Kézihúzós, Omega, de nem Moonwatch, mi lehet az? A Chronoscope! Amivel egészen az 1940-es évekig repít minket vissza a gyártó.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Amit az Omega Chronoscope-nak hív, az gyakorlatilag egy tudományosabb jellegű számlapfestési módszer, amikor nem csak a lünettát használják valamilyen mérési lehetőség alapjának, mint mondjuk a búváróráknál a búvárlünetta, vagy stopperes óráknál a tachyméter skála, hanem ennél több, más beosztású skálát helyeznek el, a számlapon – legtöbbször a közepéhez közel.
Az 1940-es évek stopperes óráira jellemző számlapstílus egyszerre testesít meg sportosságot a funkciók révén, és eleganciát az összhatásának köszönhetően. Sokat gondolkodtam, hogy melyik az a pont egy sportos funkciókkal felszerelt órán, amitől én mégis elegánsnak érzem, de a számlap színén, és a skálák igényes tamponnyomásán kívül semmit nem találtam. Mégis inkább mondanám egy átmenetnek a hétköznapi, ún. casual és az elegáns közé beékelt darabnak.
A tokforma nem új, annál inkább a méret. A sima Moonwatch 42 milliméteres, az „extrázott” kollekciók, mint a kerámiatokos Dark Side of The Moon (fórumnyelven dsotm) pedig 44,25 milliméter. A Chronoscope a kettő között tátongó annyira nem hatalmas űrt tölti be a 43 milliméteres átmérőjével. Az aszimmetrikus tok nem új, ahogy a csavart, ún. Lyre formájú tokfülek sem. Vízállóságtól nem várhatunk többet mint eddig, 50 méterig merülhetünk – de ne feledjük, hogy ez a jelölés valójában nem a mélységet jelöli, sokkal inkább csak egy viszonyszám, és mérsékelten vízállónak mondanám.
A számlap 4 színkombinációban elérhető, ezüst-ezüst, ezüst-kék és kék alapon ezüst az acél tokos változathoz tartozik, a Bronze Gold bevonatos (?) modellhez pedig a barna sunburst számlapos. Azért meglepő a bevonat szó, mivel az Omega weboldalán Bronze Gold PVD bevonatként szerepel, addig legutóbbi találkozásunk és ismereteim alapján a Bronze Gold nem pusztán egy bevonat. A 14.600 eurós ár pedig szintén nem egy bevonatos órára emlékeztetnek. Az acél változatok 9.000 euróért vihetőek.
A számlapnak méginkább érdekes a Chronoscope névadó része, a skálák. A lünetta tachyméter skálája már ismert, ezzel átlagsebességet mérhetünk, stopper elindítása után azt kell nézzük, hogy hány másodperc alatt teszünk meg egy kilométert, és annál a pontnál, ahova a másodperc mutató mutat 1 kilométer megtételének a pillanatában, leolvassuk a számot a tachy skáláról és annyi az átlagsebességünk, az elmúlt egy kilométeren.
A számlapon található külsőbb festett kör a teleméter, szintén stopper használatával, mondjuk egy villámlás távolságát tudjuk kiszámolni: A fény észlelésekor elindítjuk a stoppert, a hang észlelésekor megállítjuk, és ahova mutat a stopper másodperc mutatója, annyi kilométerre történt tőlünk.
Ha még egy réteggel beljebb megyünk, akkor pedig a pulzusmérő segédskálát látjuk, ez az előbbieknél egyszerűbb.
Ez gyakorlatilag a negyvenes évek mindent-is-tudó órájának funkció sokasága.
A szerkezetre mondhatjuk, hogy rendhagyó, bár biztos vagyok benne, hogy egyre több modellben felbukkan majd a kézihúzós, koaxiális gátszerkezettel szerelt 9908-as szerkezet. Sok mindent nem látunk a kerékrendszerben, mert egy hatalmas csapágylemez takarja a részleteket, a billegőt és hídját meghagyták nekünk, minden más rejtély. Vigasz viszont, hogy a hatalmas csapágylemez szépen, amolyan omegásan dekorált, ennek nézegetése is okoz némi vizuális örömforrást. Érdekessége egyébként, hogy nem csökkentett, hanem a svájci szerkezetektől inkább megszokott 28.800-as lengésszámon dolgozik – kézi húzós werkekre ez egyébként sem volt jellemző -, és még így is 60 óra járástartalékkal bír. Ahogy elvárható, Master Chronometer minősítésű a Master Co-Axial szerkezet, tehát az Omega teljes mastersége belekerült a Chronoscope-ba.
A szíj és frissült, igaz csak ráncfelvarrás, de nagyon jó lett a finomállító a csatban, a szemek egyébként is aránylag rövidek, így könnyen csuklóra állítható, de ha mégis egy félszemen múlna, akkor a finomállítóval ezt egy pillantás alatt meg lehet csinálni. A szíj maga elég erősen szűkül a csat felé, ami viszont nem baj, sőt, kifejezetten vintage hatást ad, hogy nem egy egyen-vastag fémkarkötő tartja a csuklónkon az órát. Összességében egy nagyon jól értelmezhető újrakiadás, ami sikeresen idézi fel egy valóban nagyon régi modell hangulatát, modern köntösben, igaz árban némileg a Speedmaster Moonwatch fölé belőve. Hogy szebb-e, az szubjektív, hogy a 9908-as szerkezet magas lengésszáma, vagy a mostanra már szintén koaxiális 3861-nek a múltja erősebb, szintén szubjektív, én inkább azt mondanám, hogy bár bizonyos szempontból hasonlóak, mégis egy egészen más közönséget szólítanak meg.
Galéria:
