Mindentvivő öltöny-Orient Star modellek jelentek meg, íme

Olyan kidolgozású öltönyórát húzott elő a kalapból az Orient Star, hogy a svájci lankák között visszhangzik.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Amikor órakedvelők – kezdőbbek és profibbak – egymás között beszélgetnek mindig előkerül a „presztízs” szó. Presztízsmárkák, típusok, rossz elnevezés és a többi, az egyik oldal elkezdi sznobozni a másikat, az pedig visszafelé bedobja a „nemérteszhozzá” kártyát. Nézetek, ideológiák és némi személyes tapasztalat mentén félelmetes szópárbajok, vagy éppen kommentfolyamok alakulhatnak ki. Az egyik ilyen téma mindig a „drága japán óra”. A „drága óra” és a „drága japán óra” mást jelent. A japán óráknál hozzászoktak az emberek az 50-100 ezer forintos Seikokhoz – amik már nincsenek, ahogy 120 forintos kilós kenyér sincs -, a 40-80 ezres Orientekhez, és a hasonló árkategóriájú napelemes Citizenekhez.

Egyrészről az órásvilág az elmúlt 10 évben – meglátásom szerint – nagyobbat változott, mint az azelőtti 20-25 évben, másrészt az árak, a termékpaletták és a minőség szintén. Külön vlogepizódunk volt, amikor összehasonlítottunk egy újonnan még többmilliós, használtan 8-900 ezres Graham Chronofightert egy vadonatúj Tissot PR516 kronóval, és – bár érdemes megnézni a videót -, arra jutottunk, hogy a most 900 ezres Tissot egyszerűen minden porcikájában jobb minőség, mint egy 15 évvel ezelőtti felsőpolcos kronó. A japánok pedig szintén új szintre emelték az órakészítés tudományát: egyrészt a „belépő” szegmensük sem olyan mint 15-20 éve, másrészt ráébredtek, hogy igenis van keresnivalójuk a felsőkategóriában. A Grand Seiko a Spring Drive szerkezettel megreformálta az óraipari hibrideket, minőségben – és árban pedig a luxusszegmensbe enged betekintést, jelen cikkünk alanya, az Orient Star pedig a középkategória áráért kínál gyakorlatilag felsőkategóriás kidolgozást. Mivel ez a folyamat , vagy jelenség még fiatal, itthon és Európában, ezért nem kell azonnali eredményt várjunk, továbbra is erős lesz az az oldal, amely a presztízsért kiállt egy egymilliós öltönyóránál, de már megjelent az az oldal, aki felismeri azokat a finomságokat a japán darabokon, amiket Svájcban jóval magasabb polcokon mérnek.

Ez a hosszú bevezető ékes példája és szép párhuzama annak, mint amit egy régi interjúmban Kovács Antal sommelier, órakedvelő mondott: „Mert amíg egy neves sztárpincének a manipulált borát fél percig sem kell magyarázni, csak kimondod a nevét, és azt mondják, hogy fú, azt kérem, addig a természetes nedűről és a teljesen ismeretlen termelőről egy órát kell beszélnem, míg egyáltalán azt mondják, hogy na jó, tölts egy picit, megkóstoljuk. ” Nagyjából így van ez a felsőkategóriás japán órák terén is. Ezt az Orient Start pedig tényleg érdemes „megkóstolni”.

Az első és legszembetűnőbb attrakció az én szemszögemből, amiért ezt a különösen hosszú felvezetést írtam, az a tok. 39,5 milliméteres acél tok, teljesen gömbölyű oldalsó résszel, nincs kiegyenesítve a kör. A 11,5 milliméter körüli vastagság nem a legöltönyösebb, de még mindig be tud csúszni az ing alá – ezen a fronton van még mit csiszolni. Viszont a tok finiselése – mondhatni csiszolása – elsőosztályú. A tok teljes oldalán végig kiváló, szinte 1:1-es leképezést látunk a tükörpolírban. Akárhogy forgatjuk az órát, végig tökéletesen kivehető minden tükröződés. Ez pedig azért nagy szó, mert a svájci márkák még többmillió órák esetében sem foglalkoznak effajta tökéletességgel, csak egy fényes felületet hoznak létre optikai tükör-hatás nélkül. Amire biztosan emlékszem, hogy -nem ilyen, csak – hasonló volt, az a Rado Diamaster GrandeSecond, amiről pár hónapja írtunk használttesztet, igaz ott nem acél, hanem kerámiatok lett szépen kidolgozva.

Az Orient „sallaz” polírozási technikának nevezi ezt (ami grandseikoéknál „zaratsu”), és lássuk be, lenyűgöző. Az ilyen kidolgozás hiányát addig nem is imserjük fel, amíg nem találkozunk egyre több ilyen tokkal, és állunk értetlenül ezek után a többmilliós órákkal a kezünkben, ahol eltorzult, elnyúlt, megfolyt tükörképeket látunk csak.

Két modell járt nálunk, a limitált sötétszürke számlapos, ami a matt felületen karc-szerű mintával dobja fel a hangulatot, valamint a lakkfehér számlapos, amit először látva felmerült, hogy vajon porcelán-e, de a modern óragyártás már nemigen használja, a réz, a festék és a lakk célravezetőbb és tartósabb. Az indexek festettek, a mutatók elegáns íveket kaptak, a szürke számlapos változaton továbbra is a leolvashatóság egyik legjobb példáját látjuk, amikor a mutató egyik hosszanti fele polírozott, a másik pedig szálcsiszolt. A járástartalék kijelző tipikus Orient Star védjegy – megosztó, de egy kézihúzós óránál valóban hasznos. A zafírkristályt tisztességes tükröződésmentes bevonat fedi, amik jól elvégzik a feladatukat.

Ugyanis e két M45 kollekcióba tartozó modellt az F8-as (F8A62) kézihúzós werk hajtja, 70 óra járástartalékkal, 21.600-as lengésszámon, és a japán felső(bb)kategóriától megszokott visszafogott díszítéssel. Mindez zafírkristály hátlap mögött, hogy legalább nézegethessük is. A számlap felőli oldalon is kínál érdekességet a werk, ugyanis holdfázis kijelzéssel is találkozunk 6 óránál, ahol a hold egy apró gyöngyház darabból került megmunkálásra, igazán szépen töri a fényt.

A szíj szintén japános. Jó minőségű, de láttunk már puhább, jobban a csuklóra formálható szíjakat. Ez viszont nem csak az Orient Start sújtja, hanem szinte az összes gyártót. Nagyon ritkán, leginkább a luxusszegmensben látni olyat, hogy egy bőrszíj tényleg nagyon jó legyen – ilyenkor persze már csiliárdokért, miközben akár a Hirsch kínálatában is 30-50 ezer forint között már felsőkategóriás-, 80-120 ezer között pedig valódi krokodil és aligátor bőr szíjakat kaphatunk. Szóval érdemes megpróbálni a gyárit, de ha nem válik be, van alternatíva.

Összességében olyan csomagot kínál az Orient Star az M45 kollekcióban (Az M45 Pleiades, magyarul Fiastyúk vagy Hét nővér néven ismert, az égbolt egyik legismertebb nyílt csillaghalmaza – ennek állít emléket), ami minden márka kollekciójában egy elismerésre méltó pont lehet. Aki ebben a szegmensben keres öltönyórát, annak vétek lenne kihagyni, legalább a szemrevételezését ezeknek a daraboknak.

Galéria: