Ha egy óra mögött érdekes történet lakozik, népszerű lehet az óra. Ha az óra is jó és a történet is, már könnyedén kialakulhat egy kultusz. Ha egy óra már kultikus és tömegek imádják, úgy imádhatják még nagyobb tömegek, ha olcsó is.
Mivel ez általában együtt nem valósul meg, ezért kell készíteni egy olyat, ami olyan, mint a kultikus, de kicsit mégis más. És olcsó. Ebben az eddig rendhagyó műfajban alkotott akkorát a Swatch Group, hogy ilyet még az óraipar nem látott.
Hirdetés
-----------
Nem a leggyakoribb, hogy egy konszern, vagy egy önálló gyártó egy sikeres, kultikus modelljéből készítsen egy !nagyon! olcsósított változatot. Készült már a Speedmaster Moonwatchból kisebb tokkal, moduláris automata werkkel változat, ez volt az ún. Reduced Speedmaster, de az márkán belül, a márkától elvárható minőségben készült, kiszolgálva egy létező igényt egy kisebb méretű órára (42 helyett 39mm). Viszont olyan, hogy egy gyártó leghíresebb termékét szinte egy az egyben elkészítsék húszad áron, ráadásul cégcsoporton belül, egyedi lépés.
A Swatch Group óraipari jelentőssége nem kérdéses. Ha nem lett volna a Swatch, ma nem így nézne ki a svájci óraipar, tippelni sem lehet, milyen lenne, de egészen más.
A Swatch Group egyik legsikeresebb márkája az Omega, aminek legikonikusabb modellje a Speedmaster Moonwatch, a legolcsóbb márkája (ha a FlikFlaktól eltekintünk) a Swatch. Ezt a két márkát hozta össze a Swatch Group egy modell erejéig, aminek egyértelmű alapját a Speedmaster Moonwatch adta, ez lett az Omega x Swatch MoonSwatch.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Kicsit olyan érzés, mintha lehetőséget adtak volna egy még nem elnyomott kreativitású gyakornoknak, hogy „idefigyelj, kölyök! Mivel ügyesen megcsináltad minden Excel táblázatunk frissítését, ezért adunk neked egy lehetőséget. Találj ki egy olyan órát, amit nem nulláról kell megtervezni, elérhető árú, és az emberek tömött sorokban állnak majd érte izgatottan. Egy lehetőséged van, jól gondold végig, mert megcsináljuk!”. A gyakornok pedig végiggondolva a feladatot, frissdiplomás bátorsággal és a gyermekkor nem oly régi játékosságával gondolt egy nagyot és arra gondolt, mi lenne, ha elkészülne a MoonSwatch. Ilyen szójátékot ritkán látunk az általunk is sűrűn komorként és egyhangúként jellemzett svájci óraipartól, ez pedig kifejezetten találó.
Megfogták a klasszikus 42 milliméteres Moonwatch tokját, a méretet megtartották, de az anyagot nem. Egy a Swatch által fejlesztett, ún. Biokerámia (Bioceramic) anyagból készült, ami egyharmad részben ricinus olajból előállított műanyag – majd ha részletezik, közöljük – és 2/3 részben kerámia ötvözete. A képek alapján egyszerűen nevezhetnénk műanyagnak. A tokforma megegyezik a nagytestvérével, részben süllyesztett gombok és korona (ún. „assymmetric case), „Lyre”, azaz csavart tokfülek. Az igazi 5 baros vízállósága helyett csak 3 bar nyomást bír, de az űrben nincsenek medencék és strandok, tehát ez nem releváns, egy kézmosást pedig kibír.
A számlap és a lünetta is Moonwatch, annyi eltéréssel, hogy a segédszámlapok nem a Moonwatch kézihúzós werkjeinek (321, 861, 1861, 3861) számlapkiosztását kapták, hanem az ETA (ami ugye Swatch Group márka) réges régóta gyártott G10-es kvarcszerkezetének kiosztását. Ez a werk távolról is felismerhető a segédszámlapok jellegzetes „V” alakú elosztása alapján.
A segédszámlapok textúrája az ismert koncentrikus barázdáltság, mintha egy bakelitlemez felületét látnánk. A feliratok kifejezetten hangsúlyosak: 12 óránál az Omega logó, alatt az Omega felirat a saját, megszokott betűtípusával írva, csak úgy, mint alatt a Swatch. 8 és 9 óra között a Speedmaster felirat mint az igazin, valamint 3 és 4 óra között a MoonSwatch felirat.
A mutatók formája, az indexek és a tipográfia teljesen, mint az igazi Speedmasteren. Ötletes apróság, hogy a plexi közepébe nem Omega logót, hanem egy S betűt lézergravíroztak (mai napig tartó szokás az Omega plexis, tehát nem ásványi üvegből, vagy zafírkristályból, hanem plexiből készült „üveg”, modelljeinél, hogy a plexi közepébe lézergravírozzák az Omega logót, innen lehet tudni, hogy a gyári plexi van benne).
NATO szíj helyett a klasszikus holdra-szállós Velcro szíjat kapta, ez tépőzáras, szintén átbujtatós megoldás. Ami nagyon jelentős a kollekcióban, az a színek. Nem csak az ismert fekete színben adták ki, hanem naprendszerünk minden bolygója (és nagyobb csillaga) kapott egy dedikált modellt, annak jellegzetes színével. A Nap napsárga számlapos, sunburst mintával, sárga tokban, a mostanában Patek Philippe és Rolex fronton agyonhájpolt babakék, vagy fakó-Trabant-kék (Tiffany-kék) az Uránusz színe lett, ami egy kedves kis szójáték is lehet az angolban, szintén fricskaként (Uranus, ur-anus), a Mars a legendás Alaska Project modell jellegzetességeit kapta a fehér számlappal és piros, rakéta-szerű mutatókkal. Minden bolygóhoz elég találó színkombináció társult.
A kollekció március 26. szombat reggel óta elérhető, egyelőre csak a kijelölt butikokban, de később online is megvásárolható lesz. Nem limitált, tehát nem kell őrülten rohanni érte, vagy a listaár többszöröséért megvenni „használtan”. 24-én kerültek ki a kollekció képei, 25-én már telekocsi utak szerveződtek szombat hajnalra a bécsi butik elé. Majd kezdtek terjedni képek a boltok előtt sátorozó emberekről, a nyitás után pedig a közösségi médiát is ellepték a sorokat bemutató videók, ez például a berni Swatch butik előtti sort mutatja be.
Szóval elképesztő őrület alakult ki az óráért világszerte. Azt nem is értem igazán, hogy mit gondolhatott a Swatch: a nyitás után nem sokkal el is fogyott az óra, tehát a kígyózó sorok effajta szükségletei nem lettek kielégítve, sokaknak kellett csalódottan hazatérni, és várni, hogy a következő szállítmányok megérkezzenek. Tehát kíváncsi lennék, hogy butikonként hány darabbal készült a Swatch, főleg, miután látták, hogy milyen őrület van kialakulóban egy nappal a bolti megjelenés előtt. Attól félek, hogy alulértékelték a típus fontosságát, és nem számítottak ilyen sorok kialakulására. Egy 250 eurós, tehát nagyjából 90 ezer forintos műanyag tokos kvarcóráért, ami megjelenésének 90 %-ában Speedmaster Moonwatch. Van flipper, aki már fel is tette itthon is 400.00 forintért, lelke rajta. Tény, hogy itthon egyelőre nem lehet kapni, de vannak óraboltok, ahol előrendelés már leadható, sőt, hamarosan online is elérhető lesz a Swatch weboldalán, tehát a felárat itt legfeljebb a türelmetlenségünk miatt lehet érdemes kifizetni, noha azt gondolom, hogyha az útiköltséget és egy vaskos „napidíjat” rátesz az eladó, akkor sem értelmezhető a 200.000 forintnál magasabb ár. És mindezt úgy mondom, hogy az egyik legvisszataszítóbb dolog számomra az óraipari szürkepiac esetében a flipperkedés.
Az, hogy a svájci óraipar olyat tudott alkotni, ami ilyen őrületet és érdeklődést váltott ki, és nem kellett hozzá Rolexnek lenni, szerintem egy csodálatos dolog. Tény, hogy kellett hozzá egy húzónév, és kellett az, hogy ott legyen a Moonwatch több, mint fél évszázados történelme, ott legyen az Omega logó is a számlapon, de a tényen nem változtat: ez egy Swatch. Annak pedig, hogy ez az óra ebben a formában elérhető, hatalmas szerepe lehet abban, hogy azok, akik eddig álmodozva tekintettek a Moonwatchra, egy kis lépéssel közelebb kerüljenek hozzá, egy Moonwatch-os kollaboráció darabját viselhessék, sőt továbbmegyek, ennek a kollekciónak véleményem szerint nagy szerepe lehet abban, hogy olyan emberekben is elültesse a bogarat egy későbbi Omega Speedmaster vásárlására, akik eddig nem gondolkodtak benne.
A MoonSwatch egy pillanatig nem konkurenciája az Omegának, és véleményem szerint nem csökkenti a Speedmaster nimbuszát. A MoonSwatch sokkal inkább egy „játék-Moonwatch”, amit akár az adott öltözékünknek, hangulatunknak megfelelő színkombinációban is felvehetünk, korrekt kvarcszerkezettel és kidolgozással, csipetnyi történelemmel.
Amint sikerült beszerezni a MoonSwatchból egy példányt, megírjuk a tapasztalatokat a hétköznapi használhatósággal kapcsolatban is. Több infó az óráról a gyártó weboldalán.
Galéria:
