Monacóról nagyon sok embernek a gyönyörű mediterrán tengerpart, kaszinók, yachtok, vagy Forma 1-es autóversenyek jutnak eszébe. Sokaknak viszont egy jellegzetes, négyszögletes tokformájú óra, általában kék számlappal és többé-kevésbé piros színű mutatókkal. A Heuer, majd TAG Heuer Monaco klasszikussá érett az elmúlt közel 50 évben.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az idei régi-új Autaviához és a kevésbé ismert tavalyi Monzához- hasonlóan a TAG Heuer ennél a típusnál is visszanyúlt a kezdetekhez, és változtatott az órán annak érdekében, hogy jobban felidézze az eredeti hangulatot. 2009-ben és 2015-ben is kiadták a Heritage Monacot, építve az óra legendás történelmére és arra, hogy Steve McQueen hordta. Az a Monaco kiforrottságának és jól eltalált dizájnjának egyértelmű jele, hogy nem volt szükség újratervezni a teljes órát, tokkal, számlappal, minden részével -mint az Autavianál és a Monzánál-, hanem elegendő volt az első Monaco verziókhoz hasonló részletekkel módosítani rajta: a korona átkerült a bal oldalra, igazítottak a számlap, a mutatók színén, az indexek formáján. Bár még most nem teljesen ugyanolyan, kisebb részletek, például a nyomógombok, tokforma kicsit mások, de ez minden bizonnyal tudatos, hogy mai szemnek jobban fogyasztható legyen a design.
Az első korszak
A Monaco története 1969-ben kezdődött, amikor a Jack Heuer vezette családi cég elhatározta, hogy teljesen újat és szokatlant hoznak létre, felkavarva a piacot. Így aztán a Breitlinggel, Burennel, és Dubois-Depraz-val közreműködve frissen kifejlesztett, legendás Calibre 11-es szerkezetüket, amely az első három, szinte egy időben kifejlesztett automata kronográf (Calibre 11, Seiko 6139, Zenith El Primero) egyike volt, beépítették egy akkor szokatlan formájú, négyszögletes tokba, amit ezen felül élénk színekkel és extravagáns dizájnelemekkel díszítettek –ez volt a legelső Heuer Monaco. Az elsők között is legelsők számlapján, 1969-ben még a Chronomatic felirat is olvasható volt. Sőt, 1969 tavaszán a Heuer mellett csak ez a felirat volt az órákon, a típusjel hiányzott. Ezek ma már extrém ritkaságok, extrém árakkal -2015-ben nagy szenzáció volt, amikor találtak egy Heuer Chronomatic feliratú, Autavia tokos órát, amiről sokáig azt hitték, sosem létezett vagy nem maradt belőle-.
Az óra megtalálta vevőit a piacon, a változatok köre elkezdett növekedni, megjelentek más színű számlapok, például szürke, fekete, más alakú mutatók, számlap variációk, így 2 vagy 3 segédszámlapos, különböző színvariációkban, fekete PVD bevonattal szintén készítettek tokot, ez talán a legritkább és legdrágább változat, Sötét Úrként – Dark Lord – is emlegetik. A szerkezetet is folyamatosan fejlesztette, cserélte a Heuer, a 11-es kaliber után bevezették a szintén automata 12-es és 15-ös kalibert, emellett 1972-től kézi felhúzású szerkezettel is árulták az órát.
A „régi” Monacók nem véletlenül ennyire ritkák és drágák, rövid ideig, 1969 és 1975 között gyártották ezt a típust. 4000-4500 darab készülhetett belőlük összesen, és az elmúlt évtizedekben egy részük elveszett, tönkrement. A svájci óraipar válsága nem kímélte a Monacót sem, 1975 után szünet következett.
Monaco újratöltve
A Monaco több mint 20 évvel később támadt fel. 1997-ben adták ki újra 5000 darabos limitált szériában, ami a 70-es évekbeli Monacótól már jócskán eltért. A referenciaszáma CS2110, fekete számlappal, aszimmetrikus segédszámlapokkal, jobb oldali koronával készült. A Heuer ekkor már TAG Heuer volt, miután a Techniques d’Avant Garde (TAG) a nyolcvanas években felvásárolta, de a számlapon a TAG felirat még nem jelent meg, csak Heuer Monaco.
Ezután mutatták be a ma leginkább ismert Monacot, ami mára nem csak egy típus, nagyon széles termékpalettává növekedett. A mai legismertebb Monaco a jól bevált régi receptet követi, néhány különböző verzióban. 39 milliméteres acéltok kék számlappal, a modernizált típusnál Calibre 12-es szerkezettel, jobb oldali koronával.
A Steve McQueen Heritage verzió jobban hasonlít az első típusokra, a számlapja matt, az indexek formája a hatvanas-hetvenes évek dizájnját követi, gyakorlatilag megegyezik az első, 1133B indexeivel, a korona baloldalon van és a szerkezet elnevezése is Calibre 11, hogy még inkább korhű legyen. Az alap Monaco listaára 4960 dollár, a Heritage ennél valamivel drágább, 5160 euró a TAG Heuer webshopjában.
Emellett is nagy választékban választhatunk a típuscsaládból, az egyszerűbb számlapos verziókat kedvelőknek készült, legegyszerűbb és legolcsóbb, három mutatós (stopper nélküli) típustól kezdve az olyan technikai bravúrokig, mint a zseniális, szíjhajtású szerkezetes Monaco V4, vagy a különleges ütésvédő kialakítással, már-már felfüggesztéssel rendelkező Monaco 24, a két – analóg és digitális – órát egy tokban egyesítő, átfordítható Monaco 69-ig.
Egy jótékonysági aukcióra készítették el a Monaco tokos Mikrograph-ot is, amelynek stoppere századmásodperc pontosságra képes. Ugyanez a változatosság igaz a designra is, léteznek gyémántberakásos, arany – platina és karbonszálas tokos, különböző méretű és színű verziók.
A Monaco a folyamatos fejlesztés és megújulás – vagy éppen retro divat – sikeres példájaként még jó ideig biztosan megmarad az egyik legismertebb típusnak az órák között.
