A Poljot International a klasszikus orosz óragyártás újragondolása nyugati köntösben. Amikor az 1990-es évek elején az orosz vállalkozó Alexander Shorokhoff megszerezte a Poljot nevet és németországi bázissal újraélesztette a márkát, egy új reményt adott az orosz órák kedvelőinek.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Pedig a Poljot International órák inkább hangulatukban hajaznak a régi Poljotokra, mintsem minden apró részletükben. De maradjunk a történelmi viszonylatoknál: az Első Moszkvai Óragyár ötlete a szovjet felsővezetésben 1927-ben született meg, két év múlva kész volt a gyár, és rövidesen termelt is. A csődbement, amerikai Dueber-Hampden óragyárat vásárolta meg az orosz állam, pontosabban annak minden szabadalmát és gépét. 1935-ben az egy évvel korábban meggyilkolt, a gyárért igen sokat tevékenykedő Segei Kirovnak tisztelegve átnevezték a gyárat Kirov Óragyárra. Ekkoriban még amerikai liszensz alapján némi német segítséggel készültek zsebórák, de gyorsan önállósodott a gyár.
Mivel eleinte zsebórákat készítettek, de a karórákra egyre nagyobb szükség volt, a legenda szerint Sztálin egyszer utasítást adott egy karóra elkészítésére a Vörös Hadsereg számára, azonnali hatállyal. Holmi mérnöki izzadás eredményeképp rájöttek, hogy nem lehet ennyi idő alatt kitalálni valami újat, meg kell fogni a létező terméket, hegeszteni rá két – két fület, amibe be lehet akasztani a szíjat és máris a csuklójukra tudják szíjazni a katonák. Ebből a gondolatmenetből született meg a lengőfüles zsebóra – a széles bund szíjjal.
Ezt az 1940-es dizájnt eleveníti fel a Poljot International Kirovsky.
Mivel az eredeti modellnél a zsebóraszerkezetet el kellett forgassák 90 fokkal, hogy a korona 3 órához essen, mint egy rendes karóránál, a kismásodperc segédszámlapja is fordult, a zsebóra esetében 9 órához került – ez az elrendezés, tehát a korona 3 óránál, a másodperc segédszámlapja 9 óránál rengeteg zsebóraszerkezet-beépítésénél megmaradt, így például a legtöbbet használt svájci werknél is, az Unitas 649*-nél is.
A modern Kirovsky esetében egy Vostok 2415-ös szerkezetet vettek alapul, aminek a rotorja genfi csíkozást kapott, a látható csavarokat pedig kékítették – hogy hevítéssel, vagy festéssel, az pontosan nem derül ki.
Mivel a 2415-ös egy központi másodperces werk és nem hasonlítana eléggé a régi modellre, ezért a kismásodpercet áttétellel átvezették 10 órához, majd a tokot elforgatták egy órányival, így a segédszámlap korhű módon pont 9 órához esik, a korona pedig rendhagyó módon 2 órához. A lengő tokfüleket a mai technológiával pedig már játszi könnyedséggel lehetett 12 és 6 órához illeszteni.
Meg kell hagyni, egyáltalán nem baj, hogy ennyiben eltér az ősmodelltől az új változat, mviel így valóban kényelmes viselet – a látványos méretű hagymakorona nem nyomja a kézfejünket, mint megannyi más óránál.
A zöldes-szürkés selyemszámlap szintén a régi korokat idézi. A katedrális jellegű mutatók, a finoman barnított világító festék a számokban és a 3 órai segédszámlap az Első Moszkvai Óragyár cirillbetűs rövidítésével, és alatta a felirat „Kirova” egész hatásosan idézi fel az előd hangulatát.
A Kirovsky-hoz egy olasz bőrszíjat kapunk, ún. bund szíjat, így nevezik azt a jellegű bőrszíjat, ami az óra vonalát némileg követve az óra alatt is átmegy, de nem NATO. A zafírüveg domború, véleményem szerint elbírt volna még egy réteg tükröződésmentes bevonatot. A tok mindössze 40 milliméteres – ellenben a régi, hatalmas zsebórákkal -, viszont a szíj emel rajta valamennyit, így az átlagosnál nagyobb csuklón sem tűnik picinek. A saját csuklómon bizonyos szögből kicsinek tűnhet, de egyrészt nagy a csuklóm, másrészt a bund szíj optikailag mintha szűkítené az órát. Ötletes viszont a kivágás a tok alatt, így láthatjuk a szerkezetet a szíj lehámozása nélkül is.
Az 500 darabra limitált Kirovsky itthon 220 ezer forintba kerül. Ha vintage, vagy heritage jellegű svájci konkurenciát keresnénk neki, akkor bajban lennék. A hangulat egyedi, a werk a 60-as évek fejlesztése, a kidolgozás pedig árkategóriájában tényleg jó.
Galéria:
