amit kedvelünk a vékonysága (3,9mm – ETA 2824-2 4,6mm, Seiko 6R35 5,25mm) és magas lengésszáma miatt.
Mindennek tetejében az árcéduló 750 euróról, tehát nagyjából 300.000 forintról szól. Összevethetnénk a francia mikrobranddel, a Baltic-kal, nekik is nemrég jelent meg a bronz tokos órájuk, forgattunk is vele, cikk is született róla, még az ára is szinte azonos, viszont méretileg csak 36 milliméter, az a három milli pedig elsőre nem tűnik soknak, de rengeteg. A 40mm egy sokkal univerzálisabb méret, ráadásul a fültől fülig hossz egy milliméteren belül van.
Tok: 40x11mm, bronz. L2L 46,7mm.
Kristály: zafírkristály tükröződésmentes bevonattal
Vízállóság: 50m
Szerkezet: Miyota 9039, 4Hz, 42 óra járástartalék.
Szíj: olasz borjúbőr szíj
Ár: 750 EUR
Galéria: