Minden év végén érdemes visszatekinteni a mögöttünk álló hónapokra. Fontos ez család, karrier és kedvenc hobbink esetében is. Elképesztő történéseket figyelhettünk idén, azt hittük a világjárvány éveit nem lehet überelni, végül mégis sikerült. Nem csupán a világpolitikában és gazdaságban történtek hihetetlen dolgok, a mi saját mikrokozmoszunk is tartogatott meglepetéseket. Egy éve ilyenkor senki sem számított egy olcsó, műanyag Omega megjelenésére, arra pedig főleg nem, hogy a márka pár hónapra rá az árspektrum másik oldalán is alkot eddigi legkülönlegesebb komplikációjával. Volt miről írni idén és voltak olyan személyes kedvenceim is melyek nem futottak át a szerkesztőségen, de mindenképp említést érdemelnek. A felidézett órák sorrendje teljesen véletlenszerű, egyedül az első modellt raktam szándékosan előre.
Alapvetően nem kedvenceim a limitált kiadások, mert sokszor olyan modellek lesznek korlátozottan elérhetőek, melyek egyébként bármikor megállnák helyüket az állandó kollekcióban is. Néha pedig érthető a legyártott mennyiség zsugorítása, mert annyira különlegeset sikerül alkotni ami egyeseknek már túl különleges. Abszolút szubjektív dolgokról van itt szó, ahogyan a cikk összes többi bekezdésében. A Zenith Defy Extreme Felipe Pantone-ról nem született különálló cikk, ennek ellenére nálam annyira betalált, hogy elsőként kell írnom róla az évösszegzőmben. Felipe Pantone argentin származású kortárs művész stílusa rendkívüli módon kiegészíti a Defy Extreme önmagában is hangos megjelenését. A 100 darabos limitáció egy nagy, minden figyelmet magának akaró színkavalkád lett, amihez nincs is jobb szerkezet, mint a Zenith századmásodperc pontos kronográfja. Hosszú sorokon át lehetne elemezni a különböző dizájnelemeket, ám inkább rövidre zárom ezt a bekezdést, hiszen voltak még szolidabb, de legalább ennyire szerethető megjelenések az évben.
Az idei év nyerő múltidézése nekem a Yema Flygraf Navigator volt. Annak ellenére, hogy nem győzzük hangsúlyozni mennyire telítődtünk már az újra kiadásokkal, néha-néha felbukkan egy üdítő kivétel. A Flygraf nagyon jól eltalálta annak a korszaknak a jellegzetes megjelenését amire emlékeztetni szeretne. A tipográfián át még az apró repülőgép sziluett is egyenesen a 70-es évekből szabadult. Azért működhet így egy régi modell felélesztése, mert ezúttal nem egy unalomig ismételt alapgondolatott látunk egy-két változtatással, hanem egyedi órát hordhatunk a csuklónkon. Persze, repülős kronográfból is van bőven a piacon, de egyáltalán nem annyira elterjedt, mint például a búvárórák. Visszatér még a Flygraf jövőre is, hiszen a róla készült cikkre már csak akkorra jut idő.
Az Ulysse Nardin Diver X Skeleton jól mutat mindent amiről a márka szó. Figyelemreméltó óraipari megoldásokat ötvöz harsány megjelenéssel, olyan módokon ahogyan senki más. Egy X alakú híd tartja a különleges szerkezetet egyeben, ami úgy lett tervezve, hogy a lehető legtöbb alkatrészt tegye a kirakatba. Ezért látszik szinte teljes egészében a szilícium hajszálrugóval szerelt, nagyméretű billegő 6 óránál, vagy a főrugóház 12-nél. Mindezt egy strapabíró búváróra köntösében, repüléstechnikából kölcsönvett anyagokkal. A szénszál és epoxy ötvözéséből készült Carbonium amellett, hogy jól néz ki, még környezetkímélőbb is, mint a többi szénszálas megoldás és amint tudjuk, már az óraipar is egyre jobban figyel bolygónk védelmére. Legalábbis papíron.
Nem vagyok nagy konyhatündér, de ha az lennék egészen biztos, hogy egy Hublot Big Bang Unico Gourmet Damasteel-t hordanék minden mézes-chilis oldalas sütésekor. A Big Bang is egy megosztó óra, csakúgy mint a lista első tagja és ezen nem segít a különleges anyaghasználat sem. Amellett, hogy minden ilyen Damasteel tokos óra más, úgy képes figyelemfelhívó lenni, hogy teljesen monokróm. A Zenth Defy Extreme-hez képest nagyon visszafogott a színhasználat, már-már konzervatív. Ha ez nem lenne elég akkor ott az Hublot saját, Unico szerkezete. Ez is megér egy misét, hiszen egész jó áron mérik az Unico-t ha azt nézzük, hogy egy in-house kronoról van szó.
A Breitling Aerospace Evo nem változott semmit 2013 óta. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen egyike maradt azoknak a kollekcióknak melyek még őrzik a Breitling kétezres évek előtti mivoltát. A nagy, klasszikus Breitlingek szerintem jól megférnek a modernizált modellek mellett. Jellegzetes a két kijelzős ana-digi kiosztás ami szintén a múltat idézi. Valószínűleg a márka vezetői se tervezik magára hagyni a termékcsaládot, hiszen idén is jelent meg új kiadása. Egészen pontosan a Red Arrows. Korábban már B01-es Chronomat számlapon is láttuk már a brit légierő gyémánt alakzatát. Most az Aerospace-re is megérkezett. Hiába nagy, hiába hivalkodó, én mindennap tudnám hordani. Nem csak ezt, de a régebbi, hasonló dizájn nyelvvel készült modelleket is. A Breitling volt az első luxusmárka ami igazán megtetszett, nem hagyhattam le a listáról.
Piaget Polo Date Black. Többet nem is kell taglalni, végül is nem egy izgalmas darabról van szó. Ahogy a Breitling volt az első luxusmárka ami megtetszett, úgy a Piaget Polo Date Black volt az első luxus sportóra a trendből amit magamnak is el tudok képzelni. Persze, ha hozzám vágnak egy Nautilust, arra se mondanék nemet, de a Piaget-val ki lehet tűnni kicsit ebből a már rém unalmassá vált divatból. „Ha te most állandóan kólát innál, akkor én azt mondanám neked, hogy igyál traubit. Mert ha traubit iszol, ugyanazt a cukros löttyöt csurgatod a beleidbe, mint a többiek. De azáltal, hogy ők kóláznak, Te meg traubizol, különbözöl a többiektől. Na… ez az, amit jó lenne, ha megértenél.” Ha valami, akkor ez jól mutatja, miért választanám a Polo Date-et.
Rolex Sprite vagy M126720VTNR-0001, ami akár áprilisi tréfa is lehetett volna. Lehet, hogy a cikk végére egyszerűsödtek le a kiválasztási preferenciáim, de azért gondoltam erre a modellre, mert tetszik a lünettabetét színe. Csupán ennyi. Az, hogy bal oldat van korona, hát nem akkora teljesítmény, mint ahogy azt a Rolex láttatni szeretné. Vannak márkák ahol rendelés előtt konfigurálható, hogy melyik oldalra kérjük a koronát. A baloldali dátum is különleges. Egy igazi különc ez a modell a felhozatalban, anélkül, hogy 50 milliméteres tokátmérője lenne. Bevallom, erős késztetést éreztem, hogy a Deepsea Challenge-el zárjam a cikket, mert engem meg lehet azzal fogni, hogy a búváróra lemehet akár több kilométeres mélységbe. Semmi gyakorlati hasznot nem látok benne, de a technikai megoldás érdekes.
Ez a cikk kiválóan mutatja, hogy engem mi fog meg egy-egy órában és remélem lesznek akik ennek hatására megveszik azt az órát amit eddig nem mertek, mert az túlságosan „valamilyen”. Ezzel köszönjük az egész éves figyelmet és érdeklést!
